- "Minnél jobban megismerjük a világot, tudásunk annál kevesebbnek tűnik."
- ―Sofia Sartor, 1511-ben.
Sofia Sartor (1476 - ?) egy velencei-oszmán könyvesbolt tulajdonosa, és irodalmi rajongó. 1499-ben kénytelen volt elhagyni Konstantinápoly-t, amikor a velencei-török háború elkezdődött.
1507-ben, irányított egy könyvesboltot régi Polo kereskedelmi ügyintézőként. 1511-ben találkozott az Asszaszinnal Ezio Auditore da Firenzével, aki végül férje, és apja lett két gyermekének.
Életrajz[]
Korai élete[]
1476-ban látta meg a napvilágot egy velencei pár gyermekeként Konstantinápolyban. A velencei városrészben éltek míg a velencei-török konfliktus ki nem bontakozott. Abban az időben minden velencei veszélyben volt a városban, így Sofia és családja megszökött Itáliába.
1505-ben Sofia apja megbízta a német művészt Albrecht Dürert, hogy fesse le a lányát, ajándékként a 28. születésnapjára. Azonban a festő később elutasított minden fizetséget, azt mondta neki elég volt a lehetőség is, hogy lefesthette a lány képmását.
1507-ben Sofia visszatért Konstantinápolyba és megnyitotta apja egykori könyvesboltját. Azzal a céllal, hogy megossza a tudását és a könyvek iránti szerelmét a szegény sorból való oszmánokkal.
Találkozás Ezio-val[]
- Sofia: "Ki maga uram?"
- Ezio: "Csupán a legérdekesebb ember az életében."
- ―Sofia és Ezio a nő könyvesboltjában
1511-ben Sofia visszatért Konstantinápolyba a Rodoszi útjáról, ugyanazon a hajón amin I. Szulejmán és Ezio Auditore da Firenze az Asszaszinok Mentora utazott. Nem tudva róla, hogy Sofia könyvesboltja egykor Niccolò Polo és Maffeo Polo kereskedelmi épülete volt, akik maguk is a Török Asszaszinokhoz tartoztak.
Sofia és Ezio a nő könyvesboltjában
Sofia később találkozott Ezio-val aki a Masyaf-kulcsok után kutatott. Feltételezve, hogy a régi Polo-kereskedelmi pont információkat rejthet, Ezio átkutatta a könyvesboltot és talált egy titkos átjárót ami a Yerebatan Ciszternába vezetett. Miután visszatért a boltba megosztotta Sofiával a felfedezését. Megtalált egyet a Masyaf-kulcsok közül továbbá egy térképet ami régi és ritka könyvek helyzetét mutatta a városban. A felfedezés elbűvölte Sofiát.
Ezio úgy hitte a könyvek további nyomokat rejtenek amik segíthetnek rábukanni a többi kulcsra. Megkérte Sofiát segítsen neki kikövetkeztetni a kulcsok lelőhelyét azzal, hogy lefordítja a térképet. Sofia beleegyezett de megkérte, hogy adja oda neki a ritka könyveket miután végeztek. Az asszaszin elfogadta a feltételeket majd távozott.
A könyvek keresése[]
- Sofia: "Miről szól ez az egész Ezio? Annyi világos, hogy nem vagy tudós. Az egyháznak dolgozol?"
- Ezio: "Nem, az egyháznak nem. De egyfajta... tanár vagyok."
- ―Sofia és Ezio az asszaszin foglalkozásáról.
Sofia és Ezio beszélgetnek
Sofia szünetet tartott a munkájában és egy kikötőben várakozott egy csomagra, amit nem kapott meg mert a kapitány papírjai megrongálódtak. Miután elzavart egy udvarlót, Ezio segített neki, beszivárogva a hajóra elhozta Sofia tulajdonát. Miután együtt megnézték a térképet ami a csomagba volt, Sofia tudatta Ezio-val, hogy rátalált az első könyvre. Ezt követően az asszaszin elindult, hogy megszerezze azt.
