A Templomos Rend Nagymestere

F I G Y E L E M!

A cikk a(z) Maszjáftól Firenzéig projekt része, így speciális védettséget élvez. A cikken jelenleg Erődi Gergely dolgozik. Kérjük, csak akkor szerkeszd, ha nem tartalmi jellegű módosításokat kívánsz a cikken elvégezni, hanem csupán apróbb korrigálásokat (pl. nyelvtani hibák javítása)! Részletesebben erről a projektről ezen a lapon olvashatsz.

Knights — A Templomos Rend ikonikus jelképe

A Nagymesteri titulus a Templomos Renden belül elérhető legmagasabb rendfokozatainak egyike. Eredetileg, viselője rendelkezhetett a szervezet tagjai felett, és irányíthatta azoknak műveleteit. Azonban a Rend fejlődése során, új tisztségeket hoztak létre, más-más jogosultságokkal. Ilyen például az Őrzők és a Kereszt Generálisai. A Rend főbb ágainak megalakulása óta, a titulus megnevezi, hogy ki az adott földrajzi régió vezetője, ahol ők rendelkeznek a legnagyobb felhatalmazással.

Amikor a Rend még nyíltan tevékenykedett, több Nagymester vált ismertebbé, mint asszaszin megfelelőjük. Azonban, amikor a Templomosok a háttérbe húzódtak, vezetőik kiléte titkossá vált a nagyközönség számára.

A kora 19. század környékén a Templomos Rendet már nem egy Nagymester vagy független vezető irányította, hanem a rend legfőbb kiválóságainak tanácsa, a Belső Szentség tagjai. Legfőbb feladatuk volt a rend globális szintű terveinek kidolgozása, mely magába foglalta az ágakkal és vezetőikkel való szoros együttműködést, miközben megakadályozva a renden belüli korrupció kialakulását.

Bár továbbra is vezető szerepet töltöttek be saját területükön, mégis számon kérhetőek voltak a Belső Szentség tagjai felé, illetve a rettegett inkvizítoraik, a Fekete Keresztesek felé. Továbbá a Szentség tagjai nevezték ki a leendő Nagymestereket, ügyelve a létszám pontos betartásával.

Bár a Keresztes Lovagrendnek, a templomosok fedőszervezetének a középkor alatt betöltött jelentőségteljes szerepe miatt sokan gondolják úgy, hogy a templomos vezetők kizárólag a nyugati nemesség köréből kerültek ki, az igazság az, hogy ahogy a Rend fejlődött, változatosabbá vált és új helyekre költözött, a Nagymester köpenyét számos, különböző etnikai és kulturális háttérrel rendelkező személy öltötte magára.

Szervezeti felépítésük

Kiképzés

Hatalom és vezetőkészség

Előrelépés

Történelem

Középkor

Az első ismert Nagymester a francia lovag, Hugues de Payns volt. Amikor ő és társa, Clairvaux-i Szent Bernát realizálták, hogy szükségük van az Egyház védelmére munkájukhoz, átszervezték a Templomos rendet a nyilvánosság előtt elismert katonai és szerzetesi szervezetté, a Templomos Lovagrenddé. Legfőbb feladatuk a Szentföldön tartózkodó zarándokok védelme volt. Ennek szabályozására megírták a Latin Szabályzatot, melyben a Rend lovagjainak viselkedési formáját írta elő. A Szabályzatot 1129-ben tartott troyes-i zsinat során jóváhagyták, így Hugues de Payns vált az első Nagymesterré.

Gerard de Ridefort halála után két évig nem volt Nagymestere a Rendnek. Ezt követően Robert de Sable belépett a Rendbe, és annak vezetője lett 1191-ig. Uralma alatt az Édendarabokat kutatta, nevezetesen az Édeni Almát kereste. Az ereklye elvesztése után megostromolta az asszaszinok erődjét, Maszjáfot. Később, az arsufi csata alatt az asszaszin Altaïr Ibn-La'Ahad megölte őt.

