F I G Y E L E M! A cikk a(z) Maszjáftól Firenzéig projekt része, így speciális védettséget élvez. A cikken jelenleg Erődi Gergely dolgozik. Kérjük, csak akkor szerkeszd, ha nem tartalmi jellegű módosításokat kívánsz a cikken elvégezni, hanem csupán apróbb korrigálásokat (pl. nyelvtani hibák javítása)! Részletesebben erről a projektről ezen a lapon olvashatsz. |
- "Életemet legjobb képességeim szerint éltem, nem ismervén annak célját, mégis molylepkeként haladtam előre a távoli hold fénye felé; most itt vagyok, s immáron tudom a megrázó igazságot. Azt, hogy csupán közvetítő vagyok, egy üzeneté, amely nem engedi, hogy megértsem."
- ―Ezio Auditore da Firenze saját, a "Prófétaként" betöltött szerepéről.[src]
Ezio Auditore da Firenze (1459–1524) firenzei születésű nemes volt a reneszánsz időszak alatt, emellett, a legtöbb történész és filozófus számára rejtve, Mentorként ő vezette az Asszaszin Rend itáliai ágát 1503 és 1513 között. Emellett őse volt Desmond és William Milesnak, ahogyan Clay Kaczmareknek is.
Az Auditore-ház tagjaként Ezio előtt rejtve maradt asszaszin öröksége 17 éves koráig, amikor a szeme láttára akasztották fel apját és két fivérét, Federicót és Petrucciót. Megmaradt családtagjaival - anyjával és húgával - kénytelen volt elmenekülni szülővárosából, és a toszkán városba, Monteriggioniba költöztek, az ott található Auditore-villába.
Miután nagybátyja, Mario Auditore tájékoztatta örökségéről, Ezio megkezdte asszaszin kiképzését, valamint ekkor indította meg bosszúhadjáratát a Templomos Rend ellen, különös tekintettel nagymesterükre, Rodrigo Borgiára, aki elrendelte szeretteinek kivégzését.
Utazásai során, Ezio nemcsak a levantei asszaszinok legendás Mentora, Altaïr Ibn-La'Ahad Kódexének lapjait gyűjtötte össze, de felszabadította Firenze, Velence és Róma népét is a templomos elnyomás alól.
Biztosította Kolumbusz Kristóf utazását az "Újvilágba", felszabadította Rómát a Borgiák uralma alól, és megakadályozta Ercole Massimo Hermész-kultuszának elterjedését, mindezzel segítve a reneszánsz és az asszaszinok eszméjének, a függetlenségnek és szabad gondolkodásnak terjedését Itáliában.
A következő éveket Ezio az asszaszinok elveszett történetének felderítésének szentelte. Az előtte élt asszaszinok utáni kutatás céljából, Maszjáf évszázados erődjéhez utazva felfedezte, hogy azt ellepték a templomosok. Ekkor Konstantinápolyba utazott, hogy a kulcsokat megszerezve felnyissa a titkos könyvtárat az erőd alatt.
Egy évtizeddel később, Ezio visszavonultan élt feleségével, Sofia Sartorral és gyermekeikkel, Flaviával és Marcellóval egy toszkánai villában. Miután kitanította a kínai asszaszint, Shao Junt, Ezio 65 éves korában szívrohamban meghalt, mialatt Firenzét látogatta meg feleségével és lányával.
Életrajz[]
Korai élete[]
- Maria: "Figyel minket a fiúnk."
- Giovanni: "Tudom"
- Maria: "Beszélned kéne vele."
- Giovanni: "Fogok is."
- —Maria Auditore és férje Ezio növekvő kíváncsiságát megbeszélve[src]
Ezio Firenzében született 1459. június 24-én Giovanni és Maria Auditore második fiaként. Kezdetben úgy tűnt, halva született, de pár pillanat után apja biztatására harcszerű mozdulatokat végzett, melynek hatására apja "harcosnak" nevezte, majd a levegőbe emelte és az Ezio Auditore da Firenze nevet kapta.
17 éves koráig Ezio luxuséletet élt a firenzei nemesek között, nem lévén tudatában apja kötődésének az Asszaszin Rendhez. Fiatalkorában Ezio a híres bankár, Giovanni Tornabuoni, aki az Bankkal kapcsolatban állva, keze alá vette, hogy betanítva a bankszakmát a jövőben átvehesse az Auditore bank irányítását.
1476-ban Ezio, bátyja, Federico és családjuk barátai összecsaptak Vieri de' Pazzi, egy rivális bankárcsalád sarjának bandájával. A csata kezdetekor Vieri egy eldobott kővel felsebezte Ezio arcát és ajkait, mely sebet egész élete alatt viselte.
A csetepaté alatt Ezio ártatlanná tett számos embert az ellenfél csapatából, de Vieri el tudott menekülni, mielőtt személyesen összecsaptak volna. Több öntudatlan ember átkutatása után a két testvér elfutott egy orvoshoz, aki ellátta Ezio sebét, majd egy verseny keretében felmásztak a közeli templom tornyára.
A toronyra való felmászás után Federico azt tanácsolta, menjenek haza, mielőtt apjuk feldühödne távollétük miatt, azonban Ezio meglátogatta közelben lakó szeretőjét, Cristina Vespuccit annak házában, ott töltve az éjszakát.
Bár Cristina apja észrevette őt reggel, Ezio el tudott menekülni az őt üldöző őrök elől, és találkozott apjával a Palazzo Auditore előtt. Giovanni összeszidta fiát, de hamar megenyhült, mivel Ezio saját fiatalkorára emlékeztette. Ezután megkérte Eziót, hogy később teljesítsen számára néhány megbízást.
Miután Ezio hazaért, öccse, Petruccio kérésére összegyűjtött néhány sastollat a háztetőkről. Fáradságos munkája ellenére öccse nem árulta el célját.
Ezután Ezio észrevette húgát, aki a ház melletti padon ülve sírt, mivel rájött, hogy barátja, Duccio de Luca megcsalta őt. Ezio megkereste Ducciót, és elverve a fiút figyelmeztette, hogy maradjon távol Claudiától.
Visszatérve a Palazzóba Ezio elkísérte anyját, hogy segítsen neki elhozni néhány festményt a család által pártfogolt fiatal művésztől, Leonardo da Vincitől. Hazaúton Leonardo beszélgetést kezdeményezett, mely a két fiatalember életreszóló barátságának kezdetéül szolgált.
Az Auditorék kivégzése[]
- Fő cikk: Auditore-kivégzés
- "Megöllek azért, amit tettél!"
- ―Ezio Uberto Albertinek, amikor az kivégeztette a családját 1476-ban[src]
Miután teljesítette anyja kérését, Ezio visszatért apjához, aki megbízta két levél kézbesítésével, és egy harmadik üzenet elhozásával egy közelben lévő galambdúcból. Ezio elvitte a két levelet két különös alaknak, majd a galambdúcban lévő üzenetet elvéve észrevette, hogy őrök rohannak keresztül Firenzén.
Hazatérve Ezio látta, hogy házukat kifosztották, apját és fivéreit elvitték, anyja és húga pedig kénytelen volt elbújni az egyik szobában. Miután megtudta, hogy a városi őrök parancsot kaptak Giovanni és fiai letartóztatására, Ezio elment a Palazzo della Signoriahoz, ahol apját és fivéreit fogva tartották.
Miután felmászott a toronyban fekvő cella ablakához, Eziót megkérte apja, hogy keressen meg egy ládát, mely a házukban van elrejtve, vegyen ki belőle mindent, és juttassa el a lepecsételt levelet Uberto Albertinek, Firenze Gonfaloniere-ének, aki a család barátja volt.
Ezio különleges képessége segítségével megtalálta a ládát, melyben apja asszaszin köpenyét, egy törött rejtett pengét, egy tekercset, és egy levelet, mely egy összeesküvés részleteit fedte fel Firenze városa és az Auditore család ellen. A bűnjelként szolgáló dokumentumokat Ezio elvitte Ubertónak, aki megígérte, hogy az Auditorék egy napon belül kiszabadulnak, amint bemutatják az iratot, mint ártatlanságuk bizonyítékát. Ezio ezután újra meglátogatta Cristinát, és nála töltötte az éjszakát.
Másnap Ezio visszatért a Piazza della Signoriára, ahol látta, hogy Uberto elnököl családja kivégzésénél. Giovanni állította, hogy ártatlanok, és a Gonfaloniere-ének eljuttatott dokumentumokra hivatkozott, azonban Uberto letagadta, hogy látta volna ezeket az iratokat. Ezio elordította, hogy Ulberti hazudik, de kísérletei családja megmentésére már kudarcra voltak ítélve.
Az ifjú Auditore kénytelen volt tétlenül végignézni, ahogy apját és fivéreit felakasztják. Mikor megpróbált feljutni az akasztófa emelvényére, hogy megbosszulja szeretteit, Uberto utasította a városi őröket, hogy öljék meg őt. Giovanni egyik barátja, egy tolvaj segítségével Ezio sikeresen elmenekült a Piazza della Signoriáról, és menedéket keresett egy bordélyban, melyet az Auditorék cselédjének nővére, a kurtizán Paola vezetett.
Bosszúra szomjazva[]
- "Az Auditorék még nem haltak meg! Én még mindig itt vagyok! Én! Ezio Auditore!"
- ―Ezio Uberto meggyilkolása közben[src]
Paola beleegyezett, hogy segíti Eziót bosszúja teljesítésében, megtanítva neki, hogyan éljen túl a városban törvényen kívüliként: hogy rejtőzzön el a tömegben, vagy hogyan szerezzen pénzt könnyedén a járókelők meglopásával. Emellett elküldte a fiút Leonardo da Vincihez, aki egyedül képes lehetett Giovanni rejtett pengéjének megjavítására. A penge megjavításához szükséges információkat Leonardo a penge mellett talált tekercsből szerezte meg, ami a titokzatos Kódex egyik lapja volt. Miután Leonardo átadta a kész pengét Eziónak, egy őr dörömbölt a művész ajtaján, aki kihívta Leonardót a házból, és megpróbálta kiverni belőle Ezio tartózkodási helyét. Ezio az őr után osont, és végrehajtotta rajta első orvgyilkosságát, megmentve ezzel barátját.
Ezután Ezio felkutatta és meggyilkolta Uberto Albertit a Basilica di Santa Croce udvarán, ahol Andrea del Verrocchio legújabb kiállítását tartották. Miután beosont az udvarba, Ezio őrült dühvel támadt Ubertóra, többször mellkason szúrta, majd büszkén kiáltotta, hogy rajta keresztül életben maradt az Auditore család.
A Gonfaloniere meggyilkolása után Ezio átvette tőle a nemrég átadott iratokat az összeesküvésről, valamint egy levelet, melyet Uberto feleségének és fiának írt. Ezio úgy döntött, ha tudja, átadja a levelet, mivel nem akart lesüllyedni Uberto szintjére.
Korai évei asszaszinként[]
Utazás Monteriggioniba[]
- "Ez a sok beszéd az asszaszinokról és a templomosokról... bűzlik tőle a fantáziám."
- ―Ezio próbálja megérteni az örökségét[src]
Mint a leginkább keresett személy Firenzében, Ezio elhagyta a várost anyjával és húgával abban a reményben, hogy eljuthatnak Spanyolországba, miután egy rövid időre meghúzták magukat a Monteriggioni városában álló családi villájukban. A városhoz közeledve Vieri de'Pazzi állta útjukat csatlósaival, de Ezio nagybátyja, Mario Auditore még időben a segítségükre sietett zsoldosaival.
Mario árulta el az asszaszinok létezésének titkát, és szándékában állt beavatni a fiút a Rendbe. Saját kezűleg tanította Eziót kardvívásra, miközben elmesélte neki, hogy ősei közül számos személy, köztük Giovanni is az Asszaszin Rend tagja volt. Ezio azonban nem kívánta követni őseit, hanem a Mariótól tanultak segítségével remélte biztonságban elvezetni anyját és húgát Spanyolországba.
Mario megdühödve unokaöccse válaszán egy csapattal ellovagolt San Gimignano városához, melyet Vieri tartott irányítása alatt, hogy a toszkán település elfoglalásával elejét vegye Vieri állandó, Monteriggioni ellen irányuló támadásainak. Bűntudata miatt, és mert tudta, hogy jelenléte okozhatja az állandó támadásokat, Ezio nagybátyja után lovagolt, hogy elfogadja ajánlatát.
Ezio a város falainál találkozott nagybátyjával és zsoldoscsapatával. A támadást az éj leszállta után kezdték meg. Miután tanúja volt egy rövid tanácskozásnak Rodrigo Borgia, Jacopo de' Pazzi, Francesco de' Pazzi és Vieri között, Ezio elérte célpontját. Mialatt Mario csapatai Vieri zsoldosait tartóztatták föl, Ezio kihívta Vierit egy utolsó párbajra, melyben rövid idő múlva ellenfele fölé kerekedett, és meg is ölte őt.
Ezio megpróbált vallomást kicsikarni régi ellenségéből, ám az inkább a hallgatást választotta. Ezen feldühödve Ezio elkezdte sértegetni a halott Vierit, míg Mario le nem állította, emlékeztetve őt az asszaszinok szokására: tiszteletet mutatnak áldozataiknak.
A Pazzi-összeesküvés[]
- Fő cikk: Pazzi-összeesküvés
- "Engem Il Magnifico küldött Firenzéből, elintézzek néhány befejezetlen üzletet; Jacopo de' Pazzit keresem."
- ―Ezio, Francesco de' Pazzi halála után[src]
Vieri halálát követően Ezio 1478-ban visszatért Firenzébe, hogy információkat gyűjtsön a Medicik, az Auditorék régi családi barátai ellen szőtt összeesküvésről. Azonban Ezio elsőként Cristinát kereste fel, aki igen meglepődött szerelme láttán. A lány beismerte, hogy meg fog házasodni, mivel úgy vélte, Eziót sosem látja többé.
Hirtelen kint egy nő azt sikoltotta, hogy egy Manfredo nevű ember összetűzésbe keveredett néhány kártyással. Ezio kérdésére Cristina beismerte, hogy Manfredo a vőlegénye. Ezio elrohant, és rátalált Menfredóra, akit néhány kártyás támadott meg, akik felé tartozása volt.
A kártyások megfutamítása után, Manfredo cselekedetein feldühödve Ezio megfenyegette a fiatalembert, hogy ha nem lesz jó férje Cristinának, megkeresi és megöli őt. Visszaúton Ezio egy sikátorban találkozott Cristinával, elmondta neki, hogy Manfredo mostantól jó férje lesz, majd egy hosszú csókkal búcsúztak el egymástól.
Később Ezio felkereste Leonardót, és átadott neki egy újabb Kódexlapot, melyet Vierinél talált meg. Az titkosírásos oldal megfejtése után Leonardo elkészített Eziónak egy újabb rejtett pengét, melyet a másik karjára erősíthetett fel. A művésztől kapott információk alapján Ezio megkereste La Volpét, aki segített neki kihallgatni a templomosok titkos gyűlését egy földalatti katakombában.
A találkozó kihallgatásával Ezio fontos információkhoz jutott hozzá: a Pazzik a Medicik meggyilkolását tervezték a Santa Maria del Fiore bazilikában, hogy utána saját kormányuk vehesse át az uralmat mesterük, Rodrigo Borgia parancsait követve.
Másnap Ezio a dómhoz sietett, hogy megelőzze a nyilvános gyilkosságot, azonban terve részben kudarcot vallott. Francesco de'Pazzi és Bernardo Baroncelli képesek voltak megölni Giuliano de' Medicit, és megsebezni Lorenzót.
Ezio Lorenzo segítségére sietett, és visszavonulásra kényszerítette Francescót. Ennek ellenére a Pazzik terve szerint a városban eluralkodott a polgárháborús hangulat. Miután elvezette villájába, Ezio elárulta Lorenzónak nevét, mire az elmondta, hogy közeli barátok voltak Giovannival.
Lorenzo hadnagya, Poliziano elmondta Eziónak, hogy Francescót a Palazzo della Signoriánál látták. Mialatt a Pazzik és Medicik katonái az utcákon harcoltak, Ezio felmászott az épület tetejére Francescóhoz, és párbajban legyőzte és megölte a templomost. Ezzel az összeesküvés meghiúsult, de Jacopo és több másik vezető képes volt elmenekülni Firenzéből.
Nem sokkal később Ezio a Ponte Vecchión találkozott Lorenzóval, aki elmesélte, hogy egyszer gyerekkorában beleesett az Arnóba, és bele is fulladt volna, ha Giovanni Auditore nem menti ki őt. Ennek az eseménynek a hatására erős barátság szövődött a két család között.