Kis idő múlva Ezio visszatért Sofia-hoz a könyvvel, de felfedezte, hogy távollétében betörtek a könyvesboltba. A tolvaj elvitte a nő arcképét amit maga Dürer festett és nagy szentimentális értéket képviselt Sofia szemében. Miután ezt megtudta Ezio elment a Nagy Bazárba és visszaszerezte a képet az eladótól, majd visszavitte Sofia-nak, aki átadta neki egy új könyv lelőhelyét. Megkérdezte a férfit mi a foglalkozása és miről szól ez az egész. Ezio egyfajta tanárnak nevezte magát, majd megigérte Sofia-nak, hogy egy napon mindent elmond neki.
Sofia és Ezio megosztanak egy meghitt pillanatot.
Kis idővel késöbb Ezio visszatért a könyvesboltba ahol eltöltött egy kis időt Dante Alighieri egyik versét olvasva. Sofia beszélt neki az útról amit tervez Adrianopoli-ba, hogy megtekintse az új nyomdát. Majd megkérte Ezio-t, hogy kísérje el. A férfi tiszteletteljesen visszautasította és elmagyarázta milyen kevés ideje van. A nő megértette majd azt mondta van egy kis dolga még ezért csak másnapra tud elkészülni az utolsó kód megfejtésével. Ezio elvállalta hogy cserébe a kódért teljesíti a feladatot Sofia helyett. Fehér tulipánokat kellett gyűjtenie. Ezután a Hagia Szophia melletti parkban találkoztak ahol Sofia étellel, itallal és az utlsó megfejtett kóddal várta.
Emberrablás[]
- Ezio: "Sajnálom, nem akartalak belekeverni ebbe."
- Sofia: "Nem vagy felelős más emberek tettéért."
- ―Ezio és Sofia a nő megmentése után
Miután visszatért Andrianopoliból Sofia folytatta a munkáját a könyvesboltban ahol Yusuf Tazim vigyázott rá Ezio kérésére. 1512 márciusában a boltot Templomosok támadták meg Ahmet herceg parancsára. Yusuf-ot megölték, Sofia-t pedig elrabolták.
A Kappadókia-ból való visszatérés után Ezio megtudta, hogy Yusuf meghalt Sofia-t pedig elrabolták. Összegyűjtötte az Asszaszinokat és a Konstantinápolyi fegyvergyárhoz vezette őket, hogy kiszabadítsa Sofia-t és megbosszulja Yusuf megölését. Miután vonakodva tárgyalt Ahmettel beleegyezett, hogy elcseréli a Masyaf-kulcsokat Sofia biztonságáért. A két fél megbeszélt egy találkozót a Galata-toronynál.
Sofia és Ezio a nő megmentése után.
A tárgyalást Ahmet tartotta irányítása alatt ugyanis Ezio felnézve a torony tetején meglátta, hogy Sofia-t egy Bizánci tartja markában és csak centikre van attól, hogy lezuhanjon. Miután átadta a kulcsokat felsietett a torony tetejére ahol felfedezte hogy a nő akit lentről látott Azize volt, egy asszaszin tanonc akit csak elterelésnek szántak. Lenézve a torony csúcsáról meglátta Sofia-t egy hurokban fuldokolva egy közeli udvarban. Ejtőernyővel elhagyta a torony tetejét míg az asszaszinok eltakarították az útjából a tetőkről tüzelő Bizánciakat. Miután megmentette, bocsánatot kért Sofia-tól amiért belekeverte az ügyeibe. A nő csak annyit tudott válaszolni, hogy nem felelős más emberek tetteiért mert Ezio felültette egy lovas-kocsira és ketten elindultak, hogy üldözőbe vegyék a menekülő Ahmetet.
Ahmet üldözése[]
- Sofia: "A jó dolgot cselekedted Ezio, ez nem a te harcod."
- Ezio: "De hol végződik az egyik és kezdődik a másik?"
- ―Sofia és Ezio Selim beavatkozása után.