Robert halála után Armand Bouchart öltötte magára a Nagymesteri köpenyt, és templomosaival együtt visszavonult Ciprus szigetére. Ennek ellenére Altaïr követte őt. A Templomos Archívumban folytatott harcuk során Altaïr győzedelmeskedett felette és megölte őt. Ezzel az asszaszinnak sikerült keresztbe tennie a Nagymester terveinek, és elérve, hogy a templomosok ismét vezető nélkül maradjanak.

A 14. század első felében Szép Fülöp francia király, az asszaszinok titkos befolyásának hatására összeesküvést szőtt a templomosok ellen. Ennek eredményeként a Rend tagjait pogányoknak bélyegezték, és több százukat bebörtönözték. Az utolsó hivatalos Nagymester, Jacques de Molay megértette, hogy a Rend többé nem fog nyilvános szervezetként tovább működni, és engedte elfogatni és máglyán elégettetni magát. Ezzel elérte, hogy megmentse számos bujkáló társa életét, elhitette ellenfeleivel, hogy a Templomos Rendnek befejeztetett - pedig valójában a Rend tovább létezett, mint földalatti szervezet. Halála előtt Molay megbízta kilenc legmegbízhatóbb emberét, hogy a világban szétszóródva folytassák munkáját.

Reneszánsz

1476-ig az európai templomosok feletti uralmat lassan, de biztosan átvette a spanyol származású, Rodrigo Borgia, egy bíboros IV. Szixtusz pápa alatt. Az eseményeket Rómából irányítva Rodrigo elsődleges célja Itália templomos zászló alatti egyesítése volt - azonban az itáliai templomosok eszméi merőben eltértek a fő templomos ideológiától, és arra használták a Rendet, hogy saját maguknak szerezzenek hatalmat. Bár az asszaszinok, főleg Ezio Auditore da Firenze számos bonyodalmat okozott, Rodrigo sikeresen megvesztegette bíboros társait, és 1492-ben, VI. Sándor néven elfoglalta a pápai hivatalt.

Rodrigo ezek után arra használta a templomosokat, hogy megerősítse az egyház erejét, és a Vatikánból irányította az európai templomosokat, például Angliában és Spanyolországban. Mindezek ellenére 1500-ra Rodrigo hatalma megrendült, és a Rend feletti irányítást fia, Cesare Borgia vette át, mint de facto Nagymester.

Miután 1503. augusztusában megölte saját apját, Cesare lett a Templomos Rend hivatalos Nagymestere, de apja egyházon belüli kapcsolatai nélkül nem tudta fenntartani a templomosok európai befolyását. II. Gyula pápa, Rodrigo utódja nem sokkal később bebörtönözte Cesarét, aki azonban megszökött, és apósához, János királyhoz menekült a spanyolországi Navarrába. Végül a Nagymestert 1507-ben, Viana ostroma alatt találta és ölte meg Ezio Auditore, ezzel destabilizálva az európai templomosokat és átmeneti visszavonulásra kényszerítve a Templomos Rendet.

Gyarmatosítás kora

A 18-ik századra a Nagymester cím kismértékben megváltozott: a rangot ezentúl különálló területi vezetők viselték, többen egy időben.

A britek, franciák, spanyolok és portugálok által vezetett gyarmati terjeszkedések alatt egy kubai kormányzó, Laureano de Torres y Ayala öltötte magára a Nagymesteri köpenyt a Havannából irányítva a Rend Karib-tengeri tevékenységeit. Nagy erőket fektetett a rejtélyes Obszervatórium megtalálásába, melynek segítségével bárkit bármikor kikémlelhetett volna, az állandó felügyeleten keresztül elérve a világbékét. Torrest végül célja elérése előtt meggyilkolta a kalózból lett asszaszin, Edward Kenway.