Mikor Ezio az összeesküvők iránt érdeklődött, Lorenzo elmondta, hogy nagy részük elmenekült a városból. Az összeesküvésnek köszönhetően Lorenzo tisztázni tudta az Auditorék nevét a vádak alól. A Pazzik felől érkező esetleges fenyegetés megelőzése érdekében Lorenzo átadta Eziónak az összeesküvők nevének listáját egy Kódexlappal egyetemben, melyet Francescónál találtak. A Kódexlap segítségével Leonardo megalkotta Eziónak a mérgezett pengét.
Miután megtudta, hogy az összeesküvők San Gimignanóba menekültek, Ezio Mario katonáinak segítségével felkutatta és levadászta Antonio Maffeit, Stefano da Bagnone-t, Bernardo Baroncellit és Francesco Salviatit, mindegyiküktől megszerezve egy kevés információt Jacopo de'Pazzi hollétét illetően.
Rejtekhelyét megtalálva Ezio követte Jacopót, aki egy ókori római színházhoz ment. A romok között Ezio kihallgatta Jacopo, Rodrigo Borgia és egy velencei kereskedő valamint titkos templomos, Emilio Barbarigo beszélgetését.
Miután halálosan megsebezte Jacopót firenzei kudarcai miatt, Rodrigo felfedte, hogy végig tudatában volt Ezio jelenlétének. Míg Rodrigo és Emilio elmentek, Eziót templomos őrök tartották vissza, de az ifjú asszaszin legyőzte őket, majd egy szúrással könnyített Jacopo szenvedésein.
Vadászat Velencében[]
- Fő cikk: Vadászat Velencében
- Carlo Grimaldi: "Ez az asszaszin rád vadászik!"
- Emilio Barbarigo: "Mi? Itt... Itt van Velencében?"
- ―Carlo Grimaldi és Emilio Barbarigo megvitatják Ezio merényleteit[src]
A Pazzi összeesküvés befejezése után 1480-ban Ezio visszatért Firenzébe Lorenzóhoz, és beszámolt neki sikereiről. Mielőtt útra kelt Velence felé, ajándékot kapott a város urától: egy Medici köpenyt, melynek viselésével elterelhette magáról az őrök figyelmét.
Ezio ezután Leonardo műhelyébe ment, ahol megtudta, hogy a művész szintén elindult Velencébe felé. Mikor utolérte barátját az Appenninekben, és segített megjavítani a kocsiját, Ezio első alkalommal megpillantotta a repülő szerkezetet.
Miközben Leonardót kísérte Forlì városáig, Eziót megtámadta egy csapat lovas és íjász, akiket Rodrigo Borgia bérelt fel ellene. Céljukhoz közeledve Ezio átadta Leonardónak a gyeplőt, ő maga pedig leszállt a kocsiról, mivel tudta, a katonák nem fogják üldözni barátját. Rövid csatában leszámolt a csupán számbeli fölényben lévő Borgia katonákkal, majd követte Leonardót Romagna vidékére, ahol barátja a Forlì melletti kikötőben várta.
Találkozásuk után fel akartak szállni a Velencébe tartó hajóra, azonban Eziót nem engedték fel, mivel nem rendelkezett útlevéllel. Ekkor meghallották egy nő kiáltását, aki a várost körülvevő mocsárvidék egyik szigetén állt, és nem tudott visszajutni a partra. Ezio gyorsan szerzett egy csónakot, és megmentette a hölgyet. A nő Caterina Sforza néven mutatkozott be, és hálája jeléül megparancsolta a hajó kapitányának, hogy állítson ki Ezio részére egy útlevelet.
Velencébe érve Eziót és Leonardót gyorsan körbevezette a városban egy Alvise da Vilandino nevű személy, majd Ezio körülkémlelte Emilio Barbarigo lakhelyét, a Palazzo della Setát egy esetleges bejutási mód érdekében, azonban hamar kiderült, hogy hiába kutat rejtett utak után. Ekkor Ezio mellett elrohant egy csapat tolvaj, és megpróbáltak betörni a palotába. Kísérletük sikertelen volt, és Eziónak kellett megmenteni egyiküket, Rosát, akinek lábát nyíllal átlőtték.
Sikeres menekülésük után Eziót bemutatták a Velencei tolvaj céh vezetőjének, Antonio de Magianisnak, és együtt kiagyaltak egy új tervet, melynek segítségével megölhették Barbarigót, ezzel felszabadítva a kereskedői negyedet.
A négy éven keresztül tökéletesített tervet végül siker koronázta, és végrehajtása alatt Ezio megtudta egy újabb templomos nevét - Carlo Grimaldiét. Mint kormányhivatalnok és a Tizek Tanácsának tagja Grimaldi közel került Giovanni Mocenigo velencei dózséhoz, és hosszadalmas munkával megkísérelte megnyerni őt a templomosok ügyének.
Kihallgatva egy beszélgetést, mely Rodrigo Borgia, Carlo Grimaldi, Emilio rokonai, Silvio és Marco Barbarigo között zajlott, Ezio megtudta, hogy a hatalom átvétele érdekében Mocenigo dózse megmérgezését tervezik. Az eset súlyát és sürgősségét átérezve Ezio és Antonio azonnal megoldást kerestek a dózse megmentésére, azonban ehhez be kellett volna jutniuk a Palazzo Ducaléba. Közösen körbejárták az épületet, de sem a főkapun, sem a hátsó falakon át nem lehetett bejutni, és még a Basilica di San Marco tetején át vezető út sem volt járható.
Mikor visszatértek a palota előtti térre, Antonio dühösen megjegyezte, hogy csak a madarad lennének képesek bejutni a Palazzóba, mely megjegyzés Ezio eszébe juttatta Leonardo repülő szerkezetét. Egy sikertelen tesztrepülést követően Leonardo kigondolta a módszert, mellyel a szerkezet képes lehetett elérni a Palazzót.
A városi őrök meghatározott pontokról való éltüntetése után Antonio tolvajai hatalmas máglyákat gyújtottak a tetőkön, melyek fölött átrepülve a felszálló meleg levegő újabb lendületet adott Leonardo szerkezetének. Bár a terv tökéletesen működött, és Ezio bejutott a Palazzo Ducaléba, túl későn érkezett a dózse megmentéséhez.
Carlo elmenekült a helyszínről, miközben azt kiabálta, hogy Ezio ölte meg a dózsét, az ifjú asszaszin azonban hamar utolérte és megölte a templomost. Azonban a közvélemény Eziót gondolta bűnösnek, így ő vált Velence legkeresettebb emberévé.
1486-ban a városszerte üldözött Ezio betért Leonardo műhelyébe, hogy a segítségét kérje, valamint egy újabb Kódexlapot is átadott neki. Leonardo a lap alapján megalkotta a rejtett pisztolyt, majd Eziót Teodora nővér bordélyába irányította, amit éppen Antonio is búvóhelyként használt. A Karneválnak köszönhetően Ezio észrevétlenül eljutott a bordélyig, ahol Antonio és Teodora segítségével tervet szőtt Marco Barbarigo megölésére. Mivel Marco szinte sosem merte elhagyni a Palazzo Ducalét, az egyetlen lehetőség az volt, hogy Eziót bejuttassák a dózse privát ünnepségére. Ehhez viszont meg kellett nyerje az Arany Maszkot a négy karneváli kihívás teljesítésével.
Ezio sikeresen megnyerte a versenyeket, viszont Silvio Barbarigo és Marco rabszolgája/testőre, Dante Moro közbelépett, és a bírák lefizetésével Danténak juttatták a Maszkot. Erőfeszítéseik ellenére azonban Ezio ellopta az ünnepségre tartó testőrtől a Maszkot, bejutott a privát ünnepélyre, és a tűzijátékok robbanásai közben észrevétlenül lelőtte Marcót új fegyverével. Ezzel megnyílt az út Agostino, a Borgiákkal nem szimpatizáló Barbarigo előtt, aki nem mellékesen Antonio szövetségese volt, hogy ő legyen a következő dózse.
Bosszúhadjárata velencei szakaszának végéhez közeledve Ezio megkereste Silvio Barbarigót és Dante Morót, akik elfoglalták a Velencei Arzenált egy csapat hozzájuk hű zsoldos segítségével. Mivel egyedül nem lett volna esélye az Arzenál megostromlására, Eziót barátai Bartolomeo d'Alviano velencei zsoldosvezérhez irányították. Az ifjú asszaszin azonban nemsokára értesült róla, hogy Silvio zsoldosai megtámadták Bartolomeo főhadiszállását, őt és emberei nagy részét elfogták, a többit megölték.
Ezio könnyedén kiszabadította Bartolomeót és katonáit, és mikor a zsoldosvezér értesült Ezio céljáról, minden erejét összegyűjtötte Silvio legyőzéséhez. Silvio embereinek nagy részét kicsalva az Arzenálból Ezio egy csapat zsoldossal megtámadta az épületet, és bejutva megölte Silviót és Dantét.
Ezio ezután jött rá, hogy a templomosok terve a dózse lecserélésére csupán elterelő művelet volt, hogy észrevétlenül felszerelhessenek egy hajót Ciprus felé. Az, hogy mi célból hajóztak a szigetországba, Ezio előtt titokban maradt.
Első évei beavatott asszaszinként[]
Beavatás a Rendbe[]
- "Több, mint tíz éve volt, hogy végignéztem, amint az apám és a testvéreim meghalnak. Tíz éve vadászok az ezért felelős emberekre. Közel járok már a végéhez, de semmivel sem járok közelebb ahhoz, hogy mindez miért történt!"
- ―Ezio az életéről beszél[src]
Két további év telt el, amíg Ezio újra hallott a kihajózott templomosokról: Ezio 28-ik születésnapján adta át neki Rosa a hajójegyzéket, melyben szerepeltek a Ciprusról visszatérő hajó adatai. Az Arzenálba belopózva Ezio megfigyelte, amint egy templomos őr leszáll a hajóról egy éden darbjával, és egyenesen egy, a város közepén lévő templomos táborba viszi azt.
Ezio belopózott a táborba, csendben megölte az őrt, majd felvette annak páncélzatát, és saját maga vitte tovább az Almát, egyenesen Rodrigo Borgiához. Végre szembekerülve a családtagjai haláláért leginkább felelős személlyel, Ezio gúnyolni kezdte a templomos Nagymestert, mivel nem jelent meg a Kódex által megjósolt "próféta", a körülmények teljesülése ellenére.
Rodrigo válaszában azt állította, ő maga a próféta, majd rátámadt Ezióra. A párbaj rövid ideig tartott, mivel Ezio könnyűszerrel felülkerekedett. Rodrigo városi őrök egy csapatát hívta Ezio ellen, és azzal gúnyolta az asszaszint, hogy az "emberei" nem bukkantak fel.
Ebben a pillanatban megjelent Mario Auditore, Antonio, Paola, Teodora, La Volpe és Bartolomeo, akik oldalán Ezio könnyedén legyőzte az őröket, visszavonulásra kényszerítve Rodrigót. A csata után Ezio összes megjelent segítőtársa elárulta, hogy mindannyian az Asszaszin Rend tagjai. Ezután érkezett meg Niccolò Machiavelli, aki felfedte, hogy Ezio maga a próféta, és a jelenlevők mind azon dolgoztak idáig, hogy Ezio méltó legyen az Asszaszin Rendbe való beavatásra.
Aznap éjjel újra összegyűltek a város egyik tornyában, ahol Eziót hivatalosan beavatták a Rendbe. Megjelölték bal kezének gyűrűsujján, majd mindannyian végrehajtották a ceremoniális bizalomugrást.
Forlì ostroma[]
- Fő cikk: Forlì ostroma
- Niccolò: "Amint elmentél, ismét megtámadtak. Checco Orsinál van az Alma!"
- Ezio: "Mi? Nem! Merre ment!?"
- ―Ezio és Niccolò, Ezio Forlìba való visszatérésekor[src]
Röviddel beavatása után Ezio Marióval és Machiavellivel felkereste Leonardót, remélve, hogy az meg tud állapítani valamit a különleges tárggyal kapcsolatban, melyet Rodrigo "az Almának" nevezett. A művész rövid tanulmányozás után megállapította, hogy a fém, amiből készült, nem lenne szabad létezzen, valamint, hogy a tárgy technológiailag roppant fejlett, annak ellenére, hogy rendkívül ősi.
Mikor Ezio hozzáért az Almához, mely akarata ellenére aktiválódott, és erős fényhatás kíséretében különös képeket kezdett kivetíteni. Ezio szinte azonnal deaktiválta az eszközt. Niccolò azt tanácsolta, hogy az ereklyét rejtsék el a Rocca di Ravaldinoban, ahol az asszaszinok szövetségese, Caterina Sforza vigyázhatott rá.
Niccolò és Ezio Romagnában találkozott Caterinával, Forlì városának közelében. Miközben az Almáról beszélgettek, visszaértek a városhoz, ahol meglátták, hogy Checco és Ludovico Orsi megtámadták és elfoglalták a várost, egyedül a Citadellába nem tudtak bejutni.
Miután a csapat a bezárt kapukhoz ért, Ezio belopakodott a városba, és kinyitotta a kaput társainak. Útjukat a Citadella felé vették, és bár menetközben több ízben megtámadták őket az Orsi testvérek katonái, bejutottak az erődbe.
A Rocca di Ravaldinóba érve megtudták, hogy Caterina két gyerekét, Ottavianót és Biancát elfogták az Orsi testvérek, akik nemsokára meg is ostromolták a Citadellát. Ezioék visszaverték a támadást, majd Ezio hátrahagyva az Almát elindult, hogy kiszabadítsa a gyerekeket.
Romagnában Ezio legyőzte a Biancára vigyázó őröket, majd a lány útmutatását követve elindult Ottavianóért. A fiút személyesen Ludovico őrizte egy világítótoronyban. A tornyot megmászva Ezio megölte Ludovicót és kiszabadította Ottavianót, de társaihoz visszaérve megtudta, hogy a gyerekeket azért rabolták el, hogy őt elvonják a vár védelmétől: amikor elhagyta a Citadellát, Checco újra támadott, és megszerezte az Almát.
Ezio azonnal Checco után eredt, és katonáival együtt meg is ölte őt. Azonban amikor lehajolt az Almáért, Checco hasba szúrta tőrével, melynek hatására Ezio elesett és elájult. Az öntudata elvesztése előtti pillanatban még észrevett egy papot, akinek hiányzott az egyik ujja, aki felvette az Almát és elment vele, bár Ezio kérte, hogy hagyja békén az ereklyét.
Később Caterina őrei megtalálták Eziót Checco teste mellett, és visszavitték Forlìba, ahol Caterina ápolta. Visszanyerve öntudatát, Ezio elmesélte Caterinának, hogy egy feketébe öltözött ember vitte el az Almát. Caterina elmondta, hogy a városon kívül élnek papok, akik ilyen módon öltöznek, így Ezio elindult megkeresni őket.
Bár azt a bizonyos papot nem találta meg, Ezio találkozott O'Callahan testvérrel, aki a Forlì közepén álló San Vincenzo templomba irányította az asszaszint. Egy ottani szerzetes felismerte Eziót mint Stefano da Bagnone gyilkosát, és menekülni kezdett. Ezio elfogta a papot, és miután meggyőzte róla, hogy nem akarja megölni, megszerezte tőle a kilenc ujjú pap nevét: Girolamo Savonarola.
Út Spanyolországba[]
- Ezio: "Tudod, hogy ki árult el minket az Inkvizítoroknak?"
- Raphael: "Még nem, de tudjuk az Inkvizítorok ügyészének a nevét, aki felelős a letartóztatásokért."
- ―Ezio és Raphael megvitatják helyzetüket[src]
Miközben Savonarolát kereste, Ezio egy ismerőse üzenetének értelmében felkereste Antoniót a velencei tolvajcéhnél. Antoniót egy másik ember, Luis de Santángel társaságában találta. Luis egy jó "gyilkost" keresett, aki felügyelné barátja, Kolumbusz Kristóf egy találkozóját, de Ezio nem mutatott érdeklődést.
Azonban amint meghallotta, hogy az ügyben érintve van Rodrigo Borgia is, azonnal a találkozó színhelyére sietett, amiről kiderült, hogy valójában csapda. Ennek ellenére Ezio megmentette Kolumbuszt, aki elmondta, Rodrigo keleti utazásának tervezésében volt érintve. Nem sokkal később Ezio újra találkozott Antonióval, aki azt mondta neki, találkozzon Luis-zal és Kolumbusszal a kertövezetben.
