- "Egyszer rászánom az időt, hogy alkossak, fessek, de nem most. Most katona vagyok a frontvonalakon."
- ―Francesco Vecellio.
Francesco Vecellio (1475-1560) egy olasz festő volt, és tagja volt az Itáliai Asszaszinoknak.
Perotto Calderon képezte ki, aki futárként kémkedett a Borgiák alatt. Perotto árulása után Francescot küldték utána, hogy végezzen vele. Ezután Ezio Auditore da Firenze képezte tovább, aki Rómában harcolt a Borgiák ellen.
Beavatása után saját csapatott vezetett, és saját tanítványai is voltak.
Életrajz[]
Korai élete[]
- "Bizonyos értelemben már van egy gyerekem. A neve Francesco, a Testvériség egyik legújabb tagja. Bár még nem férfi, de ígéretes jelölt."
- ―Perotto Vecellióról.
A fiatal Francesco.
Francesco a Rendbe született 1475-ben, s Perotto Calderon alatt tanult már nagyon fiatalon. Perotto úgy tekintett Francescóra, mint fogadott fiára.
Perotto szerint hagyni kell, hogy egy gyerek gyerek legyen, ezért gyakran elvitte egy közeli faluba, ahol a saját korabeliekkel játszhatott. Ott szemmel tartotta és örült neki, ha azt látta, hogy ő vezeti a többieket a játékukban.
Francesco Perotto jelentését viszi.
Amikor Perotto beállt kémnek a Borgiákhoz Francesco tartotta a kapcsolatot a Rend és mestere között. Perotto ebben az időben is képezte a fiút harcra és taktikákra, s úgy gondolta Francesco több idősebb testvérét is legyőzné.
Azonban miután Perotto beleszeretett Lucreziába, Francescót elkezdte zavarni Parotto időszerűtlen érezései, s ez aggodalommal töltötte el őt. Francesco sosem ismerte el, de tudott Perotto kapcsolatáról, s egy színjátékba kezdett, hogy betegségre hivatkozva visszavonulhasson, de Perotto nem hitt neki.
Lucrezia azt javasolta, hogy mérgezzék meg, de Perotto úgy szerette Francescot mint ha a fia lenne, így visszautasította, hogy ártsanak neki.
Perotto árulása[]
- "Szinte minden forrást felhasználtam, hogy csökkentsem Perotto büntetését a tettéért, még is attól félek keveset tudtam tenni érte. Levadásszuk ma este. Fenébe a bolondságával…mindezt egy Borgia szajháért?"
- ―Francesco, Perotto árulásáról.
Francesco Pertto kegyelméért könyörög.
1498-ban Francesco is a csapat tagja lett, melyet Perotto levadászására küldtek. Perotto kétségbeesésében megsértette a A Hitvallás tanait. Francescót mélyen bántotta mestere árulása, ám leginkább a „Borgia szajhát” hibáztatta, amiért elcsábította Perottót.
Francesco számos kísérletet tett, hogy meggyőzze társait, kíméljék meg testvérüket, ám az asszaszinok Francesco fiatal korára és Perotto súlyos bűneire hivatkozva, úgy határoztak, hogy meg kell halnia az árulónak.
A Perottót üldöző csapat.
Perottót nem csak asszaszinok, de Borgia katonák is követték Agnadelloba. Egy ösvényen egy csapat véres katonával találkoztak –„hanyag munka” Perotto részéről-, akikkel végezniük kellett.
Francesco ezelőtt még sosem gyilkolt, így segített ahol tudott, a küzdelem szélén maradt, s általában a sebesült katonákkal végzett. A testvérei is ügyeltek rá, ám egy arca felé tartó halálos csapástól nem tudták megvédeni, de Francesco még időben lebukott.
Végül elérték Rinaldo Vitturi otthonát, ahol az Éden Leplét őrizték. Perotto nem volt sehol, s az ereklye is a helyén volt, azonban néhány polgár elmondtam, hogy Perotto a városon kívül letáborozott.
Hiába vették körül a tábort, Perotto Calderon íjásztehetsége páratlan volt, így több asszaszin is meghalt. Bár még mindig csodálta a mesterét, Francesco végül rálőtt Perottóra. A nyíl csak súrolta, de Perotto szomorúan nézett tanítványára, ám nem tüzelt vissza. Perottót végül legyőzték és megölték.
