- "A világ számos mintából és színből álló goblen. Egy igaz vezető tiszteleg előtte, és nem próbálja meg felfejteni."
- ―Szulejmán.[src]
I. Szulejmán (1494 – 1566) volt az Oszmán Birodalom tizedik szultánja 1520-tól 50 évvel későbbi haláláig. I. Szelim fia volt.
Szulejmánt tekintették a birodalom legjelesebb uralkodójának, nyugaton Dicsőséges Szulejmánként ismerték, és uralkodása hozta el Konstantinápoly aranykorát. A törökök között Kanuni és a Törvényhozó néven is ismert volt.
Életrajz[]
Korai élete[]
Szulejmán Szelim fiaként Trabzonban született, valószínűleg 1494. november 6-án.
Mivel az apja az utolsó oszmán volt a hierarchiában, Szulejmán nem segítette a Szultánt a szándékaiban, és helyette a tanulmányaival foglalkozott. Ő az Isztambuli Egyetemen tanult. Ekkor ő Ibrahim szolgája volt, akiről úgy vélte, hogy a legjobb barátja lett.
Mire ő 17 éves lett, Szulejmán nagyapja, II. Bajazid oszmán szultán , felismerte a nagy tehetségét, és elküldte őt a Fekete-tengertől északra levő jókora régióba, ahol kormányzó lett. Továbbá több hasonló pozíciót kapott 1520-ig.
1511-ben, visszatért Konstantinápolyba, Szulejmán találkozott Ezio Auditorével, az Itáliai Asszaszinok vezetőjével. Semelyikük sem fedte fel a kilétüket, Szulejmán meggyőzte Eziót, hogy ő csak egy diák, Ezio pedig egyszerűen azt mondta, hogy ő egy ihlet kutatót.
Amikor a hajó megérkezett Galatába, és az utasai partra szálltak, egy kisasszony, Sofia Sartor leejtette a csomagjait. Szulejmán udvariasan a segítségére sietett, és segített neki elvinni a holmijait miközben elbúcsúzott az Asszaszintól.
Gyilkossági kísérlet[]
Szulejmán köszönti a vendégeket a banketten.
Szulejmán egy feltételezett gyilkossági kísérlet célpontja lett a Bizánciak által egy olyan kulturális kiállításon, amit a Topkapı palotában rendeztek. Szerencsére a Török Asszaszinok beszivárogtak a bankettre, majd olasz vándorénekesekként álcázták magukat, és csendben megölték a gyilkosokat.
Azonban egy őr észrevette, hogy Asszaszinok is vannak a palotában, és képtelenek voltak, hogy rejtve maradjanak, majd kitört egy csata. Ezio befejezte a küzdelmet azáltal, hogy megölte az utolsó Templomost, aki meg akarta támadni Szulejmánt.
Ekkor Ezio és Szulejmán szívélyesen üdvözölték egymást, és név szerint bemutatkoztak egymásnak. Miután Szulejmán megparancsolta az őröknek, hogy távolítsák el a holtesteket és küldjék haza az otthonukba a vendégeket, Ezio segítségét kérte.
Ahmet, Tarik és Szulejmán a találkozón.
Másnap reggel Ezio visszatért és Szulejmán megkérte őt, hogy kémkedjen egy olyan találkozón, ahol a nagybátyja, Shehzade Ahmet, és Tarik Barleti a Janicsárok kapitánya vesz részt.
Szulejmán elmagyarázta, hogy a nagyapja azt akarta Ahmettől, hogy utána ő következzen a trónon, de a Janicsárok, a Szultán elitjei, Szulejmán apját, Szelimt akarták a trónon.
A találkozó során Tarik biztosította Szulejmánt, hogy átvizsgálja a beszivárgásokat, de Szulejmán türelmetlenül azt mondta, "az oka annak, hogy nyilvánvalónak kellene lennie." Ahmet szintén azzal vádolta Tariket, hogy a Janicsárok nagyon gyengék, bár Tarik nyilvánvalóan tagadta az állításokat.
