 |
F I G Y E L E M! A cikk a(z) Maszjáftól Firenzéig projekt része, így speciális védettséget élvez. A cikken jelenleg Erődi Gergely dolgozik. Kérjük, csak akkor szerkeszd, ha nem tartalmi jellegű módosításokat kívánsz a cikken elvégezni, hanem csupán apróbb korrigálásokat (pl. nyelvtani hibák javítása)! Részletesebben erről a projektről ezen a lapon olvashatsz. |
Politikai információk | |
|---|---|
| Állam | Monteriggioni, Toszkána |
| Irányítói | Auditore-ház |
| Frakciók | Asszaszinok, Kurtizánok, Zsoldosok, Tolvajok |
Történelmi információk | |
| Alapítója | Domenico Auditore |
| Alapításának ideje | 1290. |
| Leigázásának ideje | 1500. |
Kiegészítő információk | |
- "Kulcsfontosságú elem Monteriggioni védelmében több száz évig és nagyszerű építészeti újítások színtere..."
- ―Emléktábla az Auditore-villán, 2012-ben.[src]
Az Auditore-villa vagy eredeti nevén Villa Auditore az Auditore család otthona és erődje volt, mely az olaszországi, Toszkána városában található.
A család valamikor 1321. után vásárolta meg a villát, és ezt használták otthonukként a 16-ik század kezdetéig, amikor is az épület súlyosan megsérült Monteriggioni ostroma alatt.
Történet[]
Domenico Auditore[]
A villát 1290-ben építették. 1320-ban, egy firenzei támadás során a homlokzat megsérült, és renoválásra szorult. Dante Alighieri 1321-es halála után Domenico Auditore vásárolta meg a villát, új homlokzatot épített, valamint egy képgalériával is megtoldotta az épület belső terét. Az átépítési munkálatok befejeztével a villa nem csupán lakóhelyi funkciók ellátására volt alkalmas, hanem erődként és kiképzőhelyként is funkcionált a város lakói számára.
Az épület tele volt titkos rekeszekkel és szobákkal, és a birtokot is számos dologra használták. Domenico építtetett egy családi kriptát, melyet később összekapcsolt egy menekülőúttal, melynek kijárata Monteriggionitól északra nyílt.
Mario Auditore[]
A megrongálódott Auditore-villa.
1436-ban a villa az Auditore Asszaszinok legújabb generációjának, a két testvér, Mario és Giovanni Auditore otthona volt. Apjuk halálát és Giovanni Firenzébe költözését követően Mario lett Monteriggioni ura és a Villa egyedüli lakója 1454-ben.
Hiába rajongott Mario a villáért, az épület állapota az általa védett városéval együtt romlott, mivel tulajdonosának a karbantartás helyett zsoldosokra és háborúra kellett költenie a pénzt. A villát ebben az időben főként fegyverek és hadászati eszközök tárolására használta, valamint itt tárolta azt a rejtélyes műkincset is, amit Monteriggioni alatt talált.
A város 1454-es megvédése alatt a Villában hallgatta ki Mario zsoldosaival Luciano Pezzatit, az ostromló firenzei sereg kémjét.
Ezio Auditore[]
1476-ban Mario unokaöccse, Ezio Auditore da Firenze, anyja és nővére társaságában menedéket keresett Monteriggioniban apja, Giovanni és testvérei, Federico és Petruccio kivégzését követően. Miután megpihentek a villában, Ezio tervei szerint tovább utaztak volna Spanyolországba, Mario heves tiltakozása ellenére.
Később Ezio mégis a Monteriggioniban maradás mellett döntött, és elhatározta, bosszút áll a kivégzés mögött állókon. Mario oldalán Monteriggioni ura lett, és az általa finanszírozott és felügyelt felújítási munkálatok a Villa és a város újjászületését hozták el.
A villa újjáépítésének pontos időtartama nem ismert, de azt tudjuk, hogy 1499 decemberének végére az épület újra régi fényében ragyogott, és az olasz Asszaszin Rend főhadiszállása lett.
Az égő Auditore-villa Monteriggioni elestekor.
1500. január 2-án azonban a Cesare Borgia által vezetett pápai erők megostromolták Monteriggionit, lerombolták a várost és a villát, és meggyilkolták Mariót. Az épület ezek után elhagyatottá vált, mivel Ezio elhagyta Monteriggioni romjait, hogy háborúba kezdjen a Borgiák ellen Rómában.
