Felépítési információk | |
|---|---|
| Az irányító rangjelzése | Mentor |
| Főhadiszállásai | Szentpétervár |
| Területei | Moszkva, Protvino |
| Társszervezetei | Asszaszinok Bolsevikok Narodnaya Volja Szovjetunió |
Történelmi információk | |
További információk | |
| Nevezetes tagjai | Nikolai Orelov Alekszandr Uljanov Galina Voronina |
Az Orosz asszaszinok egylete az asszaszinok Oroszországban lévő ágazata, melyet valamikor a XVI. században alapítottak meg.
A XIX. század végén az Orosz asszaszinok erőfeszítései főleg a cári hatalom megdöntésére irányultak. Mikor az orosz cárság szövetségre lépett a templomosokkal az asszaszinok megkétszerezett erőbedobással próbáltak véget vetni uralkodásuknak.
A lázadok élén volt egy Nikolai Orelov nevű asszaszin, akit egy személyben felelőssé lehet tenni a Borki vonatszerencsétlenségért és a Tunguszkai robbanásért, mely események Oroszország történelmében katasztrofális emlékként őrződnek. Az asszisznok az Orosz forradalom idején a Bolsevikok előrejutásában segédkeztek.
Történelem[]
Kémkedés a Kremlben[]
A 15. század folyamán, az Itáliai Asszaszinok Moszkvába küldtek különféle asszaszinokat, beleértve Pietro Antonio Solarit és Ridolfo "Aristotele" Fioravantot, ahol őket a Kremlről szóló műbe toborozta III. Iván moszkvai nagyfejedelem építészekként. Ivánt titokban szemmel tartották a tevékenységei miatt és az ambícióit jelentették az asszaszinoknak Olaszországban.
Azonban 1493-ban, Ivan rájött, hogy Solari és Aristotele kémek voltak, ezért megölte Solarit. Miközben rájött, hogy Iván fel akarta fedni az igazságot, Aristotele bűnösnek vallotta magát a gyilkosságért. Továbbá elkezdett a Strigolniki szektáról pletykákat híresztelni.
A korai 1500-as években, Ezio Auditore da Firenze elküldött egy csoport asszaszint Moszkvába, hogy megtudják, hogy mi történt Solarival. Az asszaszinok beszivárogtak a Kremlbe, és végül a dokumentumokból megállapították, hogy Aristotele meggyilkolta Solarit. Miután Aristotele keresésére indultak, őket elküldték egy templomba, ahol azt híresztelték, hogy Aristotele ott bújt el. Ők megfenyegették a papokat, hogy hozzák elő Aristotele-t, mert a bűneiért szenvednie kell. A tanoncok végrehajtották azokat a terveket, amiket Aristotele csinált, hogy rávegye Ivánt, hogy az asszaszinok segítsék megkeresni a Strigolniki szektát, amíg megtaláltak Ivánt, megölték őt. Később a tanoncok és Aristotele visszatértek Rómába, hogy kikérdezzék Aristotele-t, majd új asszaszin kémeket küldtek Moszkvába.
A Narodnaya Volya[]
Andrei Orelov Oroszországba való emigrálását követően belépett, s odaadóan szolgálta a Narodnaya Volya nevű baloldali-terrorista csoportot, amely a az Orosz Asszaszin Testvériségnek volt az utódja. Andrei már korábban eldöntötte, hogy fiából asszaszint nevel, így Nikolainak már fiatal korában el kellett kezdenie a tréningeket. Nikolai az Asszaszin Rendben való tevékenykedése közben barátkozott össze Alekszandr Uljanovval és öccsével, aki később Vlagyimir Lenin néven vált ismerté.
1887. május 20-án Nikolai tanúja volt annak, hogy barátját Alekszandrt elkapták és kivégezték egy a III. Sándor cár ellen elkövetett sikertelen merényletkísérlet miatt. Ahogy körbetekerték Alekszander nyakán a bitófa kötelét, felemelte kezét és vádlóan Nikolai felé mutatott ujjával, ezzel jelezvén Orelov bűnösségét, amiért nem meri megmenti őt a halál szorításából. Ez a megrázkódtatás okozta az eseményt következő évben, hogy Nikolainak szűnni nem akaró rémálmai voltak.
- "Oroszország hamarosan erős lesz és mentes a cári hatalomtól. Példát fog mutatni a világnak. De félek, hogy újfent kudarcot vallok mesterünk előtt."
- ―Nikolai a Krím-félszigeti küldetéséről.
Nikolai a cár vonata után vágtat.