Nyomozás[]
- "Ezio: Te egy erős helyen vagy. De hogyan kerülnek a bizánciak a képbe?
Szulejmán: Reméltem, hogy talán tudja. Hajlandó lenne segíteni nekem kideríteni?
Ezio: Követni fogom őket. Addig tudok segíteni neked, amíg az érdekeink úgy tartják."
- ―Szulejmán segítséget kér Eziótól.[src]
Szulejmán segítséget kér Eziótól.
Tarik nem akadályozta meg, hogy a Bizánciak beszivárogjanak így gyanús lett Szulejmánnak, Szulejmán folytatta a nyomozásait, és elküldte Eziót a Nagy Bazárba, ahol Tarik az ideje nagy részét ott töltötte.
Miután rájött, hogy Tarik fegyverekkel látta el a bizánci örököst Manuel Palaiologost, Ezio visszatért Szulejmánhoz, aki sakkozott Ahmettel a Konstantin körzetben. Szulejmán elküldte Eziót a janicsár táborba, és megkérte őt, hogy hallgassa ki és ölje meg Tarikot, hogy megbüntesse az árulása miatt.
Azonban a gyilkosság után Ezio visszament a Topkapı palotába és elmondta Szulejmánnak, hogy Tarik ártatlan volt. A haldokló szavaival, Tarik felfedte, hogy csupán csapdába akarta ejteni a Bizánciakat Kappadókiában. Szulejmán elszomorodott a veszteség miatt, és panaszkodott, hogy neki nem kellett volna annyira gyorsan meghalnia.
Ahmet beszél Szulejmánnal.
Szulejmán megígérte, hogy el fog rendezni egy hajót, ami elszállítja Eziót a bizánciak főhadiszállására Kappadókiába. Ahmet, kicsivel később megjelent, és megtudta a Janicsároktól, hogy Tarikot meggyilkolták, és megtudta, hogy az apja emiatt száműzni fogja őt.
Ahmet hamarosan meglátta Eziót, és elnézést kért, hogy félbeszakította a találkozójukat. Miközben rájött, hogy felfedheti Ezio kilétét, ezért Szulejmán az Asszaszint "Marcellónak", egy európai tanácsadónak hívta, aki Keféből jött.
Miután Ahmet megkérte "Marcellót", hogy távozzon, Szulejmán megnyugtatta a nagybátyját, hogy meg fogja találni az igaz gyilkost.
Árulás[]
Amikor Ezio visszatért, megtudta, hogy Ahmet a Templomosok nagymestere, és elrabolta a barátját, Sofia Sartort. Miután az Asszaszinok megrohamozták az Arzenált, ahol Ahmet bujkált, Szulejmán megérkezett és meghallotta, hogy a nagybácsija Ezióval harcol.
Ahmet kijelentette, hogy a vágya az Új Világrend megteremtése, azáltal, hogy megtalálja a Nagy Templomot és, hogy megsemmisítse a babonákat. Később szintén elismerte, hogy köze volt a Topkapı palotában történő támadáshoz, bár neki nem állt szándékába, hogy megöljék Szulejmánt.
Szulejmán megparancsolja a janicsároknak, hogy hagyják abba a csatát.
Miután Ahmet baloldalon távozott, Szulejmán rejtőzködve kijött, hogy beszéljen Ezióval. Ő elismerte a nagybátyja őszinteségét, de megállapította, hogy ő veszélyes lehet.
A Janicsárok megérkeztek a rend helyreállítása érdekében, és meg akarták támadni Eziót, de Szulejmán megparancsolta nekik, hogy hagyják abba. Majd Szulejmán megkérte Eziót, hogy kímélje meg a nagybátyja életét miután megmentette Sofiát, bár elismerte, hogy az apja álláspontját nem ugyanaz az övével szemben.