Nem sokkal 1554 előtt az Auditorék újra megszerezték Monteriggionit, de a Villát nem építették újjá. Ebben az évben árulta el az Auditorékat Giovannino Zeti, a helyőrség parancsnoka, egy Firenzei menekült, aki átadta a város kulcsait a Medici családnak.
A Mediciek megszállták Monteriggionit, de a két család jó viszonyának köszönhetően hagyták, hogy az Auditorék tovább irányítsák a várost.
Modern kor[]
- Desmond: "Várj csak... Az Auditore-villában vagyunk?"
- Lucy: "Igen. Ez az utolsó menedékhelyünk Olaszországban."
- ―Az Asszaszinok megérkeznek a villába.[src]
A modern Auditore-villa.
2012-re a világörökség kincse lett, és "a toszkán vidék egyik legkedveltebb látványosságává" vált. A villa előtt kihelyezett tábla információkat tartalmazott az építéséről, valamint arról, hogy miként rombolta le VI. Sándor pápa 1500-as hadjárata során.
2012. szeptember 9-én Desmond Miles, Lucy Stillman, Rebecca Crane, és Shaun Hastings a szentélyben, a villa alatt ideiglenes bázist állított fel, hogy elkerüljék az őket üldöző Templomosokat. Ottlétük alatt, mely október 10-ig tartott, az Asszaszinok a Villában éltek, és csak ellátmányért jöttek ki.
Szobák[]
Az Auditore-villának számos szobája volt, többet ezek közül csak titkos bejáraton át lehetett elérni. Íme az ismert szobák listája:
Főterem[]
A főterem
A villa főterme szolgált az épület bejárataként, és számos szoba ebből a helyiségből nyílt. A főteremből közvetlen kijárat nyílt az udvarra is, melyben Ezio elhelyezte az általa megtalált szobrokat.
A főterem még leromlott állapotában is kellően be volt bútorozva, kialakítása tágas, berendezése pedig elegáns volt. A helyiség központját egy márvány lépcsősor foglalta el, mely az emeletre vezetett, a plafonról pedig egy csillár lógott. Az Ezio által megvásárolt festmények közül több a főterem falait díszítette.
Fegyvertár[]
A fegyvertár
A fegyvertár két részből állt: az egyik Ezio fegyvereit, a másik Ezio páncéljait tartalmazta. Az asszaszin ezekben a szobákban tudta kicserélni éppen használt felszerelését.
A páncélteremben foglalt helyet Ezio öt páncélkészlete. Emellett ennek a szobának a hátsó falánál volt elhelyezve Altaïr páncélja, miután fel lett oldva a Szentélyben. A helyiség közepét két modell foglalta el: a kocsié, melyet Ezio vezetett Leonardo da Vincivel az Appennin-hegységben, valamint a Repülő szerkezeté, melyet az asszaszin Velencében használt Carlo Grimaldi meggyilkolásához.
A fegyverteremben voltak elhelyezve Ezio fegyverei, több fegyvertartó állványra elosztva. A bal oldali állványon volt a Schiavona, az átlagos, a kapitányi és milánói kard. A jobb oldali állványon foglalt helyet Altaïr kardja, az öreg szír kard, a Szimitár, valamint a velencei és firenzei pallos.
A terem másik felén lévő állvány tartotta a Mercenario és Condottiero harci kalapácsot, valamint a sima, a tollas és Cavalieri buzogányt. A helyiség közepén elhelyezkedő kétoldalas állványon volt megtalálható az összes kis fegyver, név szerint a tőr, a kés, a Stiletto, a csatornázott és a hornyolt Cinquedea, valamint a szultáni- és a mészároskés.
Műhely[]
A műhely számos, könyvekkel telerakott könyvespolcot tartalmazott, a szoba közepét pedig Monteriggioni méretarányos modellje foglalta el. Ezio Borgiák utáni vadászata alatt Claudia Auditore ebben a szobában dolgozott, könyvelőként nyomon követve a város bevételét és a villa felújítási költségeit.
Monteriggioni építésze szintén ebben a szobában tartózkodott, és Ezio az ő segítségével hozta meg a villa és a város felújításával kapcsolatos döntéseket. Leonardo da Vinci szintén ebben a helyiségben tevékenykedett miután elfogadta Mario Auditore meghívását.
Mario dogozószobája[]
Mario dolgozószobája
Ebben a dogozószobában vitatta meg egymással Mario és Ezio Auditore az Asszaszin Rend tevékenységeivel kapcsolatos részleteket, beleértve Ezio több küldetését is. Ezio a Rendhez való csatlakozása előtt ezt a szerepet apja, Giovanni látta el Mario mellett.
