Manuel Palaiologos (1455-1512) volt a Bizánci Birodalom trónörököse. Már fiatalkorában kapcsolatba került a Templomosokkal, és csatlakozott is hozzájuk, annak érdekébe, hogy visszaszerezze családja elvesztett birodalmát. Mint egy oszmán polgár, Manuel titokban a Birodalom újjászületését, és Konstantinápoly visszafoglalását szervezte. Shahkuluval titokban sereget épített Kappadókiában, hogy gyerekkori reményeit valóra váltsa a templomos lobogó alatt.
Életrajz[]
Korai élete[]
Manuel 1455.-ben született, két évvel Konstantinápoly eleste után, mint a bizánci trón örököse. Családjával Moerán éltek, de 1460.-ban Korfura menekültek. Később Rómába utaztak,ahol az apja, Thomas Palaiologos elismerte, mint bizánci császár.
Rómában töltött idejük alatt, Manuel és testvére Andreas a reményeiket táplálták a Bizánci Birodalom visszaállítására. Andreason keresztül, Manuel megismerkedett Rodrigo Borgiával a templomosok nagymesterével és Dzsemmel az oszmán szultán, Bajazid testvérével. A testvérek tagjai lettel a templomosoknak, és Rodrigo támogatásával a Bizánci Birodalom visszaállításán szervezkedtek. Míg bátyja katonai eszközökkel élt volna, addig Manuel inkább csendesen intézte volna a város visszaszerzését.
Bizánciak újjáélesztése[]
Valamivel 1485 után, Manuel Konstantinápolyba ment, és eladta a bizánci trónra való jogait a szultánnak, gazdag nyugdíjért cserébe. Áttért az iszlámra, és oszmán mintapolgár lett. Az 1490-es években, mikor Rodrigo pápa lett, elvesztette érdeklődését Konstantinápoly iránt, és a két testvér egyedül maradt a terveivel.
1509-ben, miután földrengés rázta meg Konstantinápolyt, és miután a szultán elmenekült, Manuel nyilvánosságra hozott egy bizánci templomos a sereget, és kitört a harc az egész ország területén a bizánciak és az oszmánok között. Manuel Kappadókiából irányította a csapatokat, továbbra is titokban tartva a szerepét, míg a Szultán I. Szelimmel harcolt a trónért, a bizánciak jelenlétének a tudatában.
Ahmet herceg, II. Bajazid fia, és örököse, kifejezetten érdeklődött a templomos ideológia iránt, és hamar csatlakozott a soraik közé, majd a hierarchiában való gyors felemelkedésén dolgozott. Fiatalabb és karizmatikusabb, mint Manuel, így gyorsan és némám vette az a templomosok feletti vezetést Palailogostól.
Későbbi élete és halála[]
Manuel, Shahkulu és Tarik találkozója.
Manuel végül elrendelte a Maszjáfi expedíciót, és a Maszjáf kulcsok felkutatását, hogy bejussanak Altaïr könyvtárába. Niccolò Polo naplója, A titkos keresztes hadjárat alapján megtaláltak egy Maszjáf kulcsot, a Topkapı palota alatt, ami Manuelhez kerül végül.
1511 végén Manuel alkut kötött a janicsárok kapitányával, Tarik Barletivel, akitől fegyvereket vásároltak a kappadókiai seregek számára. Manuel, társa Shahkulu és Tarik a kikötőben találkoztak, amit kilesett Ezio Auditore da Firenze, majd miután elhagyták a várost, Ezio követte őket Kappadókiába.
Manuel és Ezio párbaja.
Ezio megérkezése után nem sokkal végzett Shahkuluval, majd felrobbantotta a lőszerraktárt. Ezután Manuel a pánikot akarta megszüntetni, ám amint meglátta az asszaszint, menekülőre fogta.
Végül a folyó elzárta a menekülése útját, és kénytelen volt párbajozni Ezióval, aki gyorsan legyőzte Manuelt. Manuel átadta a Maszjáf kulcsot Eziónak, és azt mondja, talán ő még meglátja a könyvtárat életében.
Utolsó szavak[]
- Manuel: Én kellett volna legyek Konstantin utódja. Rengeteg tervem volt.
- Ezio: Az álmaid veled halnak, Manuel. A birodalom megszűnt.
- Manuel: Ah, de nem én vagyok az egyetlen ezzel a vízióval, asszaszin. Rendünk álma egyetemes. Oszmánok, Bizánciak…ezek csak jelzők és maszkok, csak a látszat. Ezek a feleslegek alatt, minden templomos ugyanannak a családnak a része.
- Ezio: Elég a beszédből. A Maszjáf kulcsért vagyok itt.
- Manuel: Akkor vedd el. Vedd el, és keresd meg a szerencséd. Nézd meg, ha száz mérföldnél közelebb kerülsz, mielőtt egy közülünk végezne veled.