Ebben az időszakban a briteknél a Nagymester Reginald Birch volt, aki üzletembernek álcázta magát. Neki köszönhető a templomosok befolyásának jelentős megnövekedése a brit gyarmatokon, melynek irányítására Haytham Kenwayt küldte ki. Kenway, miután megérkezett az amerikai gyarmatokra, összegyűjtötte Birch által kijelölt társait, és a gyarmatok Nagymesterévé vált. Haytham később megölte Reginaldot, miután megtudta, hogy ő volt a felelős apja, Edward meggyilkolásáért.

A Francia-Indián háborúk alatt, mely része volt a Hétéves háborúnak, a gyarmati ág hatalma megszilárdult, és nemsokára nagy veszélyt jelentett az Achilles Davenport által irányított asszaszin csapatokra. Ezen időszakban, az asszaszinok sokkal inkább elfoglaltabbak voltak az édendarabok kutatásával, és nagyban figyelmen kívül hagyta a Rend új irányítóit, mely a vesztüket okozta.

Nem sokkal a gyarmati ág megalakulása után, Haytham vette át az irányítást, és ő is vezette az asszaszinok elleni támadást. Szolgálatukban állt az egykori asszaszin, Shay Patrick Cormac, és együtt Haythammel, az irányítása alatt, sikeresen végeztek az asszaszin vezetőkkel, nagyban lecsökkentve jelenlétüket. 1763-ban támadást indítottak a főhadiszállásuk ellen, mely során a megmaradt asszaszinokat megölték és Achillest megnyomorították és száműzték, kijelentve, hogy ebben az állapotban soha nem lesz képes újjáéleszteni a Testvériséget. Gyakorlatilag ezzel a lépéssel teljesen kiirtották a gyarmati asszaszinokat.

A 18. század vége felé, Charles Lee vette át a Nagymester címét, miután a George Erőd ostroma alatt Haythamet megölte fia, az asszaszin Connor. Charles, mint Haytham utolsó életben maradt társa megpróbált hajóval Angliába menekülni, miután Ratonhnhaké:ton elleni gyilkossági kísérlete kudarcot vallott, azonban az asszaszin megölte őt egy kocsmában.

Európában François de la Serre lett a Rend párizsi ágának Nagymestere. Ezt a későbbiekben egy puccs során elvesztette, melyet François-Thomas Germain szervezett ellene, aki de la Serre halála után magához ragadta pozíciót.

1868-ban Angliában, a második ipari forradalom alatt, az angol templomosokat Crawford Starrick irányította. Sikeresen kiterjesztette a Rend hatalmát az iparosodott társadalom legfontosabb pozícióijaira, a legmagasabb rangú tisztviselőktől kezdve a föld alatt élő bűnözőkig. Azonban pár megmaradt asszaszin, nevezetesen Henry Green, Evie Frye és Jacob Frye, keresztbe tettek terveinek.

Modern kor

1937-ben az "Alapítóatyák" létrehozták az Abstergo Industries nevű vállalatot, mely ettől a ponttól a Templomos Rend fedőcégeként szolgált. Bár a cég legmagasabb rangú alkalmazottjai mind betöltöttek valamilyen szintű vezető szerepet a Rendben, még mindig a Nagymesterek felügyelték a Társaság tevékenységét. 2014-ben három nagymester is ismert volt, akik a folyamatokat ellenőrizték, egy Kubában, egy Mexikóban és egy az Egyesült Államokban.

Ezen időszakban a Nagymester már nem töltötte be a legmagasabb pozíciót a Renden belül. Ehelyett az Őrzők felé kellett jelenteniük, akik a Kereszt Generálisai felé voltak kötelesek jelenteni.

Ismert Nagymesterek

Apróságok

Assassin's Creed-es ismeretanyagok néha fedik fel azon asszaszinok neveit, ideértve Altaïr Ibn-La'Ahad-ot, Mario Auditore-t, Mirabeaut és Mujir, akik az Asszaszin Rend Nagymesterei voltak.

Forrás

http://assassinscreed.wikia.com/wiki/Grand_Master_of_the_Templar_Order