Silvio Barbarigo (1435–1486) avagy ahogy néha hívták „Il Rosso”, kormányzati tisztviselő és Templomos. Velencében Ő volt az állami inkvizítor, emellett féltékenyen kisajátította magának családja hatalmát, ami még befolyásosabbá tette.
Unokatestvére Marco Barbarigo, és kapcsolatban állt Emilio Barbarigoval is.
Élete[]
Fiatalkora[]
- "Silviot akkor vették bele a politikába mikor apja családi örökségétől megfosztották. Ettől kezdve a nagybátyának dolgozott, aki az apja gyilkosa volt."
- ―Részlet Silvio adatbázisából[src]
Silvio a Barbarigo család sarjaként látta meg a napvilágot 1435-ben. Nagyon fiatalon megtapasztalta az erőszak és kapzsiság világát. A nagybátya, hogy családján belül még nagyobb vagyona és hatalma legyen, meggyilkolta az apját, és félreállította az akkor még fiatal fiút. Silvio édesapjának családi ága kihalt, ezért kénytelen volt együtt élni gyilkos nagybátyával a férfi Plazzoján. Bácsikája gonoszságai ellenére – Silvio napról-napra jobb és megbízhatóbb tanácsadója lett a gazdag embereknek, és lassacskán egyre inkább a kezébe összpontosultak családja ügyei is.
Évekkel később Silvionak kitudódott egy összeesküvés, amit a Soranzo család szervezett nagybátya ellen. Hogy megelőzze a konspirációt, meghívta az ellenséges családot egy Húsvéti ünnepségre. A Barbarigo kúria erkélyén rendezett lakomán, a mit sem sejtő Soranzok egészségére emelték a poharukat, miközben a felbérelt íjászok csendben elfoglalták a kijelölt pontokat, majd onnan a meghívottak közé lőttek. A tragédia után nem kíséreltek meg több támadást a Barbarigok ellen.
10 év után Silvio elérkezettnek látta az időt hogy bosszút álljon apja haláláét az áruló bácsikáján. Anyja és nővére segítségével egyik éjjel álmában meggyilkolták, majd, hogy a gyanú legkisebb árnyéka se vetüljön rájuk másnap az arra járó kíváncsi embereknek Silvio azt mondta, hogy szeretett bácsikája valójában természetes úton távozott az élők sorából.
A Templomosok segítője[]
- "Carlo: Igen, magam adtam át, személyesen. Aggódok, hogy nem bízol bennem.
Silvio: Ilyen vagyok. Lehet, hogy a többiekkel érkezik. Gyere, sétálj velem. "
- ―Slvio és Carlo Velencében[src]
Silvio átadja Danténak a Maszkot
1485-ben a Templomosok, Ő, Carlo Grimaldi, Marco Barbarigo, Dante Moro és Rodrigo Borgia találkoztak a palotán belül, hogy megvitassák az épp hatalmon lévő Dózse, Giovanni Mocenigo meggyilkolását. Silvio azt a feladatot kapta, hogy szerezze be a megfelelő mérget a gyilkossághoz. Azonnal ajánlotta a cantarella mérget ami szerinte tökéletesen megfelelő a célnak.Később Silvio szerepet kapott a Karneválon, testőrével Dante Moroval, aki indult a versenyeken, és megnyerte az Arany Maszkot.
Igazság szerint Ezio Auditorénak kellett volna odaítélni, mert az összes kihívást megnyerte, amit rendeztek, de Silvio megvesztegette a bírákat, hogy ne jusson be civil Marco Barbarigo személyes ünnepségére.
Azonban Ezio ellopta a maszkot, és Marco bálján, megölt a Dózsét a rejtett pisztollyal. Ezen drámai események után Silvio katonákat bérelt fel – amiket Dante vezetett –, hogy elfoglalják a L'Arsenale kikötőt. Amint átvette az irányítást, azonnal nyomást próbált gyakorolni az Assassin zsoldosokra, arra kényszerítve őket, hogy álljanak át a Templomosok oldalára.
Halála[]
- "Silvio: Nem látod mi történt?
Dante: Nem. Silvio: Természetesen nem, hisz olyan lassú a felfogásod. Elárultak minket! A hajó elmegy – nélkülünk! És az Assassinok közelítenek. Talán még van időnk, hogy elmeneküljünk. Ha nem is a szigetre, de innen el. "
- ―Dante és Silvio pánikban [src]
Silvio és Dante halála
A váratlan riadó után, zsoldosok lepték el L'Arsenale területét és azonnal harcba bocsátkoztak a gonosz Barbarigokkal. A támadás első hullám a tenger széléig szorította a Templomos katonákat.