Tanulóidő Rómában[]
Francesco Ezióval gyakorol.
Mestere halála után Ezio Auditore da Firenze vette át Francesco tanítását. Kitanította a free runningra, az elvegyülésre, és a zsebtolvajlásra. Francesco szoros versenyt tartott a többi tanítvánnyal, s összebarátkozott néhánnyal, kik majd az eljövendő csapata részei lesznek.
A tréning során Francescónak jobb felszerelésre lett volna szüksége, így Ezio elküldte a Rend szövetségeséhez, Leonardo da Vincihez. A tanonc úgy írta le, mint egy furcsa embert, akit a művészetek és a találmányok jobban érdekelnek, mint a politika.
Francesco kiválasztja csapatának tagjait.
Miután befejeződött a képzése, annak a csapatnak lett a tagja ami Cesare Borgia Itáliai befolyását akarta csökkenteni. Csapatának nevezetes tagjai Cipriano Enu aki íjászatra specializálódott, valamint Tessa Varzi aki a mérgek gyakorlott használója volt. Miközben sok csapat útra kelt Rómában, addig ők más városokat látogattak meg, mint pl: Romagna, Velence, Camerino, stb.
A csapat részt vett Camerino védelmén, megtalálták a dezertőr asszazsinokat és Rinaldo Vitturit, foglyokat szabadítottak ki Cesarétől, megvédtek csillagászokat, mint Novara és Nikolausz Kopernikusz és összeálltak Fiora Cavazzával a Borgia árulóval, hogy megöljenek több templomos ügynököt is, mint Rocco Tiepolo, Cahin, Caha és Baltasar de Silva.
1503-ban Francesco megkereste Perotto fiát, Giovannit. Egy kúthoz hívta a fiút, aki felfedezte Francescot az ajándéka segítségével. Giovanni az utcán követte a háztetőkön navigáló asszaszint. Azonban belefutott két tolvajba, akik ki akarták őt rabolni, ám a dupla rejtett pengével Francesco végzett velük. Ezzel megmentve Giovannit.
Francesco ekkor megkérdezte, hogy nem akarna-e a testvéreivel élni, s Giovanni örömmel csatlakozott a Testvériséghez.
Rajtaütés a fogadóban[]
Tűz a fogadóban.
1503-ban miután szabotálták a francia, Charles de la Motte versenyét, Fracesco csapatát egy katasztrófa sújtotta. Cesare Rómába hívta Charles csapatait, hogy terrorizálják a lakosságot, s ezzel előcsalogassák az asszaszinokat.
Francesco és csapata odasiettek, hogy elfogják őket. Eru az ellenséget lőtte, miközben Tessa beszivárgott a táborba, és megmérgezte az őröket. Azonban a túlerő ellen nem győzhettek, miután Cesare odaküldte az embereit, így egy fogadóban kerestek menedéket.
Francesco átkozta magát, hogy belesétáltak a csapdába. Sietve elbarikádozták magukat, majd egy üzenetet akartak hagyni, Eziónak és a Rendnek, hogy az ellenség áttört. Az ellenséges íjászok azonban tüzes nyilakkal felgyújtották az épületet.
A csapat és a fogadós a második emeltre menekültek, ám beszakadt a padló ás sok asszaszin – köztük Tessa- a lángokba zuhant. Az egyetlen kijárat a tetőn lévő ablak volt, s bár Francesco megpróbálta magával vinni, a fogadós azt mondta, inkább hagyják őt, és magukat mentsék.
Enu és Francesco a tetőn harcolnak.
A tetőre érve nem volt fedezékük így harcba keveredtek a Borgia őrökkel. Végül Enu kapott egy lövést a nyakába, amit Francesco megpróbált ellátni, de nem ment neki, s végül feladta, s egymásnak dőlve nézték, ahogy körbeveszik őket az őrök.
Végül egy robbanás törte meg a csendet, és nem tudni, hogy hogyan, de Francescót kimentették, s valahogy túlélte a sérüléseit.