A találkozón megtudta, hogy a templomosok megszerezték Kolumbusz atlaszát, melyben benne volt az út tervezett vonala. Ezio gyorsan visszaszerezte a térképet, és át is adta jogos tulajdonosának. Luis mesélt neki a spanyol asszaszinokról, akiket a spanyol inkvizítorok generálisa, Torquemada Tamás tartóztatott le. Mivel kötelességének érezte megmentésüket, átmenetileg félretette az Alma megkeresését, és Spanyolországba utazott, miután megtudta Antoniótól ottani kapcsolatai nevét.
Spanyolországba érkezve, miután átmenetileg egy tolvaj ellopta tőle a kardját, Ezio találkozott Antonio kapcsolataival, akik a helyi tolvajcéhhez irányították. Megérkezésekor a céh épületét üresen találta, és szinte azonnal megrohanták az inkvizítor katonái.
Miután elmenekült a csatornákon keresztül, Ezio találkozott Raphael Sánchezzel, aki felfedte, hogy ő is asszaszin. Raphael közölte vele, hol van az első elfogott asszaszin, és Ezio elsietett kiszabadítani őt. Közvetlenül azelőtt, hogy az asszaszint máglyán megégették volna, Ezio levágta az őröket, és kiszabadította rendtársát.
Ezio visszatérte után Raphael elárulta neki, hogy Gaspar Martínez rendelte el az asszaszinok letartóztatását Torquemada parncsára. Ezio megkereste Gaspart, és mikor rátalált, éppen Torquemada és néhány őr társaságában állt körbe egy elfogott asszaszint.
Torquemada elárulta az elfogott asszaszinnak - és akaratlanul Eziónak is -, hogy letartóztatásukat Rodrigo Borgia tanácsára indította meg, mivel nem követték a keresztény hitet. Miután egy őr megölte az asszaszint, a csoport feloszlott, és Gaspart egyedül hátrahagyták. Ezio ezután odament hozzá, és megkérdezte, mit tud a templomosokról, mire az tettetett tudatlansággal azt válaszolta, "már két évszázada eltűntek". Ezio pengéje halkan véget vetett Gaspar életének, így Ezio megszerzett egy listát hat további elfogott asszaszin nevével.
Ezio kiszabadította az első asszaszint a listán, és elvitte Rephaelhez. Utóbbi a lista alapján megállapította, hogy a többi asszaszint Zaragozában tartják fogva.
Zaragózában Raphael azt tanácsolta Eziónak, hogy keresse meg az Inkvizítor Calficadorát (~vallató), Pedro Llorentét, akinek törvényszéke a város másik végén állt. Odaérve Ezio ott találta Torquemadát is. Éppen az egyik asszaszint vallatták, de mikor az megtagadta a válaszadást, megölték.
Ezio kihallgatta ezt követő beszélgetésüket, majd elsietett, hogy kiszabadítsa az öt életben maradt asszaszint. Négyüket katakombákban tartották fogva, az ötödiket viszont egy templomban. Megmentésük után Ezio megölte Pedro Llorentét. Visszatérve Raphaelhez, Ezio bejelentette, hogy hazatér Itáliába, azonban Raphaelnek még segítségre volt szüksége a granadai inkvizítorok ellen. Ezio eleget tett kérésének, és megölt egy templomost a városban, mely küldetés alatt rájött, hogy Luis de Santángel szintén asszaszin.
Ezután Ezio újfent hazatérését tervezte, viszont a templomosok közbeavatkoztak. Kénytelen volt harcolni ellenük Luis megmentéséért, és a csata után megtudta, hogy Raphaelt elfogták. Ezio kiszabadította Raphaelt, majd behatolt Torquemada erődjébe. Miután röviden beszéltek egymással, Torquemada lecsukott egy kaput kettejük között, ezzel megakadályozva Eziót abban, hogy meggyilkolja őt.
Ezio visszatért Raphaelhez és Luishoz, és elmondta nekik, hogy nem hisz abban, hogy Torquemada maga is templomos lenne, valószínűleg csak Rodrigo Borgia hamis prédikációi tévesztették meg. Ezio ezután visszament Itáliába, hogy folytassa a kutatást az Éden Almája után, de előtte megkérte Raphaelt és Luist, hogy tájékoztassák, ha Kolumbusz utazása az "Új Világ" megtalálására sikerrel jár.
A Hiúságok Máglyája[]
- "Nincs könyv vagy tanár, aki válaszokat adhat nektek, aki megmutathatja nektek az utat. Válasszátok a saját utatokat! Ne kövessetek se engem, se senki mást."
- ―Ezio Savonarola halála után[src]
Spanyolországból visszatérve Ezio azonnal folytatta a kutatást az Alma után. 1492-ben hazatért szülővárosába, Firenzébe. A városban egy pappal találkozott, aki elmondása szerint Borgia katonák elől menekült, akik "almákat" kerestek. Ezio, aki egyből rájött, hogy Rodrigo tudja, az Alma Savonarolánál van, elrohant a Santa Maria del Fiore templomba, ahol Borgia katonák éppen egy Savonarola nevű papot bántalmaztak.
Ezio a tetőről leugorva közbeavatkozott, és megmentette a papot. Később vette észre, hogy ennek a Savonarolának megvan mind a tíz ujja, és mikor a nevét kérdezte, Marcello Savonarolaként, Girolamo unokatestvéreként mutatkozott be. Marcello, aki hálás volt Eziónak, elárulta, hogy Girolamo Velencében tartózkodik, így az asszaszin újra útnak eredt.
Velencében Teodora köszöntötte Eziót, így rögtön meg tudta kérdezni tőle, hogy tud-e a világvégéről prédikáló papról. Teodora bevallása szerint nem ismerte Savonarola tartózkodási helyét, azonban hallott egy szónokról, aki hasonló dolgokról beszélt a tömegnek. Emellett elárulta Eziónak, hogy Lorenzo de'Medici meghalt, Rodrigo Borgia pedig pápa lett VI. Sándor néven.
Teodora elvezette Eziót a prédikáló szónokhoz, ahol Ezio elvegyült a tömegben, majd Savonarola fanatikus hívőjének tettetve magát próbálta kideríteni, hol lehet a pap. Erőfeszítéseit végül nem koronázta siker, mivel megjelent egy fiatalember, aki a prédikáló szónokra ordítva azt állította, nemrég menekült el a Savonarola által elfoglalt Firenzéből. Állítása alapján a Signoria tanácsa tehetetlenül tűri a pap uralmát, a Boticellihez hasonló emberek pedig egyenesen csatlakoztak hozzá mozgalmában, melynek kapcsán máglyákon égették el a reneszánsz alatt készült alkotásokat.
A fiatalember ezután elárulta, hogy ő Piero de' Medici, Lorenzo fia. Ezio segített neki védekezni a szónok által rájuk uszított tömeg ellen, majd annak orvtámadása után magát a szónokot is megölték. Míg Piero elment, hogy Agostino Barbarigót figyelmeztesse a Savonarola okozta veszélyre, Ezio visszaindult Firenzébe.
Ezio 1497-ben ért Firenzébe, ahol egyenesen az Oltrarno körzetbe ment. Itt találkozott Niccolò Machiavellivel, akivel együtt sétáltak a Palazzo Pittiig, Savonarola rezidenciájáig. Eközben megbeszélték tervüket Savonarola hatalmának megdöntésére: Ezio sorban megöli legfontosabb követőit, mialatt Niccolò, Paola és La Volpe zavargást szítanak az elnyomó ellen. Ezio ezután elindult, hogy elintézze Savonarola kilenc hadnagyát.
Ezio véletlenül rátalált Manfredo Soderinire, aki éppen a halálán volt Savonarola embereinek támadása után. Ezio gyorsan megkérdezte tőle, mi történt Cristinával, mire Manfredo elmondta, hogy támadói üldözni kezdték őt.
Ezio sikeresen leszámolt Cristina támadóival, viszont későn érkezett ahhoz, hogy megakadályozza súlyos megsebesülését. Cristina elmondta, hogy szeretett volna egy második esélyt kettejük számára, majd, miközben Ezio karjaiban tartotta őt, meghalt.
Miután Ezio leszámolt Savonarola kilenc fő követőjével, a fellázadt tömeg megostromolta a Palazzo Pittit, a "máglyák időszakának" végét követelve. Savonarola megkísérelte az Alma erejével lecsillapítani a tömeget, azonban Ezio egy dobókéssel kiütötte az ereklyét a kezéből.
Az ezt követő káoszban az Almát egy Borgia őr kapta fel a földről, hogy Rodrigónak juttassa el azt, Ezio egy rövid üldözés után azonban sikeresen visszaszerezte azt. Savonarolát ezalatt a tömeg elragadta, majd úgy ítélték, halálának oly módon kell bekövetkeznie, mint ahogy a város tudását pusztította: máglyahalálra ítélték. Viszont a tömegben álló Ezio úgy vélte, ilyen kínokat senki sem érdemel meg.
Az asszaszin fellépett a vesztőhelyül szolgáló emelvényre, és megszabadította Savonarolát kínjaitól. Ezután Ezio a döbbent tömeg felé fordult, és egy beszéddel arra biztatta őket, hogy különböző vezetők eszméi helyett kövessék a saját gondolataik által kijelölt utat. Ezután Mario, Niccolò, Paola és La Volpe oldalán elhagyta a várost, készen arra, hogy felfedje az Alma rejtett titkait.
Az Asszaszin Rend élén[]
Leszámolás a Borgiával[]
Összecsapás a Vatikánban[]
- Fő cikk: Összecsapás a Vatikánban
- "Azt hittem... azt hittem, már túl vagyok ezen. De nem. Túl sokáig vártam, és túl sokat vesztettem."
- ―Ezio Rodrigónak első gyilkossági kísérlete alatt[src]
A következő évben az asszaszinok Monteriggioniban gyűltek össze az Éden Almájával és az összegyűjtött Kódexszel együtt. A két tárgy egyesítésével megtudták, hogy a Kamra Rómában, pontosabban a Vatikán alatt található. Szerencsétlenségükre ez a terület állt leginkább a pápává választott Rodrigo Borgia hatalma alatt. A Kódex jóslatai alapján rájöttek, hogy Rodrigo valószínűleg a Pápai Jogar, egy másik Éden Darabja miatt választatta meg magát. Mindezek ellenére Ezio elhatározta, hogy behatol a Vatikánba, és megöli Rodrigót.
Miután végigharcolta magát a Passetto di Borgo teljes hosszán, Ezio behatolt a Sixtus-kápolnába, és a magasból Rodrigóra vetette magát. Mikor le akart sújtani a Nagymesterre, az a Jogar erejével váratlanul hátralökte őt, és elszívta a többi jelenlévő erejét. Mivel Ezio magával vitte az Almát, a Jogar energiaszívó ereje hatástalan maradt vele szemben, így a két ember párbajozni kezdett.
Ezio az Alma erejével négy másolatot csinált magáról, melyek segítettek neki Rodrigo ellen. Egy darabig úgy tűnt, felülkerekedik, azonban a pápa váratlanul felülkerekedett, és megszerezte az Almát. A Darabokkal mozdulatlanná téve hasba szúrta Eziót, majd elment a Kamrába.
Altaïr páncéljának köszönhetően Ezio túlélte a szúrást, és követte ellenségét a Kamra előteréig. Bár Rodrigo a leírásnak megfelelően egyesítette a két Darabot, nem volt képes a Kamra kinyitására. Miután egy fegyverek nélküli kézitusában legyőzte Rodrigót - életét azonban megkímélte -, Ezio belépett az általa felnyitott Kamrába.
A Kamrában Ezio saját megdöbbenésére egy hologrammal találkozott, mely magát Minervának nevezte, aki egyike "Azoknak, Akik Előttünk Jöttek". Még jobban összezavarta, hogy Minerva egy láthatatlan alakhoz, bizonyos Desmondhoz beszélt, majd egy évszázadokkal korább bekövetkezett eseményről vetített képeket. Ezután Minerva eltűnt, Eziót magára hagyva rengeteg megválaszolatlan kérdésével.
Ezután Ezio elhagyta a Kamrát, és Marióval együtt átharcolta magát a Szent Péter-bazilikán, majd felmásztak egy toronyra, ahol Ezio terveik szerint a Tiberisbe. Azonban Ezio nem tudta rászánni magát erre, így átadta az Almát Mariónak, hogy később döntse el az ereklye sorsát. Ezek után a két asszaszin hazatért Monteriggioniba.
Monteriggioni ostroma[]
- Fő cikk: Monteriggioni bukása
- Mario: "Biztonságban fogom tartani. Nem hagyhatjuk, hogy a Borgia áttörjön a falakon, míg nincs biztonságban mindenki. Insieme per la vittoria! (Együtt győzni fogunk!)"
- Ezio: "Insieme. (Együtt.) Bácsikám... vigyázz magadra!"
- ―Ezio és Mario az ostrom kezdetekor[src]
A hazaúton Ezio megbeszélte Marióval az információkat, amiket Minervától tudott meg, valamint megállapította, hogy vigaszt lelt a tényben, miszerint személyes csatáit végre befejezte. Este újra megosztotta Kamrabeli élményeit, ezúttal Niccolò, húga és anyja jelenlétében. Niccolò feldühödve kritizálta döntését, hogy nem öli meg Rodrigót, majd elment Rómába. Ezio az éjszakát Caterina Sforza intim társaságában töltötte el hálószobájában. Nemsokára azonban rájött, hogy a Borgia fenyegetés még korántsem múlt el.
1500. január 2-án Cesare Borgia, Rodrigo fia, a pápai seregek vezetője, és a Templomos Rend magas rangú tagja ostromot vezetett Monteriggioni ellen. Mivel a támadás teljesen váratlanul érte az asszaszinokat, Cesare lerombolta a fél várost, mielőtt Ezio elérte volna az ágyúkat a falakon. Ekkor azonban a zsoldosok segítségével szétlőtte a templomos ostromeszközeinek nagy részét.
Bár tudta, hogy nem járhat teljes sikerrel, megpróbálta a Borgia katonák feltartásával fedezni a menekülő civileket. Viszont Cesare betörte a kaput, magával cipelve a súlyosan sérült Mariót, és a korábban elfogott Caterinát. Nagybátyja láttán Ezio futni kezdett feléjük a tetőkön, azonban a falakon álló ellenséges arquebusierek lelőtték, pont abban a pillanatban, amikor Cesare is kivégezte lőfegyverével a fekvő Mariót.
Nem sokkal később Ezio magához tért, és néhány életben maradt zsoldos segítségével újra bevetette magát a harcba, mely a város utcáinak maradékán zajlott. A Szentélybe visszatérve a civilek, valamint Ezio, anyja és húga elmenekültek a titkos átjárón át, mely Altaïr Ibn-La'Ahad szobra mögött nyílt. Mikor biztonságban kiértek Monteriggioni falain túlra, Ezio elküldte rokonait a többi menekülttel, míg ő Rómába indult Cesare után. Útközben azonban sérülései miatt elájult, és leesett lováról.
Költözés Rómába[]
- "Nem lesz béke addig, amíg fel nem kelünk az egész Borgia család, és az őket szolgáló templomosok ellen."
- ―Ezio az okokról beszél, amelyek Rómában tartják[src]
Ezio hirtelen ébredt fel, és észrevette, hogy a sebeit bekötözte egy ismeretlen, Margherita dei Campi, aki azt mondta, Eziót egyszerűen "letették a küszöbére". Az ember, aki odavitte, egy adag új asszaszin öltözetet is hagyott neki egy rejtett penge mellett. A házból kilépve Ezio gyógyszereket vett a közeli orvostól, majd elindult, hogy felkeresse Niccolòt a Mausoleo di Augusto mellett.
Figyelmét azonban hamarosan megragadta néhány városi őr, akik egy ártatlan civilt bántalmaztak, aki "bonyodalmakat okozott a Borgia őröknek". Az őröket követve segített a civilnek, akinek feleségét a Borgia-hű Il Carnefice gyilkolta meg. Ezio hamarosan megtette első lépését a római templomosok erejének csökkentésére: megkereste és megölte Carneficét.
Ezután elment Niccolòhpz, akitől megtudta, hogy Róma erősen hanyatlik, köszönhetően az uralkodó Borgia családnak, lakosai pedig állandó elnyomás alatt élnek. Ezután a két asszaszin találkozott Fabio Orsinivel, Bartolomeo d'Alviano unokatestvérével, aki kényszerből Cesare Borgia alatt szolgált. Fabio átadta nekik a Tiberis-szigeten álló öreg raktárépületét, azzal az indokkal, hogy az asszaszinok nagyobb hasznát vennék. A raktárat főhadiszállássá alakították ki, majd Ezio megkezdte a római asszaszinok erejének növelését új szövetségesek szerzésével.