Ezio és Sofia a környező vidékeken át üldözték Ahmet-et, mindeközben elbántak 2 kísérő bizánci szekérrel. Egy ütközés után Sofia majdnem leesett a szekérről, mikor Ezio megpróbálta megmenteni, ő maga esett le és csak egy kötéllel tudott megkapaszkodni. Ezt követően Sofia visszanyerte az irányítását a szekér felett Ezio pedig kinyitotta az ejtőernyőjét, így huzatva magát tovább a szekérrel.
Sofia, Ezio és Szelim.
Miután utolérték Ahmet-et, Sofia szekere tönkrement így Ezio egyedül folytatta az üldözését, miután fellülkerekedett Ahmet-en és megszerezte a Masyaf-kulcsokat, feltűnt I. Szelim, akit nemrég szultánná választottak. Közbelépése során lelökte Ahmet-et egy kiszögellésről, a zuhanás végzett a férfival.
Később Sofia is csatlakozott Ezio-hoz, mikor Szelim épp száműzte Ezio-t a városából. Ezio rá akart támadni a férfira de Sofia meggátolta benne. Ezt követően elindultak Masyaf-ba.
Utazás Maszjáfba[]
- "Sofia: "Merem remélni, hogy élve jösz ki onnan." Ezio: "Úgy tervezem.""
- ―Sofia és Ezio, miután Ezio kinyitotta az ajtót, Altair könyvtárába.
Hazatérés[]
Sofia és Ezio, mielőtt belépne Altair könyvtárába, egy kis hegymászó túrán kell részt venniük, az Assasszinok erődítményébe Maszjáfba. Eközben megvitatták, hogy állította Altair helyre a rendet, és hogy Ezio megbánta e, hogy Asszasszin lett. Sofia vigasztalta, Ezio megemlítette, hogy visszavonul a rendről, mondván, hogy nem esik nehezére háta mögött hagyni a múltbeli életét. Ekkor megérkeztek a könyvtár ajtajához. Sofia segítette a megoldáshoz Ezio-t, és az ajtó kinyílt. Sofia megjegyezte, hogy reméli visszajön élve, és megvárta a könyvtár bejáratánál. Miután Ezio visszatért, mindketten elhagyták a várat, és Rómába mentek.
Sofia és Ezio együtt.
Letelepedés[]
Ezio és Sofia összeházasodtak Velencében, ám visszatért még Konstantinápolyba, hogy biztosítsa Sofia könyvesboltjának jövőjét, amelybe az Asszasszinok Archívumát helyezte, majd Azizere bízta a bolt további irányítását. Sofia és Ezio ezután visszatért Itáliába/Rómába, hogy találkozzon nővérével Claudiaval.
Ezio és Sofia, nézik alvó gyermekeiket.
Ezio visszavonult mint mentor, az olasz Asszasszinok vezetését Lodovico Ariostora bízta. Ekkor már Sofia várandós volt lányukkal Flaviaval.
1519-ben, a család egy tokszánai, villában telepedett le, Sofia könyves boltjának bevételéből. Sofia itt adott életet Flavianak, és 1513 októberében Marcello nevű fiuknak.
Sofia jelen volt a család barátjának Niccolò Machiavellinek a látogatásánál, aki közölte Ezioval, hogy barátja Leonardo da Vinci nem valami egészséges. Ezio és Niccolò elmentek a művészhez, és ott maradtak vele haláláig.
1524-ben míg Sofia és Marcello fiuk elmentek meglátogatni Claudiat Rómában, Ezio találkozott egy kínai Asszasszinnal Shao Junal. Bár Ezio udvariatlanul fogadta, Sofia felajánlotta neki, hogy maradjon hisz hosszú utat tett meg és hosszú a visszavezető út is. Egy nap múlva Jun ellenségeket fedezett fel, Ezio elküldte Sofiat és gyerekeiket Niccolòhoz amíg a konfliktus megoldódik.