Vadászat Lonigóban[]
- "A célpontom öreg, gyanútlan. A kor egyébként is végezne vele, de én nem hagyom neki!"
- ―Francesco, Niccolò di Pitiglianról.
Francesco információt gyűjt Lonigóban.
1510 környékén Francesco már elég tapasztalt volt ahhoz, hogy egyedül végezzen küldetéseket, és tanítványokat képezzen. Francescót Lonigoba küldték, hogy végezzen Niccolò di Pitiglianoval.
Francesco először információt gyűjtött a helyi kocsmákban és bordélyokban, valamint Niccolo futárait elfogva.
Idővel felfedezte, hogy a polgárok gyűlölik Niccolót, valamint hogy Niccolo kapcsolatlanban áll valakivel Rómában. Ezután magát Niccolót tanulmányozta, hogy esélyt találjon a támadásra.
Megismerve Niccoló napi teendőit és elpusztítva lonigói kapcsolatait testvérei segítségével nyílt csapást akart mérni Niccolo kastélyára.
Francesco és Niccoló találkozása.
A zűrzavart kihasználva Francesco bejutott az épületbe és lecsapott Niccolóra. Bár az meggyógyította magát a titokban nála lévő Éden Leplével, ám az végül ellene fordult, és elpusztította a testét. Francesco végül az ereklyével távozott.
Festői karrier[]
- "Francesco Vecellio. Virágzó festő. Sosem lett volna gyanús."
- ―Fiora Cavazza, miután felfedezi Francesco asszaszin létét.
1520-ban Francesco elkezdte folytatni festői karrierjét Cadore mellett, ám sosem lett olyan híres, mint öccse, Tiziano.
1524-ben ő festette a San Vito oltárképét, 1540-ben festett egy polyptychet Candide-ben, valamint Velencében a San Salvatore orgonaredőnyeit ő festette. Ő is festett egy Angyali üdvözletet San Nicola di Barinak, ami most Accademiában van.
Személyisége és jellemzői[]
- "Taktikákat tanítok Francescónak, de meghökkentette a brutalitásom. Olyan felesleges érzések vannak a fiúban, mint a becsület és fair play."
- ―Perotto, Francescoról.
Tessa és Francesco egy küldetésen.
Ifjabb éveiben Francesco túl bölcs volt a korához képest, és gyakran úgy beszélt Perottóhoz mint egy felnőtt. Perotto azonban észrevette, hogy túl becsületes és tisztességes, és félt, hogy egy nap majd kemény leckét kap ezekért.
A Francesco a kiképzése alatt kimutatta, hogy igazi maximalista, és többször is elismételtette mozdulatot vagy a kérdést, ha nem volt biztos benne, hogy jól hajtotta-e végre a feladatot. Ez időnként frusztrálta az idősebb asszaszint.
Francesco törődött mesterével, hisz úgy tartotta, nem csak harcolni, de élni is Perotto tanította meg. Ezért keményen hibáztatta Lucreziát Perotto árulása miatt. Szinte vigasztalhatatlanná vált, amikor 1503-ban több testvérét is elvesztette a fogadóban.
Francesco rendelkezett egyfajta ingerlékenységgel, kardját gyakran a harag vezette. Perotto ragaszkodott hozzá, hogy egyetlen gyengéje a düh, s ezért gyakran próbálta lenyugtatni. Még Ezio képzése alatt is elkapta néha az indulat, s ilyenkor mindig elverték a társai.
Francesco Leonardóval.
Habár egész életében asszaszinnak képezték, ő csodálta Leonardo da Vincit, amiért a művészetek érdeklik, nem a hadviselés vagy a politika. Valószínűleg ez inspirálta, hogy a későbbiekben ő is folytassa művészkarrierjét.
Apróságok[]
- Francesco az egyetlen ismert asszaszin, aki a rejtett závár fegyvert használja, ami kis, nyílpuska lövedékeket lő ki. Mivel Ezio nem engedélyezte neki a rejtett pisztolyt, Leonardóval csináltatott egy csöndesebb és könnyebb fegyvert.
- Annak ellenére, hogy Francesco még Ezio képzése alatt állt, már rendelkezett a második rejtett pengével, pedig az csak a Mester Asszaszinok joga volt.