Sőt, egy kis idő múlva, amikor az új szultán Szelim visszatért seregével, megölte Ahmetet. Bár Szelim megfenyegette Eziót, hogy meg kéne őt ölnie, de Szulejmán ajánlásával, csupán csak száműzik a városból az Asszaszint.
Később, amikor Ezio visszatért Konstantinápolyba, hogy az elvarratlan szálakat rendezze az Asszaszin céhnél, Szulejmán megakadályozta, hogy az apja ártson neki, és megígérte, hogy Ezio rövid időn belül távozni fog a városból.
Későbbi élete[]
1520-ban egy tragédia ellopta Szulejmán apjától a Szultánságot, és Szulejmán - aki 26 éves volt - következett utána. A reformjai javítottak a Birodalom bürokratikus rendszerén.
Az uralkodása alatt Szulejmán kiterjesztette a birodalmát a legmesszibb pontjaira, miközben segítséget nyújtott Algériából a Perzsa-öbölig, és Ausztriától Egyiptomig. Ő mindig figyelmes volt, hogy más országoknak a kultúráját, hagyományát és a vallását tiszteletben tartsa.
1521-ben a Habsburg-házzal szövetségben álló Magyarország ellen fordult; Szabács, Nándorfehérvár és Zimony elfoglalásával utat nyitott a török fegyvereknek és a török befolyásnak nyugat felé. 1522-ben kiragadta Rodosz szigetét a johanniták kezéből, és miután 1525-ben a paviai csatában, V. Károlyt Nyugat - és Közép-Európa urává tette, Szulejmán ismét Magyarországot támadta meg.
1526. augusztus 29-én a mohácsi ütközetben tönkreverte Magyarország hadseregét, és mint győző vonult be Budavárába, s bár az országot ez alkalommal még nem szállta meg állandóan, ennek sorsa ezután az ő kezében volt.
I. Ferdinánddal szemben a magyar nemzeti párt által megválasztott királyt, Szapolyai Jánost védelmébe fogadta, s megsegítésére 1529-ben harmadszor vezetett hadat Magyarországra. Hadjárata céljául ezúttal Bécs bevételét tűzte ki, de a Salm Miklós által hősiesen védelmezett várost nem bírta elfoglalni, és 40 000 ember elvesztése után október 14-én kénytelen volt az ostromot abbahagyni.
Ezt egy újabb sikertelen hadjárat követte 1532-ben, melyet Jurisics Miklós Kőszeg védelmezésével tett emlékezetessé. Történészek véleménye szerint Kőszeg ostromát a célból folytatta Szulejmán, mert nem akart nyílt ütközetbe bocsátkozni. A Bécs előtt álló hatalmas birodalmi csapatok (a cseh, magyar, olasz, spanyol hadakkal) készen várták már, s az ütközet számára igen kockázatos lehetett volna, mert seregének töredéke állt csak azokkal a hadakkal nyílt mezőn megmérkőzni képes janicsár és szpáhi egységekből, a többi mind gyülevész katonaságból és a moldvai vajda fegyvereseiből állt.
Ugyancsak 1538-ban I. Ferdinánd és Szapolyai János a váradi béke értelmében kibékültek egymással, de ez a béke nemsokára felbomlott, és a töröknek nem ártott.
1541-ben János király halála ismét Magyarországba szólította a szultánt. Ez alkalommal megverte Wilhelm von Roggendorfot és csellel kezébe kerítette Budát augusztus 29-én, a Duna és Tisza közét török tartománnyá tette, és a kis János Zsigmondot, a tiszántúli vidék és Erdélynek birtokával elégítette ki. Miután a Joachim brandenburgi őrgróf vezérlete alatt rendezett német birodalmi vállalkozás Budavár falai alatt kudarccal véget ért, Szulejmán 1543-ban egy újabb hadjáratban elfoglalta Pécset, Esztergomot és Székesfehérvárt, és ilyenformán a hódoltság területét Magyarország dunántúli részére is kiterjesztette. Távozása után pedig pasái Visegrádot, Hatvant és Nógrádot is elfoglalták.