Miután visszatértek, Sofia, Ezio (aki épp befejezte az írást) és Flavia elmentek élelmiszert vásárolni. Ezio leült egy közeli padra, míg Sofia és Flavia vásároltak egy helyi istállónál. Rövid idő után anya és lánya meglátták, hogy Ezio hátradőlt a padon, és mozdulatlan egy ideje. Sofia, Flavia odarohantak, az emberek is kíváncsiskodtak mi történhetett. Ezio elhunyt.
Ezio szerető családja körében.
Mielőtt eltávozott volna, hagyott egy levelet Sofianak a dolgozószobájában. A levél részletesen taglalja Ezio utolsó gondolatait:
- "Mikor még fiatal voltam, szabad voltam, de nem éreztem magam szabadnak. Volt időm, de nem tudtam róla. Szerettek, de nem voltam képes a szeretetre. Sok évtized múlt el, hogy megértsem e három dolog értelmét.És most az életem alkonyán, Ez a félreértés átment egyféle megelégedésbe. Szeretet, szabadság, idő. A bennük lévő hit... egy olyan üzemanyag, ami mindig hajt előre. Legfőbbképpen a szeretet mio caro (kedvesem) Amit irántad, a gyerekeink iránt és a testvéreink és nővéreink iránt érzek. És eziránt a gyönyörű világ, iránt ami életet ad nekünk... és örök találgatásban hagy minket. Örök szeretet mio Sofia. (én Sofiám) Örökké a tied... Ezio Auditore."
- ―Ezio búcsulevele Sofiahoz
Személyisége[]
- "Egy szorgalmas nő, tele szenvedélyes és lendülettel, nagyon élvezem a társaságát."
- ―Ezio leírja Sofiat Claudianak egy levelében
Sofia egy keményen dolgozó nő, érettebb a korához képest. Gyakran foglalkozik a szellemi egyénnel, intelligenciával. Az üzleti életben gyűlölte az ugratást, de a humorérzéke felül kerekedett rajta.
Sofia csodálja a ritka könyvet.
Gyakran el volt ragadtatva a titokzatos ősi könyvekért, amiben Polo térképei szerepeltek, és a Maszjáfi kulcsért amit Ezio mutatott neki. Sofai mélyen elismeri a legtöbb építészeti struktúrát, az irodalmat, és a művészetet, ragaszkodó és romantikus, ahogy kieszelte Ezioval való pipnikét a Hagia Szophianal.
Sofia a irodalom iránti szeretete egy erősödött, miután rátalált az első nyomdára. Meglátogatott más országokat, hogy többet tudjon meg a könyvekről és a nyomtatott sajtóról. Megismert különböző anyagokat, a könyvkötészetet, valamint több neves szerzőt és irodalmi művet. Sofia tudásszomja még az Oszmán Birodalomba is elhúzta őt.
Apróságok[]
- Sofia egy görög eredetű (Σοφια) név, jelentése bölcsesség.
- Sartor egy latin eredetű család név a sartus "javít, helyreállít, megvált" szóból ered, valamint a Sarto olasz szóból ami a "testre" utal. A Sartor szó az angol szótárakban is megtalálható, humorosan "szabót" jelent.
- A művészeti Igazgató Raphael Lacostre az Albrecht Dürer festményről akarta mintázni az alakját, a társ művész elismerte, hogy Lacostre hajthatalan ez ügyben.
- Az adatbázis is megemlítette a török-velencei konfliktust 1499-ben, míg az Enciklopédia 1498-ra teszi.
- Az alap koncepcióban és a korai képeken Sofia élénk narancssárga hajú, miközben a játék modellekben már sötétebb, vörössös szürke haja van.
- Hajának alap narancssárga színe az Embers című kisfilmben látható.
- Dürer festményét lehetett látni, a nappaliban lógott Ezio és Sofia villájában az Embersből. Mérete sokkal nagyobb volt mint a Revelations című játékban.
- Volt egy jelenet, ami visszavezet a Galata központba, amikor is Sofia szállítást kér, és Ezio rábízza valaki másra. Ezio röviden azt mondja "Ők a diákjaim".
Galéria[]