Valamikor 1888-ban Nikolai újabb rémálomtól riadt fel. Megint közeli barátja Alekszandr Uljanov halálának tragikus képeit látta maga előtt. Nikolai ezek után elmondta feleségének, hogy barátja haláláért saját magát hibáztatja. Anna azzal vigasztalta őt, hogy Alek tisztában volt a kockázattal, amikor belépett a Testvériségbe. Mindezek után Nikolai elmesélte hitvesének, hogy fontos feladatot kapott a Mentortól. A küldetés szerint meg kell ölnie III. Sándor cárt, a templomosok nagy szövetségesét, annak érdekében, hogy hatalmuk csökkenjen a régióban. Anna szerette volna férjét biztonságban tudni, hiszen szíve alatt hordozta közös gyermeküket, s a kicsinek szüksége volt apára.
Nikolai másnap reggel lóhátra pattant, s elindult az ukrajnai Krím-félsziget felé, hogy a cár vonata után eredhessen. Miután megtalálta a szerelvényt számos járőrt gyilkolt meg vagy szedett ki belőlük információt. Orelov a vagonban a cári kocsi felé vette az irányt. Mikor odaért, puskájával áttörte az ajtót, s megdöbbenve tapasztalta, hogy a vonaton a cár családtagjai is utaznak, ellentétben a neki korábban elmondottakkal. Ekkor III. Sándor cár hátulról megtámadta Nikolait, hogy családját megvédje, s a két férfi között heves küzdelem alakult ki. Orelovnak sikerült megszúrnia Sándort a jobb veséjén, viszont a cár sérülése ennek ellenére nem tűnt súlyosnak. A két férfi harca során, a vonat letért a vágányról és összetört.
III. Sándor cár mielőtt megpróbálná megölni Nikolait.
Bár Nikolai viszonylag könnyebb sérülésekkel megúszta a balesetet, a kitűnő fizikai állapotnak örvendő III. Sándor elkezdte őt püfölni, s közben gúnyosan fenyegette őt, mondván meg fogja ölni Orelov szeretteit. Mindezek után a cár elővett a vonat roncsai közül egy aranyozott jogart, melyet oda hajított Nikolainak, mondván hogy próbálja meg vele megtámadni őt. Annak ellenére, hogy Orelov kitűnő kiképzést kapott és most hogy birtokában volt már a Jogarnak is, hiába ütötte-vágta vele Sándort, nem tudott birokra kelni a kiváló fizikális adottságokkal rendelkező cárral, aki végül le is győzte az asszaszint. Nikolai ennek ellenére kiszabadult a halál szorításából, mikor is a cár családtagjai feltűntek a láthatáron. Nikolai elmenekült, de Rendjének be kellett jelentenie, hogy ő maga kudarcot vallott.
Valamikor a következő húsz év folyamán, Nikolai és Anna ismeretlen körülmények között elveszítették közös gyermeküket. Orelov emiatt a keserű s haraggal teli emberé vált, ami gyakran váltotta ki Testvérei aggodalmát.
A tunguszkai robbanás[]
- Egyik asszaszin: "Orelov Testvérünk módszerei mindig ilyen...vadak?"
Másik asszaszin: "Szelídebb ember volt, mikor még évekkel ezelőtt találkoztam vele. Mielőtt elvesztette volna a gyermekét"
- ―Nikolai asszaszinjai egymás közt, Orelov viselkedésének okairól.
Nikolai kín vallatja Dolinskyt.
1908-ban az asszaszinok elfogtak egy Dolinsky (Dolinszky) nevű templomost, akit Orelov vad kínzás-sorozatnak vetett alá annak érdekében, hogy tudomást szerezhessen az Éden Jogarának hollétéről. Az agresszív kínvallatást figyelemmel kísérte két másik asszaszin is. Beszélgetésükből derül ki, hogy Nikolai azóta él ilyen kemény eszközökkel, mióta elveszítette gyermekét. Orelov családja kiirtásával fenyegette Dolinskyt, mire a templomos megtört, s elárulta, hogy a Jogart Szibériában őrzik a Bajkál-tó közelében egy Tunguszka nevű helyen felépített létesítményben.
Mindezek után a Mentor arra kérte Nikolai és a többi asszaszint, hogy az Éden Jogarának megszerzése érdekében, vegyék fel a kapcsolatot a templomosok által tönkretett elektronikai géniusszal és feltalálóval, Nikola Teslával. A Tunguszkában lévő létesítmény elpusztításához, azért kellett szövetségre lépni Teslával, mert a templomos erődítmény egy Tesla tekercsekkel működő, elektronikus torony volt, amely a Jogart volt hivatott védelmezni (ezt a szabadalmat a templomosok ellopták Teslától). Miközben Orelov és csapata közeledtek a célpont felé, Nikolai elmagyarázta Testvéreinek a tervet, és hogy Tesla Amerikában készen áll arra, hogy működésbe hozza a "nagy-távolságú telekinetikus-elektronikus fegyverét", ezzel elpusztítva az objektumot, ezért Orelov sietségre utasította a társait, saját maguk érdekében.
Orelov, a tunguszkai robbanás után.