Először a Rosa in Fiore bordélyt látogatta meg, hogy beszélhessen a madame-mal, Madonna Solarival. Azonban mikor odaért, megtudta, hogy Solarit elrabolta a Cento Occhi, Cesare fizetett rablóbandája, és váltságdíjat követeltek érte. Bár Ezio megkereste őket, a tolvajok elvágták Solari torkát, mielőtt bármit tehetett volna érte. A bordélyba visszatérve látta, hogy anyja és húga ott tartózkodtak. Rövid vita után megegyeztek abban, hogy Claudia vezesse tovább a Rosa in Fiorét, bár Ezio nem békélt meg a döntéssel.
Ezután a helyi tolvajcéhet kereste fel, melynek élén La Volpe állt. A tolvaj saját bevallása szerint azért nem szövetkezett Niccolòval, mert árulónak tartotta őt. Ezio azonban segített neki a Cento Occhi ellen, ezért hálából szövetséget kötöttek.
Végül Ezio a Bartolomeo vezetése alatt álló zsoldosokat szerette volna megnyerni ügyének. A zsoldosvezért éppen két oldalról támadta Cesare egyik kapitánya, valamint a francia Octavian de Valois. Ezio könnyedén legyőzte a kapitányt, ezzel megszabadítva Bartolomeót a harapófogóból. Ezután a két asszaszin megerősítette szövetségét, ezzel még jobban megerősítve a római asszaszinokat.
Kopernikusz segítése[]
- "Ha a Borgiák érintve vannak, akkor én is."
- ―Ezio, miután Kopernikuszt őrök támadták meg[src]
1500-ban, mikor a Campidoglión vágott keresztül, Ezio észrevett egy tudóst, Nikolausz Kopernikuszt, amint furcsa beszédet tartott a római népnek. Mikor egy másik embertől megkérdezte, ki a szónok, megtudta, hogy Velencéből jött, bár prédikációja merőben ellentmondott az egyház tanainak.
Nemsokára Ezio látta, hogy egy csapat katona támadta meg a szónokot, mire gondolkodás nélkül a segítségére sietett. Később a két férfi bemutatkozott egymásnak, és Kopernikusz bevallotta, hogy maga is templomos volt, míg nem szakított velük, amiért elrejtették tudományos kísérleteik eredményeit a nyilvánosság elől.
Mielőtt egy újabb csapat katona ért volna oda, mindketten elmenekültek a Campidoglióról, és rejtekhely után néztek. A Borgia őrök elkerülésével eljutottak egy házba az Antico körzetben, a Colosseum mellett.
Mikor biztonságba értek, Kopernikusznak eszébe jutott, hogy tudóstársai szintén veszélyben lehetnek, ezért megkérte Eziót, vigyen el nekik egy-egy figyelmeztető levelet. Bár nem tudta, hogy bízhat-e Kopernikuszban, az asszaszin teljesítette kérését.
A levelek kézbesítése után Ezio visszatért a tudóshoz, és elmondta neki, hogy a támadásokért valószínűleg a Szent Palota mestere a felelős, az a pap, akit a pápa saját maga választott ki Róma vallási tisztaságának megőrzésére. Egy bíborost követve Ezio eljutott a mesterig, és beszélgetésüket kihallgatva megtudta, hogy Kopernikusz társait újabb támadás fenyegeti. Az asszaszin azonban időben végzett az összes felbérelt gyilkossal, majd visszatért Kopernikuszhoz.
Ezio elmondta a tudósnak, hogy a mesterre vonatkozó gyanúja igaznak bizonyult, de figyelmeztetései ellenére Kopernikusz mindenáron feljegyzéseket akart készíteni az aznap esti napfogyatkozásról. Biztonságának garantálása érdekében Ezio elindult, hogy meggyilkolja a mestert, mely küldetésében természetesen sikerrel járt. Utolsó szavaival a haldokló pap még elmondta, hogy legjobb embereit elküldte Kopernikusz meggyilkolására, ezért Ezio gyorsan visszament a tudóshoz. Éppen időben érkezett, így meg tudta állítani a bérgyilkosokat.
A napfogyatkozás nézése közben Kopernikusz elmondta Eziónak, hogy a világegyetem központja a közkedvelt elmélettel ellentétben valószínűleg a Föld helyett a Nap. A csillagászati jelenség után a tudós megköszönte Ezio segítségét, majd elváltak útjaik.
Behatolás az Angyalvárba[]
- "Ne aggódj. A Borgiák meghalnak. A szavamat adom."
- ―Ezio ígéretet tesz Niccolònak Rodrigo és Cesare sorsát illetően[src]
Miután Claudia, La Volpe és Bartolomeo információi alapján bizonyossá vált, hogy Caterina Sforzát az Angyalvárban tartják fogva, Ezio elhatározta szerelme kiszabadítását. Azonban Niccolò tanácsára előtérbe helyezte Rodrigo és Cesare meggyilkolását, amennyiben erre lehetősége nyílik.
1501-ben behatolva az erődbe Ezio megkereste Lucrezia Borgiát, aki Caterina cellájának kulcsát őrizte, és kényszerítette szövetségesének kiengedésére. Ezután Lucreziát elkábítva bezárták a cellába, és az őrök figyelmének elkerülésével eljutottak az istállókig. Lóra szállva menekültek át a Ponte Sant'Angelón, majd Ezio lováról leszállva vállalta, hogy feltartja az őröket, amíg Caterina elmenekül. Végül egy robbanás az Angyalvárban elvonta az őt támadó őrök figyelmét, így Ezio is elmenekülhetett főhadiszállásukra.
Visszatérése után Ezio közölte társaival, hogy egyedül nem nyerhetnek, így kénytelenek lesznek tagokat toborozni az elnyomott nép köréből. bár Niccolò ellenezte a dolgot, a többiek támogatásával Ezio megkezdte az újoncok toborzását; ezzel kezdetét vette Róma felszabadítása.
A Testvériség kiterjesztése[]
- "Azt mondom, itt kell munkálkodunk. Rómában. Semmissé tesszük a Borgiák befolyását, míg visszaállítjuk a sajátunkat. És én most azonnal el akarom kezdeni."
- ―Ezio felfedi terveit a Borgiák ellen[src]
Egy év alatt Ezio Róma elnyomott lakosai közül számos személyből asszaszin újoncot csinált, valamint már korábban beválasztott tagokat is tanítványaivá fogadott, többek között Francesco Vecelliót, akinek korábbi mestere elárulta az Asszaszin Rendet.
Ezek a tanítványok kezdetben Ezio mellett tanultak és harcoltak, majd különböző küldetésekre indultak világszerte, például az indiai Kalkuttába. Ezio igénybe vette segítségüket több templomos ügynök eliminálásához is, mint például Malfatto vagy Silvestro Sabbatini esetében.
Ez alatt az idő alatt kereste fel Eziót váratlanul régi barátja, Leonardo da Vinci, aki elbeszélése alapján kénytelen volt a Borgiák szolgálatába állni, és létrehozott számukra több harci gépet. Leonardo megígérte, hogy továbbra is támogatja barátját különböző fejlesztésekkel, azonban kénytelen volt ezúttal pénzt kérni ezekért. Találkozásuk után Ezio felkutatta és elpusztította Leonardo harci masináit azok tervrajzaival együtt.
A Bankár felkutatása[]
- "Ha elvágjuk pénzügyi forrásait, Cesare elveszti seregét, és emberei nélkül fog visszatérni. Tehát az a kérdésem, honnan szerzi a pénzét?"
- ―Ezio a Bankárról kérdezi szövetségeseit[src]
Ezio a főhadiszálláson találkozott Niccolòval, La Volpéval, Bartolomeóval és Claudiával, hogy megbeszéljék Borgia-ellenes hadjáratuk újabb lépését. Mivel tudták, a legegyszerűbb de egyben egyik legnagyobb csapás Cesare pénzügyi helyzetének aláásása lenne, megtervezték a titokzatos "Bankár" felkutatását.
Emellett megtárgyalták azt is, hogy Cesare francia szövetségese, Octavian de Valois meggyilkolása, valamint az Angyalvárba való bejutás biztosítása is szükséges lépés lenne, mely utóbbit a Lucrezia szeretőjénél, Pietro Rossinál levő, a kastély oldalsó bejáratához való kulcs megszerzése jelenthette.
A rejtekhelyről kilépve Ezio a lóháton ülő Caterinába botlott. A nő azt mondta, senki sem veszi hasznát, amíg nem övé Forlì, valamint gyermekeivel is újra találkozni akart. Ezio kérése ellenére tehát Caterina elhagyta Rómát.
Később Ezio a Rosa in Fioréba ment Claudiához, aki továbbadta neki információit Egidio Trochéról, akinek tartozása volt a Bankár felé. Ezio megkereste Egidiót a Campidoglión, és miután megmentette őt a Bankár verőlegényeitől, el is kísérte őt egy biztonságos helyre, bátyja, Francesco házába.
Egidio beleegyezett, hogy segítsen Eziónak, majd miután az asszaszin átadta neki az adósság fedezéséhez szükséges összeget, néhány Borgia őrrel elment a Pantheonhoz, miközben Ezio a tetőkön követte őket. Ott a pénzt átadták a Borgia kapitánynak, Luigi Torcellinek, akit Ezio észrevétlenül meggyilkolt, és páncélját felvéve a helyére állt. A ládát felvéve elvezette az őröket a megfelelő helyre - egy partira, amelyet Cesare szervezett saját dicsőségére -, és átadta a ládát a következő őrnek, akitől könnyedén megszerezték Claudia kurtizánjai.
A mulatságra beosonva Ezio követte a Bankárt, azaz Juan Borgiát a parti fő helyszínére, ahol Cesare is beszédet tartott. A járőröző őröket elkerülve Ezio leült egy padra, melyről felugorva megölte az elhaladó Juant.
Miután Ezio elhagyta a helyszínt, a Rosa in Fioréba ment. A bordély előtt észrevette a két kurtizánt, akik elvitték a pénzesládát. A két nő sírva mondta Eziónak, hogy Borgia őrök követték őket, és berontottak Claudiához és Mariához. Ezio, rokonait féltve, azonnal berohant az épületbe, ahol már csak az őrök holttesteit találta, valamint anyját és Claudiát, utóbbit kezében egy késsel, aminek segítségével megölte a támadókat.
Harc a Franciával[]
- Ezio: "Ha már bent vagyunk, az embereid le tudják győzni a tábor őreit, igaz?"
- Bartolomeo: "Igen, de..."
- Ezio: "Ezio"
- Bartolomeo: "Főleg, ha a táborban lévőket teljesen váratlanul éri a támadás?"
- —Ezio és Bartolomeo megbeszélik tervüket[src]
A Bankár halálát követően Ezio Bartolomeo d'Alvianót kereste fel barakkjában, ahol egy francia támadás visszaverése után maga Baron de Valois közölte velük, hogy elrabolta Bartolomeo feleségét, Pantasilea Baglionit, és csak a zsoldosvezér megadása fejében kíméli meg az életét. Bár tudta, hogy barakkjának és ő magának fontos védelmi szerepe van, Bartolomeo képes lett volna megadni magát feleségéért, mivel nem látott más lehetőséget; szerencséjükre azonban Ezio kitalált egy másik megoldást.
Miután Ezio megölt nagy számú francia katonát, azok páncéljait Bartolomeo katonái vették fel, és a szintés álruhás Ezio vezetésével elkísérték a látszólag megkötözött zsoldosvezért a francia táborba, Castra Praetoriába. A táboron belül a katonák meglepetésszerűen megtámadták a franciákat, ennek ellenére de Valois elmenekült Pantasileával a belső erődbe. Ezio követte őt, majd rejtett pisztolyával biztonságos távolságból lelőtte Octaviant, megszabadítva Pantasileát.
Az Angyalvár kulcsainak megszerzése[]
- "Ideje meglátogatni Lucrezia szeretőjét, Pietrót."
- ―Ezio, a kulcsok megszerzésére utalva[src]
Nem sokkal Baron de Valois-n aratott győzelme után Ezio felkereste a La Volpe Addormentata nevű kocsmát, La Volpe tolvajainak központját, és újfent megtárgyalta asszaszin társa gyanúját Niccolò árulásáról. La Volpe szerint Niccolò volt az, aki a Pápai Hadsereget Monteriggionihoz vezette, és aki szólt Rodrigónak és Cesarének, hogy maradjanak távol az Angyalvártól Ezio ottjárta idején. Ezio nem értett vele egyet, de megígérte, hogy leellenőrzi Niccolòt.
Nem sokkal később La Volpe megtudta, hogy Cesare rájött, hogy Pietro Rossinak viszona van Lucreziával, ezért a megölését tervezte. A város kapuinál Ezio szemtanúja volt, ahogy Cesare személyi bérgyilkosa, Micheletto Corella meggyilkolja Egidio Troche testvérét, Francescót.
Ezio ezután Micheletto nyomába eredt, aki Pietro megölését kapta feladatul. Tudva, hogy Lucrezia szeretője részt fog venni a közeli Passió-színdarabban, a bérgyilkos több emberének jelmezeket adott át. Ezeket Ezio asszaszin tanoncai megszerezték Micheletto embereinek meggyilkolásával.
Mikor odaértek a színdarab színhelyére, a Colosseumhoz, Ezio kívülről megmászta az építményt, és belül ereszkedett le színfalak mögött várakozó, beöltözött tanoncaihoz, útközben megölve Micheletto mesterlövészeit. A beöltözött asszaszinok észrevétlenül bejutottak a színtérre, majd Ezio lesújtott Michelettóra. Amikor azonban a bérgyilkos elmondta neki, hogy a biztonság kedvéért meg is mérgezték Pietrót, kegyelemből megkímélte az életét.
Pietróval a karjaiban Ezio gyorsan egy közeli orvoshoz sietett, miközben tanítványai megtisztították számára az utat a Borgia őröktől. Miután az orvos meggyógyította a színészt, és az átadta neki az Angyalvár kulcsát, Ezio észrevett egy Paganino nevű tolvajt, a Velencei Tolvajcéh egyik tagját, aki jelen volt Monteriggioni ostrománál is.
Amint észrevette az asszaszint, Paganino menekülni kezdett. Ezio utánaeredt, és rövid üldözés után el is fogta. Mikor vallatni kezdte, rájött, hogy Niccolò helyett Paganino volt az áruló, mielőtt azonban még többet megtudott volna tőle, a tolvaj a saját torkába nyomta Ezio rejtett pengéjét. Az asszaszin ezután visszarohant a Tiberis-szigetre, és az utolsó pillanatban meg tudta akadályozni La Volpét abban, hogy meggyilkolja Niccolòt.
Később a Főhadiszálláson Ezio megkérte La Volpét, hogy hívja össze az asszaszinokat, és hívja el Claudiát is. A ceremóniateremben gyűltek össze, ahol Ezio felajánlotta húgának a csatlakozást az Asszaszin Rendhez, követve a családi hagyományt. Claudia elfogadta az ajánlatot, így asszaszinná avatták.
Ezután Niccolò úgy döntött, lemond a Rend vezetői tisztségéről, és maga helyett Eziót ajánlotta Mentornak, mivel rájött, ő az az ember, "akire a Rendnek szüksége van". Ezio elfogadta a címet, és azonnal kinevezte Niccolòt tanácsadójának, aki rögtön a Borgiákkal való leszámolást tanácsolta neki. Ezio egyetértett vele, és elindult az Angyalvár felé.
A Borgiák bukása[]
- Ezio: "Jobb, ha továbbra is azt mondod, amit gondolsz. Mi másért kérném ki a legmegbízhatóbb tanácsadóm véleményét?"
- Macchiavelli: "Menj és öld meg őket, Mentore. Fejezd be, amit elkezdtél."
- Ezio: "Ezio"
- Macchiavelli: "Jó tanács."
- —Ezio és Niccolò a Borgiák sorsáról[src]
Mivel Cesare római támogatói immár halottak voltak, a Testvériség és szövetségesei átvették a város irányítását. Ezio megtudta, hogy Cesare visszatért, hogy apjával beszéljen, így az asszaszin újra behatolt az Angyalvárba. Ott tanúja volt, amint Rodrigo megpróbálja megmérgezni fiát, melynek eredményeképpen Cesare ölte meg őt.
Amint Cesare elrohant, hogy megszerezze az apja által elrejtett Éden Almáját, Ezio behatolt a szobába, és megadta Rodrigónak a végső tiszteletadást. Ezután a Cesarében csalódott Lucreziától megtudta az Alma rejtekhelyét, így ő is Cesare után sietett.
Ezio pont időben érkezett a Szent Péter Bazilikába, hogy megszerezze az Almát Cesare orra elől. Cesare nagy számú pápai katonát küldött az asszaszin ellen, azonban az Alma erejével Ezio könnyedén felülkerekedett. A következő hónapokban az asszaszinok az Alma segítségével elpusztították Cesare római hatalmának a maradékát is.
