Emilio Barbarigo (1421 - 1485. Szeptember 11.) egy velencei kereskedő és zsarnok volt, valamint titokban a Templomos Rend tagja.
Életrajz[]
Korai élete[]
Emilio családja, a hatalmas Barbarigó família támogatásával jutott hatalomhoz. Ezt követően kiszorította a konkurenciát a piacról, és sikerült a kormány lobbitámogatását kivívnia. Később ő finanszírozta az egész velencei karhatalmat, mely pénzügyeit adómentesen tartotta. Az új karhatalommal Emilio megóvta az utcákat a bűntől, és bárminemű ellenszegülést vagy konkurenciát eltörölt a föld színéről.
Találkozás Toszkánában[]
1480-ban Emilio részt vett egy találkozón egy szabadtéri római színházban Toszkánában, melyet a templomosok nagymestere Rodrigo Borgia szervezett. Az összejövetel célja az volt, hogy a Pazzi összeesküvőkkel találkozzanak, de az összeesküvők részéről csak Jacopo de' Pazzi jelent meg.
Az asszaszin Ezio Auditore tudomást szerzett a találkozóról, és követett Jacopo-t a színházba. Amint Ezio elérte a találkozót, a színház hátsó részén elbújt egy nagy oszlop közelében, és hallgatózott.
A találkozó alatt Jacopo beszélt a tervben való kudarcáról, hogy Rodrigóval és Emilióval megölje a Mediciket Firenzében. Jacopo megpróbálta hibáztatni Emilio-t miközben azt állította, hogy nem látta el őket minőségi fegyverekkel.
Mindazonáltal Rodrigo hamarosan beavatkozott miközben kiabált Jacopoval, és végül egy gyilokkal megdöfte őt. Jacopo kérte, hogy kímélje meg őt, mielőtt Emilio a földre lökte őt miközben szadista módon nevetett.
Jacopol megsérült a színpad padlóján, Rodrigo, Jacopo-t nyakon szúrta. Miközben tisztította a bevérezett pengéjét, Rodrigo kiáltott az őreinek, hogy fogják meg Ezio-t. Ezután ő és Emilio elmentek a színházból, és mondta az őreinek, hogy öljék meg Ezio-t.
Emilio és Rodrigo Borgia a találkozón.
A velencei kalmár[]
- "Ő megpróbálja egyesíteni a kereskedőket egy zászló alatt. Biztos, hogy van már ellenállása, néhány esetben erőszakos."
- ―Alvise da Vilandino Emilioról beszél.
1481-ben Velencében Emilio átvette a San Polo negyed irányítását, a kereskedői kerület felett, és vasököllel uralta azt. Vádolta a kereskedőket, és az őrei megölték volna őket, ha nem fizettek azonnal. Neki szintén ott voltak az őrei, hogy gyakran járőrözzenek, hogy gondoskodjanak róla, hogy a kerület az irányítása alatt maradjon.
Antonio tolvajai a Seta tetején.
Ő is nyújtott fegyvereket a másik Templomosoknak Firenzében, és képes volt részt venni a Templomos ügyekben. Egy nagy palotában lakott San Polón belül, amit Palazzo della Seta-nak hívtak, amit egy nagy vaskerítéssel őriztek, éber íjászokkal.
Az elnyomása a kerület felett vonzotta a velencei tolvajok figyelmét melyek ugyanabban a kerületben voltak. A tolvajokat Antonio de Magianis vezette, az után szövetkezett Ezióval és együtt elkezdtek dolgozni azon, hogy befejezzék Emilio zsarnokságát. A szövetségesek kiszabadították az elfogott embereiket, megölték az áruló tolvajokat, akiket lefizetett Emilio, és megszerezték Emilio íjászainak a fegyverzeteit. Végül 1485. Szeptember 11-én négy évvel később elindították az előkészületeiket, a tolvajok azt hitték, hogy ez idő elég volt a támadásra. Ezio a Palazzo háztetőin ugrált és elkezdte megfigyelni a célpontját.