Mindezek után Nikolai és társai megrohamozták a létesítményt, megölve az épületben lévő minden egyes templomost, akik szembe kerültek velük. Mikor Orelov felért a torony tetejébe, aktiválódott a Jogart őrző elektromos védelmi-rendszer. Az ősi tárgyból hangok szűrődtek, olyan dolgokat mondva, mint: "Mindig a harcos", "Ádám, megszereztem", "Pont olyan vagy, mint az apád" és "Éva". Ugyanebben a pillanatban a bosszúálló Tesla Amerikában aktiválta pusztító fegyverét, s tettét ezekkel a szavakkal kísérte: Menj a pokolba Thomas! Ezzel a létesítmény, a Jogar és a benne lévő asszaszinok egyaránt elpusztultak. Az esemény egyetlen túlélője maga Orelov volt, aki a robbanás gócpontjánál feküdve, szétszakadt ruhában csak annyit tudott mormolni, hogy a Jogar megsemmisült. Nyikoláj mindezek után sápadtan és megtörten ugyan, de visszatért Annahoz, kinek látványa üdvözítő volt lelkének, ennyi megrázkódtatás és fájdalom elszenvedése után.
Nikolainak és Annanak néhány évvel később született egy másik gyerekük, egy lányuk.
Az orosz forradalom[]
- "Nem tartom magam többre egy olyan embernél, aki keresztes háborút vív a változás érdekében. Meg kell találnom az ősi tárgy szilánkját, előtte viszont többet meg kell tudnom róla."
- ―Nikolai személyes gondolatai a szilánkról 1917-ben.
II. Miklós figyeli, ahogyan Nikolai megkaparintja a hamis Jogart.
1917-ben Vlagyimir Lenin a forradalom tömegét a cári birtok ellen vezette. Lenin személyre szóló levelet küldött Nikolainak, melyben arra kérte őt, hogy intézkedjen II. Miklós cárról ezzel megszüntetvén az imperialista hatalom utolsó jelképét is. Orelov beszivárgott Miklós lakhelyére, s követelte tőle, hogy árulja el hova rejtette a Jogart, ugyanis volt egy fényképe, amin a cárt az Éden Darabjával egyetemben megörökítették, ezzel bizonyítva, hogy a bot az ő birtokában van. Nikolai erőszakosan fenyegette a cárt, mondván hogy vezesse őt a Jogarhoz, de mikor ez megtörtént, hamar kiderült, hogy ez a bot csupán egy hamisítvány. Orelov elmondása szerint, mikor az eredetit megérintette, ragyogó fény áradt belőle, s mikor belenézett "a Föld kifordult önmagából, és egy pillantásra látta mi van a túlvilágon".
Aztán eltörte a hamisítványt, bizonyítván ezzel, hogy valójában tényleg csak egy másolat. Miklós megkérte az Asszaszint, hogy őt az apja által elkövetett bűnökért megölheti, viszont kímélje meg családja életét. Nikolai végül megkímélte a cár életét, s úgy fogalmazott "nem érdekli többé a dolog", ő csupán megakart bizonyosodni afelől, hogy a Jogar végérvényesen megsemmisült, s ezzel elment. Az őt követő Asszaszin már nem volt ennyire könyörületes Miklóssal és a családjával.
Nikolai mielőtt elhagyta volna az épületet az ablakon keresztül, Miklós cár figyelmeztette őt, hogy egy Grigorij Raszputyin nevű férfi egy az Orelov szerint leírt Jogar anyagából készült szilánkot szokott a nyakában hordani.
Mindezek után az nevezhető Nikolai elutazott Krasznojarszkba. Orelov átmászott a helyi elmegyógyintézet falán és betört Khioniya Guseva zárkájába, aki Grigorij Raszputyin azon tanítványai közé tartozott, akik korábban már megpróbálták őt megölni. Nikolai felajánlotta a nőnek, hogy információért cserébe kijuttatja az elmegyógyintézetből, s ekkor Nikolai erősen kézen ragadta őt és kivezette az épületből.
Orelov megöli Khionia Gusevát.
Miután lefizettek egy papot, elbújtak a helyi Svjato Troitszky székesegyházban. Guseva itt feltárta a részleteket Raszputyinnal elvégzett "kísérletek" és életével kapcsolatban. Raszputyint annak ellenére, hogy többször megkínozták és megcsonkították, túlélte a kísérleteket a szilánknak köszönhetően. Guseva elmesélte, hogy az arcán lévő vágásokat és sebeket saját kezűleg okozta, ugyanis Grigorij irányította őt a szilánk segítségével. Mindezek után, Guseva saját kérésére, Nikolai megölte őt rejtett pengéjével.
Nikolai két másik férfival egyetemben elindult megkeresni Raszputyin sírját, s mikor megtalálták, kiásták holttestet a földből. Nikolai átvizsgálta a tetemet, a Miklós által említett szilánk után kutatva, s végül meg is találta és eltette azt, majd visszaült lovaskocsijába, szeretett családja körébe és elhajtatott a tetthelyről.