Ezekután az asszaszinok magával Cesarével is összecsaptak, aki a város kapujánál várt segítséget Michelettótól és seregétől. A Cesarét védő katonákat megölték, azonban a templomos kimenekült a rácsok túloldalára. Hamarosan azonban rájött, hogy ott sem volt nagyobb biztonságban, mivel megérkezett Fabio Orsini, és II. Gyula, az új pápa parancsára letartóztatta őt. Miközben elhurcolták, Cesare azt kiáltotta, hogy láncok nem tarthatják őt fogva, valamint nincs ember, aki megölhetné őt.
Győzelmük ellenére Eziót nyugtalanították Cesare utolsó szavai, és Leonardóval való újabb találkozásukkor megvallotta neki aggodalmait. Leonardo sugallatára Ezio elővette az Almát, és megnézte vele, hogy Cesare igazat mondott-e.
Mikor ezt megtette, Ezio szinte azonnal letette az Almát, és Leonardo kérdésére csak azt válaszolta, azonnal el kell menjen. Miután kiviharzott a műhelyből, Leonardo észrevette, hogy Ezio egy láda aranyat hagyott neki, kárpótlásul eddigi támogatója elvesztéséért.
Cesare üldözése[]
- Kapitány: "Cesare megszökött!"
- Ezio: "Mikor?"
- Kapitány: "Kapitány"
- Ezio: "Az őrségváltásnál. Nagyjából fél órája."
- —Ezio értesül Cesare szökéséről[src]
A Főhadiszállásról Ezio az Angyalvárhoz rohant, ahol hatalmas fejetlenség fogadta. Egy őrtől megtudta, hogy Cesare megszökött cellájából, valószínűleg egy beépített embere segítségével, viszont Lucreziát otthagyta. Mivel tudta, hogy a leggyorsabb szökési út a vízen át vezet, Ezio a legközelebbi kikötőhöz rohant.
A kikötőben hatalmas tömeget talált, így kénytelen volt az Almát használni Cesare megtalálásához. Mivel az egy vörös vitorlás hajót jelzett számára, odarohant, azonban az már kihajózott. Ezio egy csónakhoz szaladt, hogy annak tulajdonosát lefizetve követhesse a karavellát, azonban a csónakban meglepetésére Claudiót találta, akit La Volpe bízott meg azzal, hogy segítsen az asszaszinnak.
A hajó már kikötött Ostia kikötőjében, amikor Claudio csónakja befutott. Ezio és Claudio gyorsan felrohant a hajóra, és könnyedén legyőzték az azon lévő katonákat, mialatt Cesare segítség reménye nélkül nézte őket egy fa ládából. Ezután a templomost titokban ládával együtt visszaküldték Rómába.
A Pápa tanácsosa[]
- II. Gyula: "Cesare Borgiát elszállították az egyik legerősebb és legbiztonságosabb sziklavárukba!"
- Ezio: "Hova?"
- II. Gyula: "II. Gyula"
- Ezio: "Oh, ez titkos információ, még számodra is. Nem vállalhatok semmilyen kockázatot Cesaréval."
- —II. Gyula pápa és Ezio beszélgetése[src]
1504-re Ezio lett II. Gyula pápa legfőbb tanácsadója, és vele volt, amikor a pápának megvitték a hírt: Cesarét kiszabadították, és átadták II. Aragóniai Ferdinándnak és feleségének, Izabellának. Mikor Ezio Cesare pontos tartózkodási helye iránt tudakozódott, a pápa diplomáciai okokból megtagadta a választ; valószínűleg tartott az asszaszin azon cselekedeteinek mellékhatásaitól, melyek érintik a templomosokat. Ezen beszélgetés vége felé vetette fel Ezio közömbösen, hogy a pápa által testőrségnek felfogadott svájci zsoldosokat "Svájci Gárdának" kellene nevezni.
Másnap Ezio gyűlést hívott össze La Volpe, Bartolomeo, Niccolò, és Claudia részvételével, hogy megbeszéljék a leszámolást azon Borgia vaskalaposokkal, akik még mindig Itálián élősködtek. Össze is hoztak egy tervet, hogy felügyelet alatt tarthassák a Borgia lojalistákat, amíg a csapás ideje elérkezik.
A gyűlést követően Ezio és Niccolò felkereste Rodrigo számos korábbi szeretőjét, többek között Vannozza dei Cattanei-t, Giulia Farnesét és Cesare feleségét, Charlotte d'Albret-t. Miközben Giuliához mentek, észrevették, hogy valaki követi őket. A háztetőkön sikerült lerázniuk, bár nem volt egyszerű dolguk.
Ez alatt a misszió alatt Niccolò többször is megpróbálta rávenni Eziót, hogy használják az Almát Cesare megtalálásához, azonban a Mentor, nem akarva az Alma erejének befolyása alá kerülni.
Leszámolás a Borgia vaskalaposokkal[]
- Bruno: "A Borgia vaskalaposok! Megbíztak valakit, hogy kövesse magát és Maestro Eziót..."
- Niccolò: "És?"
- Bruno: "Bruno"
- Niccolò: "Amint eltűntek maguk az útból, elrabolták Claudiát!"
- —Ezio és Niccolò értesül Claudia elrablásáról[src]
Charlotte palotájának elhagyása után Eziót és Niccolòt felkereste Bruno, Niccolò egyik kéme, hogy a Borgiák egyik embere követte őket, hogy biztos ne legyenek útban, mikor elrabolják Claudia Auditorét. Megtudva Ezio húgának tartózkodási helyét a két asszaszin kiszabadítására sietett, azonban odaérve rájöttek, hogy az egész csapda volt; Bruno valójában a Brogiáknak dolgozott.
A vaskalaposok központjához érve Ezio észrevette Claudiát, egy székhez kötözve félmeztelenül és összeverve. Az egyik Borgia-hű katona egy kést szorított a torkához, ezzel próbálva kizsarolni, hogy Ezio és Niccolò örökre elhagyják Rómát. A két asszaszin azonban könnyűszerrel felülkerekedett ellenfeleiken, leszámolva a vaskalaposokkal, épségben kiszabadítva Claudiát.
Ezután Ezio megtudta, hogy Micheletto újra felbukkant a Rómától keletre fekvő Zagarolóban található Ludus Magnusban. Egy száz fős, tolvajokból és tanítványaiból álló sereggel Ezio gyorsan bekerítette és legyőzte az orgyilkos vezetése alatt álló kétszázötven fős túlerőt.
Michelettót Firenzébe szállították, és a Palazzo della Signoria legfelső cellájába zárták. Itt Niccolò, Amerigo Vespucci és Piero Soderini, az aktuális Gonfaloniere kínzással próbáltak információt szerezni tőle. Bár nem tudtak meg tőle semmit, Niccolò megígérte, hogy tovább fog próbálkozni, míg Ezio visszatért Rómába.
Az Alma elzárása[]
- "Most már túl is játszottam szerepemet a történetedben, és most már vissza kell adj engem."
- ―Az Alma Eziónak[src]
Napokkal később Niccolò ébresztette Eziót a hírrel, hogy Mecheletto megszökött a Signoriából néhány maradék Borgia-hű ember segítségével. Ezio hamar rájött, hogy ebből hamar előnyt kovácsolhatnak: ha követni tudják a bérgyilkost, az könnyen Cesare nyomára vezetheti őket.
Összehívva egy vészhelyzeti gyűlést Ezio megszervezte a hajtóvadászatot Micheletto után, a Róma és Ostia környéki területekre összpontosítva. Ezután Niccolò szinte megparancsolta Eziónak, hogy használja az Almát Micheletto megkereséséhez, azonban az ereklye csupán egy spanyol kastély elmosódott képét mutatta neki.
Ez összezavarta Eziót, és Niccolò tanácsára megkérdezte az Almát, miért nem kapott tőle választ. Az Éden Darabja azt válaszolta, eljött az idő, hogy lemondjon róla, hogy a későbbi generációk is hasznát vehessék; még a helyet is megjelölte, ahol biztonságba kell helyezni. Mintegy búcsúajándékképpen az Alma még elárulta, hogy Micheletto Spanyolországba tartott Nápoly kikötőjén keresztül.
Nápolyba utazásuk előtt Ezio és Niccolò elhatározta, hogy kéréséhez híven megválnak az Almától. A Colosseumba lépve áthaladtak a valamikori Romulus búvóhelyén, megjelölve útjukat, míg elérték a Kamra bejáratát.
Ezio belépett a Kamrába, és elhelyezte az Éden Almáját a középen elhelyezkedő talapzaton. Miután elhagyta a Kamrát, Ezio és Niccolò úgy látta, mintha az ajtó eltűnt volna, bár az egyszerűen felvette a környező falak kinézetét.
Da Vinci megmentése[]
- Leonardo: "Salai? Te vagy az? Ezio! Úgy látszik ellustulok, ahogy öregszem. Nem tudtam, hogy visszatértél Rómába."
- Ezio: "Sajnos nem maradhatok. Egy hajó kibérlése miatt vagyok itt."
- ―Leonardo és Ezio nem sokkal az utóbbi Rómába érkezése után[src]
Az Alma biztonságba helyezése után 1506-ban Ezio felkereste Leonardo da Vincit annak reményében, hogy régi barátja segíthet neki hajót találni Navarrába. Leonardo elmondta, hogy barátja egy hajóskapitánynak, azonban a neve nem jutott eszébe. Míg a polihisztor a feljegyzett név után kutatott, a két barát röviden elbeszélgetett Püthagorasz munkásságáról, Leonardo aktuális kutatási témájáról, majd Ezio egy félkész képre terelte a szót, mely egy mosolygó hölgy portréja volt.
Leonardo végül nem találta meg a keresett feljegyzést, azonban felajánlotta, hogy elkíséri Eziót a kikötőbe a kapitány azonosítása végett. Mivel a műhelyet nem hagyhatta őrizetlenül, Ezio vállalkozott arra, hogy megkeresi barátja segédjét, Salaìt.
A segédre végül a La Volpe Addormentatában bukkant rá, ahol az éppen kockázott. Rövid ellenállás után Salaì visszaindult Ezióval, az ellene játszó három, barna köpenyt viselő egyén bosszúságára.
A kocsmából kiérve a barna köpenyesek, akik felfedték, hogy hermeticisták, több társukkal megtámadták Eziót és Salaìt. Az asszaszin könnyedén legyőzte őket, mire Leonardo meséi alapján Salaì rájött, hogy Ezio a társa. Ezután visszatértek Leonardo műhelyébe, útközben több csoport hermeticistát elkerülve. A műhelyet azonban feltörve találták, a művészt pedig láthatólag elrabolták. A segéd elmondta, hogy ő sem tudja Püthagorasz Templomának helyét, ahová feltehetőleg Leonardót vitték, azonban a padlón, a szétszórt papírok között felfedezett egy krétával felírt szöveget. Mivel ő maga írástudatlan volt, Eziónak kellett azt elolvasnia.
A szöveg arra utalt, hogy a valamikor a Villa Auditoréban elhelyezett Leonardo-festmények rejtik a Templom helyéhez vezető nyomokat. Ezio azt hitte, ezek a festmények mind elpusztultak, Salaì azonban elmondta, hogy csak kettő égett bent, öt még mindig Lucrezia Borgia, Ferrara hercegnője birtokában van.
A festmények visszaszerzése[]
- "Elloptál tőlem öt Leonardo da Vinci festményt, és vissza akarom kapni őket."
- ―Ezio Lucreziának, Ferrara hercegnőjének[src]
Ezio elment a Delizia di Belriguardóba, átmászott a külső falon, és hallotta, ahogy Lucrezia paranoid módon teljes készültségre utasítja az őröket. Az istállókon keresztül behatolt a palotaépületbe, és számonkérte Lucrezián az ellopott képeket, biztosítva arról, hogy nem akarja meggyilkolni őt.
Lucrezia engedett neki, de beismerte, hogy már csak egy kép maradt a birtokában, a többit már családja többi tagja elvitte. Embereit utasította, hogy adják át Eziónak az Angyali üdvözletet egy kocsival, a palazzo falain kívül. Ezután az asszaszin a falhoz nyomta Lucreziát, és intim módon a nyakát kezdte csókolni.
Ennek hatására Lucrezia elmondta Eziónak, hogy három festményt Francesco Colonna vásárolt meg, a negyediket pedig régi szeretője, Patrizio kapta meg. Ezután Ezio bocsánatot kért Lucreziától, és hátralépve felfedte, hogy a nő kezeit hátrakötötte a függönyhöz. Lucrezia haragosan felordított, és behívta férje testőreit, akik átkergették Eziót a palazzón. Az asszaszin végül egy ugrással a festményes szekér melletti szalmabálában landolt.
Rómába visszatérve Ezio a Vaticano körzetbe ment, és Patriziót követte, aki a festményt készült eladni a hermeticistáknak. Ezio végignézte, ahogy Ercole Massimo lekicsinyli Patriziót rasszizmusa miatt, mely Lucrezia spanyol származásának szólt, majd, mikor az dühében el akarta pusztítani a festményt, megölette őt. A festményt ezután egy hermeticista futárra bízta, akitől Ezio sikeresen megszerezte a képet.
Ezio ezután Francesco Colonna házához ment, viszont a házat már a bank elárverezte. Megtudta, hogy da Vinci festményeit egy firenzei műkereskedő vette meg, aki a Mausoleo di Augusto melletti kikötőnél várakozott.
Odaérve Ezio meglepődve vette észre, hogy a kereskedő nem más, mint húga korábbi szerelme, Duccio de Luca. Duccio azonnal sértegetni kezdte Eziót, amiért egy Rómához hasonló "harmadrangú városban" él, és amiért húga a Rose in Fiore madame-ja. Ennek eredményeképpen Duccio egy gyors, erős arcbavágást kapott a sikeresen feldühített Eziótól.
Duccio verőlegényeit Ezióra uszította, de az asszaszin könnyedén legyőzte támadóit. Ezután megszerezte az őt érdeklő információt Ducciótól, ám az tovább inzultálta Claudiát, melynek eredményeképpen Ezio egy újabb ütésétől öntudatlanságba zuhant.
Miután kiütötte Ducciót, Ezio felment a kereskedőhajóra, melyet már megszálltak a hermeticisták, hogy megszerezzék a harmadik festményt. Ezio észrevétlenül elintézte őket, és megszerezte magának a képet. Ezután a Rosa in Fioréba ment, hogy biztosítsa a maradék két kép megszerzésének módját, melyek egy bíboros birtokába kerültek, és az Angyalvárban lettek kiállítva.
Behatolás a kiállításra[]
- "A mai nap folyamán fognak megnyitni egy tárlatot az Angyalvárban. Szükséged lesz egy meghívóra. Szerencsére tudom, hol szerezhetsz egyet."
- ―Claudia segítséget nyújt Eziónak[src]
A Rosa in Fioréhoz menve Ezio segítséget kért húgától, aki a kikötőkhöz küldte őt, mivel ott szerezhetett meg egy meghívót a kiállításra. Ezio megszerezte a meghívót a küldönctől, majd egy csapat kurtizánnal "felfegyverkezve", akiknek célja a kellő festmények ellopása volt, belépett a kiállítás területére.
Az ottani őr figyelmének elterelése után megjelölte az első kép keretét, majd behatolt magába a várba a következő képért ugyanazon az útvonalon, melyet Caterinával használtak szökésük alatt. A második kép megjelenése után gyorsan elhagyta az Angyalvárat, mialatt kiáltások harsantak a felfedezett lopások miatt.
Az asszaszin ezután visszatért Leonardo műtermébe, ahol összegyűjtötte az öt festményt. Bent látta, hogy Salaì éppen próbálta megfejteni a képek titkát, egyenlőre sikertelenül. Ezio tanácsára megpróbált mestere fejével gondolkodni, és hamarosan eszébe jutott, hogy Leonardo kifejlesztett egy láthatatlan tintát. Ekkor azt tanácsolta Eziónak, hogy használja saslátását. Bár az asszaszint idegesítette, hogy Leonardo ezt a titkát is elfecsegte, igénybe vette képességét, mellyel különböző ábrákat talált a festményeken.
Az ábrákat átmásolva hamar rájöttek, hogy egy térkép darabjait találták meg, melynek hiányzó darabjai a két képpel együtt éghettek el Monteriggioniban. Ezio könnyedén összeállította a térképet, mely megjelölte a Püthagoraszi Templomot rejtő katakombák lejáratát.
Püthagorasz Temploma[]
- Leonardo: "Ezek nem püthagoraszi szimbólumok. 43 39 19 N 75 27 42 W. Semmi. A Hermész Kultusza tévedett, a számnak semmi értelme."