1547-ben ötévi fegyverszünetre lépett Ferdinánddal, aki 30 000 arany évi adó fizetésére kötelezte magát.
Amikor Ferdinánd király 1551-ben Martinuzzi megöletése után Erdélyt birtokába vette, Szulejmán 1552-ben újra megkezdte a háborút, amelynek folyamán vezérei a török hódoltság területét újra jelentékenyen növelték. Ebben az évben volt a palásti csata és elesett Temesvár, Drégely, Gyarmat, Kékkő, Hollókő, Buják és Szolnok. Eger vára szerencsésen dacolt a törökkel.
1562-ben ismét létrejött a béke Magyarországgal, de csak 8 évre.
1566-ban az öreg szultán védencének, János Zsigmond érdekében Miksa király ellen személyesen vezetett hadat és Szigetvárt vette ostrom alá. A Zrínyi Miklós által páratlan hősiességgel védelmezett vár bevételét Szulejmán már nem élte meg. 1566. szeptember 6-án az ostromlott vár falai alatt meghalt. Még ma sem egyértelmű, mi okozta a halálát. Maga Zrínyi Miklós a Szigeti veszedelemben úgy írja le, hogy dédapja saját kezével végzett Szulejmánnal. Vélemények szerint a táborban kitört járvány során hunyt el, mások szerint öregkori végelgyengülésben. A 71 éves, 46 évig uralkodó szultánt fia, II. Szelim követte a trónon.
Khair ad-Din pasa admiralitása idején sikerült tengeri hegemóniát szerezni a Földközi-tengeren, melynek majd csak az 1571-es lepantói csata állít gátat, ahol az egyesült spanyol, velencei és pápai hajóhad vereséget mér a török flottára.
Jellegzetességek és személyiség[]
- "Azt feltételezem, hogy bármilyen történet tanulsága összeilleszti annak a vérmérsékletét."
- ―Szulejmán, 1511-ben.[src]
Szulejmán egy kedves, udvarias, és figyelmes ember volt, az ő ifjúságától egészen idős koráig. Ezio egyszer jellemezte őt, mint egy "nagyszerű elmével rendelkező figyelemre méltó fiúként", és a vidéki emberek nagyon tisztelték őt.
Szulejmán beszél a nagybátyjával.
Annak ellenére, hogy a nagybátyja előnyt élvezett az apja szultánsága felett, Szulejmán szoros kapcsolatot tartott Ahmettel. Ő nem látott problémákat a döntéssel szemben.
Kezdetben, Szulejmán foglalkozott az árulással is, és arra kérte Eziót, hogy ölje meg Tarikot az égbekiáltó tiszteletlensége miatt, amit II. Bajazid szultán iránt mutatott. Utána, azonban később felfedte Tarik ártatlanságát, és ő toleránsabb lett, sőt arra kérte Eziót, hogy kímélje meg Ahmet életét, annak ellenére, hogy tudta a beteg szándékait.
Szulejmán sok időt töltött a tanulmányai és az utazásai iránt, és egyszer egy nagy kulturális kiállításon a Topkapı palotában, felkérte a külföldi vándorénekeseket, hogy zenéljenek neki. Szulejmán így tudta fenntartani a nagy birodalmát.
Apróságok[]
- "A herceg bankettje" c. memóriában Szulejmán olaszul beszél.
- Szulejmánnak a hangját Haaz Sleiman adja, aki Malik Al-Sayfnek is adta a hangját.
- Történelmileg, Szulejmánnak öt gyereke született. Emellett, megölette azokat a gyermekeit, akik más nőktől származtak annak érdekében, hogy II. Szelimé legyen a trón.
- Szulejmán hétszer vonult Magyarország ellen.
Galéria[]