A szoba egyik legjelentősebb berendezése a Kódexfal, mely a Giovanni és Ezio által begyűjtött és Leonardo által lefordított kódexlapokat tartalmazta. A Kódexfal előtt állt egy talapzat, mely az Éden egy Almájának odahelyezésére szolgált. A talapzat úgy volt elhelyezve, hogy az ereklyéből áradó fény meghatározott pontokat jelöljön meg a lapokon elrejtett térképen.
Ezio 1499-ben fejezte be a Kódex lapjainak összegyűjtését. Ezután saslátását használva megfelelő állásba forgatta a lapokat, melyek a világtérképet adták ki. Az Alma fénye ezen a térképen jelölte meg az Édeni Részek, a Kamrák és a Templomok helyét.
A Kódexfallal szemközt állt Mario íróasztala, melynél valószínűleg figyelemmel követte a Testvériség tevékenységeit. Emellett egy nagy könyvespolc is volt a szobában, melynek egy része rejtette a Szentélybe vezető utat. A helyiség felső részén balkon húzódott, mely ahhoz a folyosóhoz csatlakozott, melyről a műhely, valamint Ezio és Maria szobája nyílt.
Cesare Borgia támadását követően a szoba részben beomlott, de évszázadokkal később itt találta meg Claudia számadási könyvét Desmond Miles.
Maria szobája[]
Maria szobája
Ebben az emeleti szobában lakott Maria Auditore. A szoba, a villa többi részéhez hasonlóan, gazdagon be volt bútorozva. Kivételes berendezési tárgya volt az a doboz, melyben Ezio gyűjtötte a tollakat Petruccio emlékére.
Maria közel 20 évet töltött imádkozva ebben a szobában, állandó gyászban Giovanni, Federico és Petruccio sorsa miatt. Gyászának az vetett véget, hogy Ezio összegyűjtött száz tollat, annak ellenére, hogy Mario már veszett ügynek tartotta Maria gyászát. A tollak összegyűjtése után Maria megköszönte fiának, hogy nem mondott le róla.
Ezio szobája[]
Ezio szobája
Ebben a legfelső emeleti szobában lakott Ezio az alatt a 23 év alatt, melyben apja és testvérei megbosszulására folytatott hadjáratát szervezte a Templomos Rend ellen. Ez a helyiség volt az asszaszin háló- és dolgozószobája, valamint a sikeresen megölt gyilkossági célpontokról készült festményeket is itt állította ki.
A szoba plafonját a közepén álló fa oszlop tartotta, és a terület nagy részét elfoglalta a dokumentumokkal és levelekkel megrakott íróasztal. Röviddel Monteriggioni ostroma előtt a szoba kisebb átalakításon esett át, melynek során került bele egy nagy ágy és egy kád, valamint a felvezető létrát egy lépcsősor váltotta fel.
1500-ban, a város ostroma előtt Ezio egy romantikus éjszakát töltött a helyiségben Caterina Sforzával. Együttlétük másnapján egy ágyúgolyó csapódott be a falon át, mely eltörte a támoszlopot, beomlasztva a szoba mennyezetének felét. A lezuhanó törmelék tönkretette Altaïr páncélját, ami miatt Ezio azt hátrahagyva kellett a város védelmére siessen.
Galéria[]
A galéria
Ezt a termet valamikor 1454-ben alakította ki Mario Auditore, hogy itt állítsa ki a fivére által importált Firenzében készült festményeket.
1476 és 1499 között Ezio gazdagította a gyűjteményt a művészeti kereskedőktől megvásárolt reneszánsz művekkel. A festmények egy része elpusztult, más része pedig a Borgiák birtokába került Monteriggione 1500-ban lezajlott ostroma során.
Szentély[]
A Szentély
A Szentély egy rejtett terem volt Monteriggioni alatt, melyet mind a reneszánsz, mind a modern kori asszaszinok használatba vettek. A kamra bejárata Mario dolgozószobájában volt elrejtve egy könyvespolc mögött.
A hátsó fal mentén hét legendás asszaszin szobra sorakozott. A szélső három-három szobor talapzatán helyezkedtek el a pecsétek, melyek összegyűjtésével és megfelelő helyre helyezésével lehetett feloldani a középen álló, Altaïr Ibn-La'Ahadot ábrázoló szobrot. Ez a szobor őrizte Altaïr páncélját, amíg Ezio meg nem szerezte azt.
Galéria[]