- Ezio: "Ezt nem nekünk szánták."
- ―Leonardo és Ezio a Püthagoraszi Kamrában[src]
Ezio behatolt a katakombákba, és a templom felé haladt. Egy idő után egy tágasabb térségbe jutott, ahol ott találta Leonardót, amint Ercole Massimo próbálta kiverni belőle a Templomhoz vezető út megnyitásának módját. Mikor Ezio odakiáltott neki, hogy hagyja békén barátját, melynek hatására, egy rövid szóváltás után, Ercole ráuszította embereit. A nagy túlerő ellenére az asszaszin játszi könnyedséggel legyőzte a hermeticistákat, majd felmászott, és pengéivel megölte Ercolét is.
Bár Ezio azt javasolta, térjenek haza, mivel Leonardo megsérült, az maradni akart, mondván, hogy a hermeticisták által keresett "számot" meg kell semmisíteni. Vonakodva bár, de Ezio beleegyezett.
A templom minden termében a püthagoreusok által tisztelt elemekhez kapcsolódó, komplex rejtvények fogadták Ezióékat. Az első terem kulcsa a betörő fénysugár megfelelő helyre irányítása volt. A második rejtvény a szél köré épült, az ajtót egy nagy ventillátorhoz csatlakozó zárszerkezet nyitotta. A harmadik terem központi témája a tűz volt; Eziónak tűzfolyamokat kellett elindítania a terem közepe felé, melynek hatására egy talapzat emelkedett fel. Az oszlopot alkotó korongokon található mintákat végül Leonardo úgy forgatta össze, hogy az összefüggő minta az Éden Almáján láthatót adta ki.
Belépve az ezáltal kinyitott kamrába Ezio észrevette, hogy annak építészeti stílusa olyan, mint a Vatikán- és a Colosseum Kamráé. Ezio odalépet a köponti emelvényhez, és kezeit fölé emelve aktiválta azt. A Kamra felragyogott az ismerős zöldes színben, majd megjelent előttük egy felirat, mely tizenkét számból és két betűből állt: 43 39 19 N 75 27 42 W.
Annak ellenére, hogy Leonardo a számsort teljesen értelmetlennek bélyegezte, Ezio rájött, hogy a kód nem az ő koruknak volt szánva. Hogy elvonja figyelmét a csalódást keltő számokról, Ezio egyéb projektreiről kezdte kérdezni Leonardót, és kivezette őt a teremből.
A Borgiák végső megdöntése[]
Utazás Spanyolországba[]
- Ezio: "Hol van most?"
- Kapitány: "Eltűnt! Tudom, hogy a városban volt, kérdéseket tett fel, de itt kedvelik őt, és sok barátja van, hiszed vagy sem."
- ―Ezio és a kapitány Micheletto hollétéről[src]
Ezio 1506-ban, a nyári napforduló napján érkezett Nápolyba, ahol Niccolò és Leonardo segítségével a helyieknél érdeklődött Micheletto után, viszont kérdéseik válasz nélkül maradtak. Hosszú kutatás után végül ráakadtak egy kurtizánra, Camillára, aki az előző éjszakát bizonyíthatóan a leírásuknak megfelelő férfival töltötte. Camilla a kikötő, majd Valencia felé irányította őket.
Ezióék átkeltek Valenciába, azonban a viharos tenger miatt átkelésük öt napig tartott, ami minden reményüket eloszlatta arra, hogy könnyedén követhessék Michelettót. Azonban mikor megérkeztek, megtudták, hogy Micheletto a Magányos farkas fogadóba ment, melyet úgy írtak le: "nem úriembereknek való".
Természetesen azonnal a fogadóhoz mentek, ahova belépve tíz ember támadt rájuk, akiknek szeme már hozzászokott a benti sötétséghez. A két asszaszin visszaverte a támadókat, míg Leonardo a pult mögött bújt el. Eziót ezután maga Micheletto kezdte hátulról fojtogatni, de Niccolò egy jól irányzott hasbaütéssel menekülésre késztette a bérgyilkost.
Bár Micheletto elmenekült, egyik csatlósa túlélte az összecsapást, és elárulta a bérgyilkos tartózkodási helyét: a Castillo de la Motában húzta meg magát. Másnap, rövid pihenő után, a három bajtárs folytatta útját a Castellóba. Azonban túl későn érkeztek: Ezio megtudta egy ott állomásozó katonától, hogy Cesare megszökött, bár nem tudták, hogy hajtotta végre. Ezio azonnal friss lovakat kért, de Leonardo kimerültsége és Niccolò tanácsa meggyőzte arról, hogy jobb lesz, ha megpihennek.
Még abban a hónapban visszatértek Valenciába, és a várost Cesare elkötelezett támogatóinak elnyomása alatt találták. Az események fordulatától meglepve Ezióék megtárgyalták következő lépésüket. Leonardónak ötlete támadt, amihez társaitól ként, szenet és kálium-nitrátot kért, valamint vékony, nyújtható fémlemezeket.
Az összegyűjtött anyagokból Leonardo összeállított tizenkét kis méretű bombát, melyekkel, a zsinór meggyújtása után, könnyen elintézhettek több ellenséges katonát. Leonardo ezután, honvágyra hivatkozva, visszatért Itáliába.
Valencia megtámadása[]
- Fő cikk: Valencia megtámadása
- "Nos, nincs szükségünk az Almára ahhoz, hogy megmondjuk, mit tervez öreg barátunk, Cesare."
- ―Niccolò Cesare terveiről[src]
A visszalépés ellenére Ezio és Niccolò elhatározták, hogy elpusztítják Cesare új seregét, és együtt összeállítottak egy tervet. Míg Niccolò behatolt a támogatók táborába, Ezio a kikötő felé tartott. Az első hajóhoz érve meggyújtotta az első bomba zsinórját, és bedobta a járműbe, elmerengve azon, mekkora pusztító erővel rendelkezhet egy ilyen kis méretű eszköz. A robbanás viszont olyan méretű volt, hogy a hajó darabjait magasan felrepítette az égbe, teljesen megdöbbentve ezzel az asszaszint.
Ezio folytatta Cesare hajóinak felrobbantását, melyet sok esetben megkönnyített, hogy a hajókban lévő lőpor szétvetette a két szomszédos hajót is. Végül Ezio egymagában húsz hajót robbantott fel tíz bombával. Ezután találkozott Niccolòval az utca sarkán, melyben a Magányos farkas állt.
Az épület tetejére felmászva a két asszaszin a tetőablakon keresztül kikémlelte Cesarét és Michelettót, amint az események újabb fordulatait beszélték meg. Cesare dühében Michelettót vádolta kudarcaikért, melynek hatására végül a bérgyilkos rávetette magát mesterére.
Cesare gyorsan előrántotta övébe tűzött pisztolyát, és egy lövéssel teljesen szétroncsolta az arcát. Ezio visszahúzódott, abban a reményben, hogy távozásakor elkaphatja Cesarét, azonban Niccolò, amikor a jobb rálátás érdekében előrébb kúszott, véletlenül lesodort egy cserepet a tetőről. Ez felkeltette Cesare figyelmét, és előkapta második fegyverét, az előzőhöz hasonló gyorsasággal, és vállon lőtte Niccolòt.
Ezio először üldözni akarta a templomost, azonban társának sérülése túl súlyos volt, orvosi segítségre volt szüksége. Miután találtak egy orvost, megtudták tőle, hogy a lövedék áthaladt Niccolò vállán, így két hét alatt felépülhet annyira, hogy elutazhasson. Ezio továbbment, hogy üldözze Cesarét, amihez Niccolò sok sikert kívánt.
Viana ostroma[]
- Cesare: "Hogyan találtál meg?"
- Ezio: "Az Alma, melyet Mario Auditorétől loptál el, vezetett ide."
- ―Cesare és Ezio Viana mellett[src]
1507-ben Ezio végre rátalált Cesarére: a templomos sógora, János király seregeit vezette ostromra Viana ellen.
A csatatéren Ezio rátámadt Cesarére, azonnal, bár sikertelenül, megkísérelte megölni őt rejtett pengéjével. A templomos emberei feltartották az asszaszint, amíg Cesare elmenekült Viana felé. Egy becsapódó ágyúgolyó miatt Ezio egy ideig eszméletlenül feküdt, de azután Cesare után vetette magát, követve őt a kisvároson keresztül.
A harcoló őrökön keresztülverekedve magát, megmászva két égő ostromtornyot, Ezio elérte a vianai vár falait. Miután átvágta magát egy kisebb ellenséges csoporton, az asszaszin párbajba bocsátkozott Cesaréval.
A templomos őrök meg-megújuló hullámai ellenére Ezio sorban le tudta törni Cesare páncéljának darabjait, végül legyőzve őt. Mivel a templomos megszállottan azt ismételte, ember nem ölheti meg őt, Ezio hidegvérrel azt válaszolta, ebben az esetben a Sors kezére bízza őt, és ledobta Cesarét a falról, megölve ezzel a Borgiát.
Később, egy sokkal idősebb Ezio visszatért a Villa Auditore alatti Szentélybe, hogy hátrahagyjon egy nyomot a Colosseum Kamrát védő jelszóhoz, melyet Leonardo tanácsolt neki évekkel korábban. A jelet csak a saslátást birtokló személyek láthatták.
Kutatás a Maszjáf kulcsok után[]
Egy új cél felfedezése[]
- "Ott, két évszázaddal ezelőtt akkori Mentorunk, Altaïr Ibn-La'Ahad, Rendünk legnagyobbja, felállított egy könyvtárat mélyen az erőd alatt."
- ―Részlet Giovanni Auditore leveléből[src]
Cesare halálával a Borgiáknak és itáliai terveiknek vége volt. Ezio belső problémákra fókuszált, megszilárdítva a szicíliai és itáliai asszaszinok közti kommunikációt, valamint újabb kiképzési módokat kidolgozva az asszaszin újoncok számára.
1509-ben Ezio rábukkant Mario több dokumentumára, melyek között megtalálta apja egy levelét, melyet még az ő születése előtt írt, és egy lezárt könyvtárról tesz benne említést, mely az ősi, maszjáfi asszaszin erőd alatt épült Altaïr Ibn-La'Ahad utasítására, aki a Rend kiemelkedő fontosságú tagja volt. Mivel minél többet meg akart tudni a Rend hátteréről, Ezio 1510-ben elhagyta Itáliát, és Szíriába hajózott.
Zarándokút Maszjáfba[]
Ezio 1510 májusában hagyta el Rómát lóháton Bartolomeo d'Alviano és tizenöt zsoldosa kíséretében. Tizenöt nap múlva érkeztek Bariba, Itália keleti partján. Itt Ezio helyet vásárolt magának az Anaan nevű áruszállító hajóra, és kihajózott Korfu felé.
Az út során kalózok támadtak rájuk, mivel a hajó értékes fűszereket szállított. Ezio csatlakozott a harcoló legénységhez, és sikeresen elfogták a kalózkapitányt, Al-Scarabot. Az Anaan ezután biztonságban megérkezett Korfuba, ahol Ezio hajót szerzett előbb Athén, majd Kréta, végül Ciprus felé vezető útjához. Nem sokkal a korfui kikötő elhagyása után hajója viharba került, melynek elállta után kénytelenek voltak javítási célból kikötni Híosz városában.
Végül Ezio megérkezett Ciprusra, ahol hosszú időt szentelt a sziget tanulmányozásának, különösen a templomos archívumot vizsgálta át. Mikor azonban továbbutazásának lehetőségét mind inkább késleltették, világossá vált, hogy az itt állomásozó vatikáni hatóságok meg akarták akadályozni továbbhaladását. Ekkor, saját kezébe véve az ügyet, igyekezett "szerezni" egy kis hajót, amivel folytathatta volna útját Maszjáf felé.
Nemsokára talált is egy megfelelő járművet, ám ekkor rátámadt egy különös ember, aki ismerősnek tűnt Ezio számára. Összecsapásuk zaja odavonzotta a sziget Éjszakai őrzőit, így kénytelenek voltak összefogni az őrök ellen. Amikor az utolsó embert is levágták, az asszaszint oldalba szúrta a titokzatos támadó, aminek hatására elvesztette öntudatát. Mikor magához tért, egy Akkóba tartó hajón találta magát nem más, mint a hónapokkal korábban legyőzött kalózkapitány társaságában.
Ezio tíz hónappal Róma elhagyása után érkezett Akkoba. Miközben eltöltött ott egy hetet, megtudta, hogy a Maszjáfba vezető út tele van külföldi banditákkal és zsoldosokkal. Ezalatt írta meg első levelét Claudiának, melyben leírta addigi utazását, valamint azt kérte tőle, ha útja során meghalna, húga ne akarjon bosszút állni érte. Nem sokkal később folytatta útját Maszjáfba.
Ezio 1511-ben érkezett meg Maszjáfba, és a várost romos, régóta elhagyatott állapotban találta. Ahogy közelebb ért az erődhöz, váratlanul rátámadt a Maszjáfban tartózkodó bizánci templomos helyőrség, Leandros vezetésével. Bár kezdetben úgy látszott, nem bírnak az asszaszinnal, a túlerő végül legyőzte Eziót, és a templomosok fogságába esett, akik felvitték az erőd őrtornyába, hogy ott felakasszák. Azonban mikor Leandros a nyakára helyezte a hurkot, Ezio váratlanul átvetette a kötelet Leandros nyakán, és végül épségben földet ért az erőd egy alsóbb szintjén.
Az asszaszin hamar visszatért a bástyához, és megtalálta elkobzott fegyvereit. Ezután eljutott az erőd alsó szintjeire, ahol megtalálta a titokzatos könyvtár ajtaját. Az egyik, kényszerből itt dolgozó munkástól megtudta, hogy Leandros birtokában van Niccolò Polo naplója, amely valószínűleg a könyvtár ajtaját nyitó kulcsokhoz vezetheti a templomosokat. Ezio emiatt a Maszjáfból szekérrel menekülő Leandros után eredt.
Az asszaszin sikeresen megfogta a kocsiról lógó kötelet, és felhúzta magát a járműre. Leandros átugrott egy másik kocsira, így az üldözés kocsikkal folyt tovább a keskeny, sziklafal tetején vezető úton.
Végül egy bombával Ezio kocsiját levetették a szakadékba, komolyabb sérüléseket okozva ezzel az asszaszinnak. Azonban Ezio sikeresen átvágott a közeli falun, megtalálta és megölte Leandrost, megszerezve az útinaplót.
Költözés Konstantinápolyba[]
- "Üdvözöllek a Galata körzetben. Évszázadokon át itt gyűltek össze Európa és Ázsia árvái. Sehol máshol a városban nem találhatsz ilyen változatosságot. Ez okból telepedtek le épp itt az asszaszinok."
- ―Yusuf Tazim köszönti Eziót[src]
Az útinapló megszerzése után Ezio Konstantinápolyba hajózott, mivel a napló szerint ott lettek elrejtve a Maszjáf kulcsok. A kikötőhöz közeledve Ezio futólag összeismerkedett egy útitársával, egy fiatalemberrel, aki diáknak vallotta magát. Ezio saját fiatalkoráról mesélt neki, míg fel nem keltette figyelmét egy női útitársuk. Miután leszállt a hajóról, Eziót a helyi asszaszin céh vezetője, Yusuf Tazim köszöntötte.
Yusuf tájékoztatta Eziót a városban állandóan tetten érhető összecsapásokról, melyek leginkább a bizánciak maradékai és a várost uraló oszmánok között zajlottak. Ezután Ezio találkozott török rendtársaival, és Yusuf tanácsára elment, hogy újabb felszerelést vásároljon magának.
Mikor újra találkoztak, Yusuf átadott Eziónak egy példányt a török asszaszinok által kifejlesztett kampópengéből, és a fiatal vezető maga mutatta meg az eszköz használatát. Ezután Ezio segített török társának megvédeni, majd elfoglalni egy-egy asszaszin odút a városban. Ezután az olasz Mentor megismerkedett Piri Reis mester Asszaszinnal. Az ő útmutatásai alapján megtalálta Niccolò Polo régi kereskedését, melyet a velencei származású könyvárus, Sofia Sartor birtokolt, az a nő, akire Ezio szemet vetett a hajón.
Az üzletben Ezio egy rejtett átjáróra bukkant. A földalatti termeken áthaladva végül rátalált egy Maszjáf kulcsra és egy kódolt térképre, melyet Sofia segítségével sikeresen megfejtett. Egy idő után Ezio kezdte kimutatni a nő iránti gyengéd érzelmeit, azonban nem merte elárulni neki asszaszin mivoltát.