Ahogy nézte Ezio a küzdelmet, észrevette, hogy Dante szorongatja Bartolomeo d'Alvianot, ezért gyorsan a segítségére sietett. Együttesen túlerőben voltak Moro ellen, ezért Silvio testőre kénytelen volt megfutamodni.
Az Aassassin's Creed: Reneszánsz könyvben, míg folyat a harc Silvio sértéseket kiabált Ezonak, hogy ezzel is provokálja. Azzal fenyegetőzött, hogy a küzdelemben meg fogják ölni őt és Bartolomeot, utána az anyját és húgát pedig megbecsteleníti.
A Templomos seregek viszont hamar megfutamodtak. Végső elkeseredésükben a két férfi a hajók felé vette az útját, hogy mihamarabb elhagyják Velencét. De társaik nem várták meg őket, és előbb vitorlát bontottak. A kelepcébe került Silvio és Dante nem tudtak elmenekülni az utánuk eredő Assassin elől. Silvio utolsó pillanatában is megtartotta titkait, de hűséges testőre Dante végső erejével elmondta, hogy a hajó célja Ciprus.
Silvio halála az utolsó velencei merénylet volt, ezután hosszú béke és nyugalom köszöntött a városra.
Jellemzők és a személyisége[]
Silvio egy ravasz és nagy babérokra törő ember volt, akit leginkább a bosszú éltetett, hisz kisgyermek kora óta nagybátya megölését tervezte. Gondosan előkészített mindent, és alaposan kigondolta, hogy ki milyen szerepet fog játszani a gyilkosságban. Amit csak kiötölt Barbarigok malmára hajtotta a vizet. Templomos kapcsolatai régre nyúlhatnak vissza, bár nem lehet pontosan tudni, hogy mikortól tartozott közéjük, vagy egyáltalán hogyan talált rájuk. Azonban a kegyetlenségével és becsvágyával tökéletesen beleillett a Rendbe. A hataloméhessége, talán ez az egyik ok, amiért csatlakozott. Továbbá Silvio alattomos és megfontolt gyilkos, amit nem csak a nagybátya kiiktatásánál bizonyított, hanem a Dózse elleni merényletnél is.
Silvio nem volt gyáva, őrizet alá vette a híres Bartolomeo d'Alvianot, ami nagy csapás volt az Assassinoknak és bátran küzdött a támadó sereg ellen L'Arsenaleban. Csak akkor tudták legyőzni mikor, a katonái szétmorzsolódtak. Silvio vastag kék zekét, bíbor kesztyűt és mélyvörös csuklyás palástot viselt, hogy elrejtse az arcát. Bár túlsúlyos létére, ha életét veszélyben forgott képes volt felvenni a fegyvert. Nagy rubinnal ékesített arany keresztet lógott a nyakában, így mutatva az embereknek mennyire istenhívő, azonban ez csak külsőségnek használta, lelke mélyén nem volt igazi hívő. A csuklyája alatt narancs vagy barna színű göndör haja omlott vállára. Kövérkés és hétköznapi arcával, mélyen ülő szemeivel, és széles orral egy átlagos ember benyomását keltette.
Utolsó szavak[]
- Ezio: Mi történt itt? Miért van szükség hajóra? Azt hittem a Dózse helyét akarjátok.
- Silvio: Csak figyelemelterelés. Mindig is el akartunk hajózni…
- Ezio: Hová?
- Silvio: Soha nem fogom elmondani…
Silvio meghal
- Dante: Ciprus a célja. Azt akarják… azt… akarják…
- Dante meghal
- Ezio: Non temete l'oscurità – accettate il suo abbraccio. Requiescant in Pace. (ne féld a sötétséget - de üdvözöld ölelését.)
Apróságok[]
- Az Assassin's Creed: Lineageben Silviot Harry Standjofskiről mintázták. A filmben kétszer tűnik fel; amikor beszélget Marco Barbarigoval, és a végén ott ült a Templomos találkozón.
- Az Assassin's Creed: Reneszánsz könyvben, Ezio a rejtett pengével gyomron szúrta Silviot.
Galéria[]