Halála[]
- "Carlo: Tied a kártyák kicsi háza, ami omladozik, Emilio.
Emilio: Ez egy kisebb visszaesés. Ezzel foglalkozni fogunk. Ez a povero scemo Antonio és a tolvajai...
Carlo: Ne törődj velük! Ez az Asszaszin neked gondterheltnek kellene lenned körülbelül!"
- ―Emilio és Carlo megvitassák az Asszaszin jelenlétét Velencében.
Miközben kémkedett a találkozó után, Ezio észrevette, hogy Emilio az egyik Templomos társával találkozik és a Tízek Társaságának a tagja, Carlo Grimaldi. A beszélgetésük alatt Carlo tájékoztatta Emilio-t, hogy Ezio megcélozta őt, és neki ébernek kellene lennie. Carlo szintén elmondta Emiliónak egy találkozó annak onnantól három napra kellett zajlania a Santo Stefanónál, amit szervezett Rodrigo. Miközben távozott, Carlo azt tanácsolta Emiliónak, hogy hagyja el a Setát és lakjon valahol kevésbé feltűnő helyen.
Carlo figyelmezteti Emilio-t.
A Carlóval való találkozása után, Emilio megparancsolta az emberei közül az egyiknek, hogy hozza el a hajóját és vigye el innét. Amíg várt a hajójára, Eziónak sikerült az udvarra bejutnia, és a rejtett pengéjével meggyilkolta Emilio-t. A végső pillanatai alatt Emilio azt állította, hogy egységet keresett, stabilitást, és a rendet, de ez a haladás áldozatává vált.
Jellegzetességek és személyiség[]
- "Őr: Azt mondták, hogy maradj otthon!
Kereskedő: De a lakbért kifizettem! Nekem minden jogom van ahhoz, hogy itt áruljak!
Őr: Emilio ezzel nem ért egyet!"
- ―Egy őr tönkreteszi egy kereskedőnek a standját.
Jacopo könyörög az életéért Emilionak.
Emilio egy elnyomó és igényes ember volt, miközben arról győződött meg, hogy a kereskedők San Polóban lakbért fizessenek neki. Mikor ők nem fizettek az állványaikat megsemmisített. Ő szintén egy olyan ember volt, aki büszke volt a teljesítéseire és a sikerére miközben azt állította, hogy túl keményen dolgozott azon, hogy legyőzze az Asszaszin-t Ezio-t.
Emilio szintén kritikus volt a Templomos társaival, vitázó volt miközben gyakran hibáztatta őket, amikor a tervük elromlottak. Gyávának nevezte Jacopo de' Pazzi-t a toszkánai találkozójuknál, és őt okolta a Firenzében való kudarcuk miatt, bár Jacopónak csak szerepe volt az összeesküvésben. Szintén vitatkozott Carlo Grimaldival, amikor Carlo megpróbálta figyelmeztetni őt.
Öltözék tekintetében Emilio a velencei nemesség tagjaként öltözött miközben hordott egy kékes-zöld és sárga köntöst, ami terjedt a nyakából a bokájáig. Szintén hordott egy kalapot a fején miközben jelképezte a gazdagságát. A hátán lógott egy vékony sötét köpeny.
Utolsó szavai[]
- Ezio: Ne félj.
- Emilio: Úgy érzem, hogy nem kell félnem, Asszaszin. Csak azt sajnálom. Kerestem egységet. Stabilitást. Rendet."
- Ezio: Ez túl nagy kötelesség.
- Emilio: Haladás követel áldozatot.
- Ezio: Non trovo alcuna gioia in questo, ma non c'è altro modo. (Nem viszek ebbe örömet, de nem látok másik utat.) Requiescat in pace. (Nyugodj békében.)
Emilio az utolsó perceiben.
Apróságok[]
- Emilio portréja a Villa Auditore azt mondja, hogy 1484-ben halt meg, holott 1485-ben.
- Ugyan ezt a portréját láthatjuk az Assassin's Creed: Embers-ben Ezio tanulmányai során.
Galéria[]