Együttműködés Szulejmán herceggel[]
- "Egyenlőre tartsd figyelemmel Tarikot és janicsárjait. Szabadidejük túl nagy részét töltik a Bazár körül."
- ―Szulejmán Eziónak[src]
Ezio tovább segített a török asszaszinoknak, mialatt Sofia a többi Kulcs helyének meghatározásán dolgozott. Egy ízben vándorzenésznek álcázva akadályozott meg egy támadást a Topkapi palotában, mely Szulejmán herceg ellen irányult, akiben felismerte korábbi útitársát, a "diákot". Miután alaposabban megismerték egymást, Ezio segített a hercegnek a merényletkísérlet mögött álló személyek megtalálásában.
Nyomozásuk Tarik Barletihez, a janicsárok kapitányához vezetett, akinek feladata Szulejmán védelme volt, emellett a herceg apjának, Szelimnek támogatója volt. Miután az asszaszin tanúja volt egy fegyverkereskedelmi cserének Tarik és Manuel Palaiologos, az egykori bizánciak örököse és a Templomos Rend tagja között, Szulejmán megbízta őt a kapitány meggyilkolásával.
Ezio végre is hajtotta a gyilkosságot, ám Tarik utolsó szavaival felfedte előtte, hogy valójában rajta akart ütni Manuelen és társán, Shahkulun ott, "ahol a leginkább bitonságban érzik magukat". Ezio bűntudatosan bocsánatot kért Tariktól, majd megvitte a hírt Szulejmánnak.
Utazás Kappadókiába[]
- "Itt van hát. A szörny, akit megölni jöttem."
- ―Ezio Manuellel szemben[src]
A négy, Konstantinápolyban elrejtett Kulcsot megszerezve Ezio Kappadókiába utazott, mely helyet Tarik nevezte meg számára. Elutazása előtt azonban Yusuf elmondta neki, hogy a janicsárok kifeszítették a Nagy láncot az Aranyszarvon keresztbe, hogy megakadályozzák elmenekülését. A török asszaszin ezután átadott neki egy, az átlagosnál többszörösen nagyobb erővel rendelkező bombát, mellyel sikeresen kirobbantotta a lánc egyik rögzítését, majd egy görögtűz-ágyúval felgyújtotta az öbölben álló hajók nagy részét, ezzel meggátolva azt, hogy üldözőbe vegyék.
Kappadókiába érkezve Piri Reis hajóján Ezio megkezdte Tarik kémjeinek felkutatását együttműködés céljából. Azonban nemsokára rájött, hogy Tarik embereinek többségét leleplezték, elfogták és kivégezték a bizánciak. Az asszaszin épp időben érkezett, hogy megmentsen egy kémet, párbajban legyőzve Shahkulut.
Ezután Ezio felrobbantotta a város lőporkészletét, és az ezt követő fejetlenségben Palaiologos után eredt. A templomost a régi kikötőknél érte utol, ahol megölte őt és megszerezte tőle az utolsó Kulcsot. Mielőtt azonban továbbállhatott volna, megérkezett Szulejmán nagybátyja és az oszmán trón várományosa, Ahmet.
Ahmet felfedte, hogy a Templomos Rend tagja, majd követelte az asszaszintól a Kulcsok átadását Sofia Sartor épségéért cserébe. Ezio feldühödve bosszút ígért, amennyiben Sofiát bármi baj érné, de nem adta át a Kulcsokat, és a város másik kikötőjéhez menekülve visszahajózott Konstantinápolyba.
Harc Ahmet herceggel[]
- "Fivéreim. Nővéreim. Az egész város forrong ellenünk, míg Yusuf gyilkosa nevetve várakozik és figyel az arzenálban. Harcoljatok velem, és mutassuk meg neki mi jár annak, aki keresztezi az asszaszinok útját!"
- ―Ezio, Yusuf holttestének megtalálása után[src]
Konstantinápolyba érve Ezio azonnal Sofia boltjához sietett. Az üzletet felforgatva találta, és Yusuf, akire rábízta szerelme őrzését, holtan feküdt odabent. Ezio ekkor összegyűjtötte török rendtársait, és bosszúból megtámadta Theodosius kikötőjét, ahol Ahmet bujkált. Amikor végül, katonák hullámain átvágva magát odaért a herceghez, az cserét ajánlott fel: Sofiát a Maszjáf kulcsokért.
A Kulcsokat összegyűjtve az asszaszin el is ment megbeszélt találkozóhelyükre a Galata-torony közelében. Amikor megkapta a Kulcsokat, Ahmet megmutatta Eziónak, hogy Sofiát a Galata-torony tetején találja. Az asszaszin felkapaszkodott a toronyra, azonban kiderült, hogy a nő valójában Azize volt, egy másik asszaszin, és Sofiát valójában felakasztották egy távolabbi udvarban. Ejtőernyője használatával Ezio még épp idejében elérte szíve hölgyét, így megmentette az életét. Ezután egy szekérrel Ahmet után eredtek, aki a Kulcsokkal együtt Maszjáf felé tartott.
Hosszas üldözés után - melynek nagy része alatt Ezio egy kötélen lógva, ejtőernyőjével "vitorlázva" húzatta magát a Sofia vezette szekérrel - az asszaszin megragadta Ahmetet, és ketten együtt leestek egy sziklapárkányról. Zuhanásuk alatt Ezio felülkerekedett a templomoson, és egy ejtőernyővel megmentette mindkettőjük életét.
A kemény landolás után magukhoz térve látták, hogy egy sereg tart feléjük, élükön Szelimmel. Szelim elmondta, hogy az öreg szultán őt választotta utódjául, majd lelökte fivérét a sziklaszirtről. Ezután Ezióhoz fordulva elmondta neki, hogy csak Szulejmánnal való jó viszonyának köszönheti életben maradását, viszont megtiltotta neki, hogy még egyszer betegye a lábát Konstantinápolyba.
Sofiával Maszjáfba utazva Ezio az öt kulccsal felnyitotta a titokzatos könyvtár ajtaját. Odabent viszont könyvek helyett Altaïr teste fogadta, kezében egy memóriakulccsal. A kulcs felfedte a valamikori Mentor utolsó perceit, valamint a könyvtár végében elrejtett Éden Almája helyét.
Ezio először az Alma után nyúlt, de aztán visszahúzta kezét, úgy gondolva, már eleget látott egy élet számára. Az Alma egy fényhullámot bocsátott ki magából, majd Ezio elkezdett Desmondhoz beszélni. Tudatában annak, hogy csupán egy üzenet hordozója, Ezio lecsatolta páncélját és fegyvereit, ezzel jelezve, hogy befejezi asszaszini életét. Ezután arra kérte Desmondot, hogy ne tegye életének szenvedéseit fölöslegessé, és figyeljen.
Visszatérés Konstantinápolyba[]
- "Szulejmán herceg tudja, hogy visszatértél, és menedéklevelet biztosított számodra. Az apja viszont hajthatatlanul követeli, hogy ne maradj sokáig."
- ―Azize Eziónak[src]
Maszjáfi látogatásuk után Ezio és Sofia még egyszer visszatértek Konstantinápolyba, hogy lezárják folyó ügyeiket. Szelim tilalma ellenére Szulejmán biztosította számukra egy rövid visszatérés lehetőségét, azzal a feltétellel, hogy Ezio visszafogja magát.
Ezio megnézte, hogy Dogan, Yusuf utódja képes-e az asszaszin céh irányítására, majd elintézte, hogy Sofia boltjának irányítását Azize vegye át. A bolt ettől fogva az asszaszinok előőrseként üzemelt, az öt Kulcsot pedig Ezio az üzlet alatti kamrában rejtette el, ahol az elsőt is találta.
Késői évei[]
Letelepedés[]
- "Tudtam, hogy nem lesz időm mindent megtenni. Most amiatt aggódok, hogy lesz-e időm bármit is tenni."
- ―Ezio Auditore idős korában[src]
Ezio és Sofia Velencében összeházasodtak. 1513 májusában megszületett lányuk, Flavia, 1514 októberében pedig fiúk, Marcello. 1524-ig a visszavonult Mentor a toszkán vidéken élt egy villában családjával. Itt szőlőültetvénye gondozásával és memoárjainak írásával töltötte idejét.
Utolsó látogatásai Leonardónál[]
- "Elárulok neked egy titkot. Egész életemben—mialatt azt hittem, megtanulok élni, egyszerűen megtanultam meghalni."
- ―Leonardo utolsó szavai[src]
1519-ben Machiavelli látogatta meg Eziót, és elmondta neki: Leonardo haldoklik. A két valamikori asszaszin ekkor a franciaországi Amboise-ba utazott a Clos Luce birtokra, ahol a feltaláló lakott.
Leonardo elmondta régi barátjának, hogy szívesen elutazna Angliába, esetleg vissza Velencébe, hogy eladja ötleteit egy tengeralattjáróról, mivel támogatója nem volt megelégedve legutóbbi művével, egy nagy, mechanikus oroszlánnal.
Egy héttel érkezésük után, 1519 május 2-án Leonardo elhunyt, mialatt Ezio és Niccolò mellette álltak. Hazautazásuk közben Ezióék megtudták, hogy a francia király azt terjesztette, Leonardóval volt utolsó perceiben. Ezt hallva Ezio a következőt mondta: "Néhány ember - még a királyok is - képesek bármit megtenni a hírnévért".
Shao Jun tanítása[]
- "Így hát éveket töltöttem azzal, hogy férfiakat és nőket tanítsak meg arra, saját magukért gondolkodjanak és cselekedjenek. Először Rómában, majd a Testvériség konstantinápolyi ágában."
- ―Ezio tetteit magyarázza Shao Junnak[src]
Egy nap 1524-ben Sofia Marcellóval elment Claudiához, Eziót egyedül hagyva Flaviával. A valamikori Mentor a szőlőbe ment dolgozni, megkérve lányát, maradjon olyan helyen, ahol láthatja őt. Munka közben egyszer csak észrevette, hogy egy titokzatos, köpenyes alak közeledik Flaviához. Félelemtől hajtva azonnal visszafutott, és megragadta az idegen nőt. Mikor azonban meglátta, hogy nyakláncán az asszaszin jelképet viseli, elengedte őt.
Az ismeretlen Shao Jun néven mutatkozott be, kínai asszaszinnak mondva magát, aki Mentorával együtt utazott Itáliába, hogy segítséget kérjen a híres Eziótól Kína asszaszinjainak felvirágoztatásához. Ezio azonban nem akart belekeveredni a Rend életébe, de megengedte Junnak, hogy ott töltse az éjszakát.
Másnap reggel Ezio dolgozószobájában találta a kínai asszaszint, amint éppen egy levelét olvasta. Haraggal eltelve megparancsolta neki, hogy azonnal hagyja el a villát. Jun azonban hangosan elismételte a levélben olvasott gondolatokat, vágyva arra, hogy megérthesse azokat. Ezio ennek hatására megkérte, hogy kísérje el Firenzébe, ahol néhány dolgot kellett elintézzen. Utazásuk alatt a szeretet fontosságáról beszélt az Asszaszin Rend számára, azt állítva, ha Jun képes megtestesíteni azt, ami reményt jelenthet népének, sikerrel fog járni.
Firenzében azonban a Kínai Birodalom egy katonája támadt rájuk. Jun leszámolt a támadóval, majd elmesélte, hogy a császár ágyasa volt, mielőtt el nem menekült a Rend berkeibe. Egy nagyobb rajtaütéstől tartva Ezio elküldte családját Machiavellihez, Junnal pedig felkészültek a védekezésre.
A támadás nem is váratott sokáig magára. Bár Ezio az évek alatt sokat vesztett korábbi fürgeségéből, ketten együtt végül sikeresen leszámoltak a császár katonáival. Reggel Ezio átadott az indulni készülő Junnak egy kis ládát, azzal kiegészítve, hogy csak akkor nyissa ki, amikor elvesztette az utat.
Halála[]
- "Itthon vagyok."
- ―Ezio Sofiának[src]
Utolsó óráiban Ezio úgy döntött, elkíséri Sofiát és Flaviát Firenzébe vásárolni. A városban Ezio egy padra ült, mivel rosszul érezte magát, azonban mikor Sofia aggódva azt mondta, otthon kellett volna maradnia, csak azt válaszolta: "Itthon vagyok".
Mialatt felesége és lánya zöldséget vásároltak, egy fiatalember ült Ezio mellé, a firenzei lányokat ócsárolva a rómaiakkal szemben. Ezio fáradtan azt válaszolta, a város helyett magával a férfival van a probléma. Rögtön ezután Ezio fájdalmában a mellkasához kapott.
A fiatalember erre megragadta Ezio karját, és azt mondta neki, legyen bátor. Felállva még hozzátette: "Pihenjen egyet", majd elment. Ezio dühösen nézett utána, de hamar lenyugodott. Nehezen lélegezve Sofia és Flavia felé nézett, elmosolyodott, majd fejét hátrahajtva békésen kilehelte lelkét.
Öröksége[]
- "Ezek a "szellemek" azóta kísértik az asszaszinokat, amióta Ezio kiengedte Őket a palackból."
- ―Achilles Davenport[src]
Ezio tettei alapvetően befolyásolták a Testvériség történelmét. Erőfeszítéseinek hála Európa-szerte számos város került az asszaszinok befolyása és irányítása alá, egyfajta aranykort hozva el ezzel a kontinensnek. Leszármazottai halála után közel ötszáz éven keresztül a Rend vezetői közé tartoztak.
Élete során Ezio összeállított egyfajta kódexet élete fontosabb eseményeiből; ezek közé tartozott az, amely a Vatikán Kamráról szólt, ismert nevén a Próféta Kódexe. 2002-ig ez a mű Rettenetes Iván könyvtárában volt elhelyezve a moszkvai Nagyszínház alatt az asszaszinok védelmével, azonban Daniel Cross templomos ügynök megszerezte azt, és átadta a templomosok fedőcégének, az Abstergo Industriesnak.
Ezio szobra, a Rend több neves tagjáéval egyetemben, megtalálható volt a Mentor dubaji főhadiszállásán a 21. században.
2012-ben Ezio leszármazottja, Desmond Miles újraélte Ezio emlékeit az Animus segítségével, ezzel segített az asszaszinoknak tudomást szerezni a közelgő, Földet fenyegető veszélyről, Minerváról, az első civilizációról, Ezio Almájának helyéről és a Nagytemplom helyzetéről.
Jellegzetességek és személyiség[]
- "Ezio gyorsan tanul. Rád emlékeztet."
- ―Maria Auditore férjének[src]
Ezio Auditore fiatal firenzei nemesként nevelkedett, aki semmit sem tudott az asszaszinok és a templomosok ellentétéről, sem örökségéről. Ezio nagy szoknyavadász és játékos ember volt, aki olyan akrobatikai képességekkel rendelkezett, melyek magasan felülmúlták azonos korosztálybeli társaiét - bátyját kivéve.
Mindemellett családja befolyásossága miatt rengeteg barátra tett szert, amíg apját és fivéreit ki nem végezték, ezzel elűzve őt Firenzéből. Anyja és húga megmentése érdekében Ezio asszaszinná lett, és bosszúra szomjazott az összeesküvők ellen, akik családja kivégzésével utat akartak nyitni maguknak Firenze és Velence megszerzéséhez.
Kezdetben Ezio hagyta, hogy érzelmei elhatalmasodjanak rajta, ennek következménye volt Vieri de'Pazzi holttestének gyalázása is. Később azonban már visszafogta gyűlöletét, és mire mester asszaszinná vált, szinte teljesen kontrollálni tudta indulatait. Azonban Ezio még ezután is hajlamos volt arra, hogy bizonyos hatások esetén elveszítse önuralmát; ez történt akkor is, amikor 1506-ban elverte Duccio de Lucát, amikor az Ezio húgát, Claudiát sértegette, amiért a Rosa in Fiore vezető pozícióját birtokolta.
Azonban mikor Ezio a Vatikánban összecsapott Rodrigo Borgiával, már sokkal elhivatottabb lett az Asszaszin Rend iránt, és személyes bosszúja megszűnt cselekedeteinek mozgatórugója lenni. Ehelyett arra összpontosított, hogy tanítványai között kialakítsa a testvériség érzését és azon kultúra szeretetét, melyet meg kell védeniük a templomosoktól. Emellett megkímélte minden olyan célpontja életét, akiről úgy gondolta, nem kell meghalnia, többek között Micheletto Corelláét is.
Ezio szenvedélyesen hűséges volt családjához, az Auditore-kivégzés végignézése egész hátralévő életében kísértette. Bár családtagjai testének meg tudta adni a végső nyugalmat, amíg Itáliában tartózkodott, mindig gyűjtötte a sastollakat Petruccio emlékére. Ez a tollgyűjtemény segített anyjának is feldolgozni férje és fiai halálát.
Anyja és húga érdekeit mindig a saját biztonsága és a Rend ügyei fölé helyezte, például elverte Ducciót, amikor az Claudia büszkeségét sértette, vagy segített anyjának annak ellenére, hogy az Claudiát támogatta a bordély vezetésében. Húga időnként túl erőszakosnak találta Eziót, de tudta, hogy az tekintet nélkül bármire segíteni akar, ezért mellé állt az asszaszinok ügyeiben.
40-es évei vége felé Ezio egyre szótlanabb és zárkózottabb lett az ismeretlenek irányában, viszont egyre inkább megnyílt azok felé, akiket régebb óta ismert.
Élete vége felé Ezio kötődése és szenvedélye a család iránt tovább erősödött, viszont az idegenekkel szemben, mint Shao Jun, még nyersebb és mogorvább lett. Mikor azonban felengedett a kínai asszaszin iránt bevallotta neki, hogy az Asszaszin Rendtől való eltávolodásának az oka nem más, mint hogy a családját féltette a templomosoktól - ez valószínűleg apja és fivérei kivégzéséből eredt.
Azt is lehet mondani, hogy öregkorára Ezio paranoiás lett az idegenekkel szemben, mint azt jelzi az is, hogy romló állapota ellenére sem fogadott fel segítséget szőlőültetvénye gondozásához. Emellett a korábbi asszaszin kissé feledékeny is lett, ami tovább fokozhatta indulatait az ismeretlenek iránt.
Emellett tudatában volt, vagy legalábbis megérezte azt, hogy halála közeleg. Ezt bizonyítják Sofiához intézett szavai: „Tudtam, hogy nem lesz időm mindent megtenni. Most azon aggódok, hogy nem lesz időm bármit is tenni”, valamint búcsúlevele, amit jóval halála előtt kezdett megírni.
Felszerelés és képességek[]
- "A kora ellenére a szerkezete meglehetősen fejlett."
- ―Leonardo, Ezio rejtett pengéjét tanulmányozva[src]
Ezio kiemelkedő ügyességű asszaszin és született Mentor volt egy személyben. Megtanult és tökéletesített rengeteg különböző képességet, mint például a zsebtolvajlás, elvegyülés a tömegben, fegyveres és fegyvertelen harc, alternatív vagy többfegyveres támadások, orv- vagy publikus gyilkolási technikák, free running, vagy távolsági harc.
Emellett fegyverek széles választékának használatában jártas volt, kitűnően kezelte a kettős rejtett pengét, a kardot, a dobókést és még rengeteg mást. Veleszületett képességével, a saslátással ösztönösen meg tudta különböztetni ellenségeit a barátaitól. Első asszaszin öltözetét azután szerezte meg, hogy bebörtönzött apjával beszélt, de később jelentősen fejlesztette azt.
Felfedezőként átfésülte az összes várost, amelyben járt, a rejtélyes Kódex lapjai után, valamint összegyűjtötte a pecséteket az Itália-szerte elrejtett hat asszaszin sírkamrában. A Kódexlapok segítségével Leonardo da Vinci jelentősen fejlesztette Ezio fegyverzetét, többek között egy kisméretű lőfegyverrel és egy mérgezett pengével, melyeket a bal rejtett pengéhez lehetett csatlakoztatni. A hat pecsét összegyűjtésével Ezio megszerezte Altaïr Ibn-La'Ahad ősi páncélját, mely később tönkrement Monteriggioni ostroma során. Ezek mellett köpenyeket is gyűjtött, melyek segítettek neki megőrizni inkognitóját a városi őrökkel szemben. Az egyetlen kivétel ezek közül az Auditore köpeny volt, mely, családja története miatt, könnyebben felismerhetővé tette őt.
1500-ban, Monteriggioni ostroma alatt Ezio elvesztette felszerelése nagy részét, egyedül rejtett pengéjét volt képes megtartani. Niccolò Machiavelli azonban, bár névtelenül, de lecserélte a penge bőr és fém alkarvédőjét egy új, teljesen lemezelt verzióval.
Rómában Ezio az öltözetét is lecserélte egy olyan ruhára, mely mind apja, mind Altaïr öltözetéből tartalmazott elemeket. Rövid idő alatt a számszeríj mesterévé vált, valamint, miután ellopott hat tekercset Romulus követőitől, megszerezte Brutus páncélját is. Emellett Leonardo jóvoltából hozzájutott egy mérgezett tűket lövő szerkezethez valamint egy adag ejtőernyőhöz.
Ezio már fiatalkorától fogva nagyszerű freerunner volt. Ezen képességét apja és bátyja felügyelete alatt edzette. Rendkívüli ügyességgel tudott szinte bárhol rohanni, mászni és ugrani. Emellett kitartó atléta volt, hiszen mindezeket anélkül tudta játszi könnyedséggel végrehajtani, hogy fegyverei és páncéljai súlya befolyásolta volna mozgását.
Előrehaladó kora ellenére Ezio freerunner képességei és sebessége jelentősen növekedett; állandóan figyelemmel követte környezetét, szüntelenül következő lépését tervezve gördülékenyen és gondosan - ahogyan ezt tanítványa, a fiatal Francesco Vecellio megfigyelte. Ezio sebessége és képességei még a Római Tolvajcéh tagjai közt is hírnevet vívtak ki számára; a tolvajok egy része már azt is gondolta, az asszaszin freerunning képességei eltúlzottak és teljesen kivitelezhetetlenek az ő korában.
Ezio mozgási és harci képességei még 1511-ben is változatlanok voltak. Saslátása az évek folyamán átalakult sasérzékké, mellyel követhette ellenfelei útvonalát, azonosíthatta célpontjait és rejtett könyveket találhatott meg Konstantinápolyban. Yusuf Tazimtól, a török asszaszinok vezetőjétől megkapta a kampópengét, melynek használatát rövid idő alatt tökéletesen elsajátította mind a freerunning, mind a harci területen. Yusuf és Piri Reis emellett beavatta a bombakészítés rejtelmeibe is, melyet szintén hamar megtanult. Ishak pasa emlékiratainak összegyűjtése után pedig megszerezte a pasa asszaszin páncélját a Hagia Szophia templomban.
Visszavonulása után Ezio képességei jelentősen csökkentek. 1524-ig eljutott arra a pontra, amikor már alig tudott végigfutni saját szőlőültetvényén, míg korábban több száz méteren át tudott rohanni megszakítás nélkül. Ha nem hanyagolta el edzéseit, akkor ezt a visszaesést Ezio kora és betegsége okozta, bár visszavonulása előtt ezek közül semmi nem látszott rajta.
Komoly hátrányai ellenére Ezio még mindig sikeresen legyőzte a kínai császár három, csúcsformában lévő kardforgatóját kandallója piszkavasát használva. Az eszközt rögtönzött kampópengeként használva még át is tudta dobni egyik támadóját a szoba teljes hosszán. Azonban az utolsó támadó ereje már túl soknak bizonyult volna, és ha Shao Jun nem segít neki, alulmaradt volna a harcban.
A villáját ért támadásban Ezio a korához képest rendkívül megerőltette magát, és sok ütést is kapott, mely közrejátszhatott közeli halálában.
Szerelmi élete[]
- "Egy perc mindaz, amire szükségem van![...]Hoppá... ez rosszul jött ki."
- ―Ezio Cristina Vespuccinak, 1476-ban[src]
Ezio ismert volt jó kinézetéről, flörtölésre való hajlamáról és szoknyavadász természetéről. Bár élete nagy részét a Borgiák elleni harccal töltötte, Eziónak számos románca volt több nővel is.
1476-ig Ezio számos alkalommal flörtölt meg nem nevezett firenzei lányokkal és kurtizánokkal családja kivégzéséig. Erre hivatkozva sértegette azzal Vierit is, hogy annak húga élvezte a "kezelést", melyet korábban kapott tőle.
Ebben az évben Ezio megismerte Cristina Vespuccit, akivel több randevúja is volt (a lány apjának akarata ellenére) - nappali és éjszakai egyaránt. A Vieri elleni, hídon zajlott verekedés után Ezio meglátogatta barátnőjét, és nála is töltötte az éjszakát. Reggel Cristina apja rájuk nyitott, melynek eredményeképpen Eziónak menekülnie kellett a városi őrség elől.
Két évvel később, amikor Ezio átmenetileg visszatért száműzetéséből Firenzébe, Cristina már Manfredo Soderini jegyese volt, bár beismerte, hogy még mindig Eziót szereti. Nyolc évvel később Cristina, aki akkor már férjhez is ment Manfredóhoz, férjével Velencébe látogatott a Karneválra, mialatt az asszaszin is ott tartózkodott. Ezio Manfredo nevében találkozót beszélt meg Cristinával egy üzenettel, amire a nő el is ment. Mivel mindketten karneváli maszkokat viseltek, Ezio megőrizhette inkognitóját, amíg meg nem csókolta szerelmét.
Ezio maszkját levéve Cristina felháborodva közölte az asszaszinnal, hogy nem szabadott volna megcsókolnia őt, valamint hogy nem akart vele még egyszer találkozni legutóbbi firenzei találkozásuk után. Mikor Ezio közbe akart szólni, azt vágta a fejéhez, hogy ha igazán szerette volna, nem hagyta volna, hogy hozzámenjen Manfredóhoz.
Mikor Ezio 1497-ben újra Firenzébe látogatott, a súlyosan sérült Manfredótól megtudta, hogy Savonarola emberei megtámadták őt és Cristinát. Ezio azonnal Cristina után eredt, és megölte üldözőit. Mialatt szerelmét orvoshoz vitte, Cristina meghalt Ezio karjai között, miután beismerte, hogy szeretett volna egy "második esélyt" kettejüknek. Évekkel később Ezio leírta, hogy Cristina halála után úgy érezte, valami "meghalt" benne.
Mielőtt Cristinával találkozott a Karneválon, és próbált Velencébe jutni, Ezio Forlìba ment Leonardóval. Bár leszállították a hajóról útlevélhiány miatt, szerencséjére meglátta Caterina Sforzát, aki egy szigeten ragadt, menekülési esély nélkül. Ezio megmentette őt, amiért cserébe a nő biztosította neki a szabad utazást. Mikor Ezio a hajón elmondta Leonardónak, reméli, Caterina lesz következő hódításának tárgya, barátja felfedte előtte, Caterina a város grófjának felesége.
Forlì mellett Ezio találkozott egy másik lánnyal, Ameliával is. Találkozásukkor Amelia barátnőivel arról beszélt, képes-e valaki is megdönteni lovaglóversenyi rekordjukat. Ezio elfogadta a kihívást, és miután sikerült rövidebb idő alatt végeznie, kapott egy "egy órás privát lovaglóleckét" Ameliától.
Mikor Ezio először ért Velencébe, egy fiatal lány megpróbálta kizsebelni őt. Ugyanaznap látta, amint a lány egy csapat tolvajjal megpróbálta megmászni a Palazzo della Setát. Próbálkozása azonban kudarcot vallott, mikor egy íjász lábon lőtte. Ekkor lépett közbe az asszaszin: megölte Emilio Barbarigo katonáit, és biztonságba vitte őt. Ezalatt megtudta, hogy Rosának hívják, és a Velencei Tolvajcéh tagja. Kezdetben Rosa viselkedése Ezióval szemben agresszív és barátságtalan volt, de később sokkal barátságosabb lett iránta.
Mialatt az Arany Maszkot akarta megszerezni, Ezio többször flörtölt Theodora nővér kurtizánjaival. A Karneváli kihívások eredményhirdetésén, a Maszk vélt átvételén is egy kurtizán kísérte az asszaszint. Marco Barbarigo meggyilkolása után, mikor visszatért a bordélyba, Theodora utasította több kurtizánját, hogy "kényeztessék" Eziót.
Első, Forlì melletti találkozásuk után Ezio érzelmei Caterina iránt nagy mértékben erősödtek, míg 1500 januárjában egy romantikus éjszakát is együtt töltöttek Monteriggioniban, a város ostromának előestéjén. A nő elfogása Eziót depresszió-közeli állapotba került, amit erősítettek kétségei, miszerint Caterina csak kihasználta őt. Ennek ellenére elkötelezetten ki akarta szabadítani szerelmét, bár Machiavelli a Borgiák eliminálását helyezte előtérbe.
Menekülésük alatt Caterina közölte az asszaszinnal, hogy együtt töltött éjszakájuk csak a politika miatt jöhetett létre, mivel szüksége volt rá Forlì megvédéséhez. Ezio még ezután is remélte, hogy a nő viszonozza érzelmeit, de reményeit Caterina hamar letörte. Az asszaszin ekkor úgy döntött, nem keresi tovább Caterina társaságát, de a Testvériség érdekében szövetségesek maradtak.
A Konstantinápolyba érkező hajón Ezio észrevette Sofia Sartort, aki Rhodesból érkezett, hogy átvegye a felügyeletet könyvesboltja felett. Megpróbált beszélgetni vele, azonban az túl elfoglalt volt ehhez. Később újra találkoztak, amikor az asszaszin a Maszjáf kulcsok után kutatott. Ekkor egyezséget kötöttek: Sofia segít a Kulcsok megszerzésében, amennyiben Ezio átadja neki a megtalált, a Polók által elrejtett könyveket.
Mivel féltette Sofiát attól, hogy bajba esik az asszaszinok és templomosok közti harc miatt, titokban tartotta előle kutatásai valódi célját, valamint próbálta érzelmeit plátói szinten tartani. Azonban idővel egyre jobban megkedvelte a nőt, és gyakran járt boltja közelében, hogy láthassa. Sofia szintén felfigyelt Ezióra, és egy pikniket is szervezett kettejüknek a Hagia Sophia közelében.
Mikor Ezio elhagyta Konstantinápolyt, hogy megölje Manuel Palaiologost, Sofia őrzését Yusuf Tazimra bízta. Azonban a templomosokhoz húzó Ahmet herceg, miután rájött Ezio érzelmeire a nő iránt, egy csapat katonát küldött az elfogására. Yusuf sikeresen visszatartotta a támadók nagy részét, ám a túlerő legyűrte őt, megölték, és elrabolták Sofiát.
Ezt megtudva Ezio összegyűjtötte az asszaszinokat, és megostromolta az Arzenált. Ahmethez elérve Ezio kénytelen volt megegyezni vele, hogy Sofiáért cserébe átadja a Maszjáf kulcsokat. Az átadás, kisebb nehézségekkel, de lezajlott, és ezután Sofia segített Eziónak utolérni Ahmetet.
Ezután, 1512 májusában Ezio és Sofia Maszjáfba utazott. Később Ezio visszavonult a Rendből, elvette Sofiát, és letelepedett vele egy villában, Firenze közelében, ahol elkezdték felnevelni közös fiukat és lányukat. 1524-en Ezio szívrohamban meghalt, utolsó szavait pedig egy levélben hagyta hátra, Sofiának címezve. Ebben elmondta, hogy Sofia és gyermekeik iránti szerelme adott neki erőt idős korában.
Apróságok[]
Assassin's Creed II
- Az "Ezio" és "Altaïr" nevek jelentése hasonló: a név Altaïr jelentése "égben szálló", az Ezio névé pedig "sas".
- Ezio Animus Adatbázis cikke csak asszaszinná válása idejéig tartalmaz információkat a spoilerek miatt; a Brotherhood és a Revelations bejegyzései tartalmazzák az előttük játszódott részek történéseit.
- Ezio csak akkor húzta hátra csuklyáját az átvezető videókban, amikor apja ruháját viselte.
- Ha, a DLC-k fordított sorrendű feltelepítésével, a játékos hamarabb teljesíti a 13-as szekvenciát, mint a 12-est, Ezio szakálla eltűnik, amíg meg nem öli Checco Orsit.
- Egy nagyon ritka hiba esetén amikor a játékos teljesíti Paolánál az elvegyülési küldetést, Ezio csuklyája le lesz húzva, pedig fent kellett volna maradjon. Ennek oka az, hogy Ezio és Desmond karaktermodellje megegyezik.
- A firenzei nemes kinézet használatakor Ezio és Desmond mozgásanimációi teljesen megegyeznek, ám mikor felveszi apja ruháját, az előbbi mozgása Altaïréhoz lesz hasonló.
- A Vieri de' Pazzi bandája elleni verekedés alatt Eziót egy eldobott kő megsebzi az ajkán. Azonban a "Reneszánsz" című regényben a seb Ezio homlokán keletkezik.
- Az Assassin's Creed: Reneszánsz alapján Ezio jobbkezes volt.
Assassin's Creed II: Discovery
- Életrajzában Ezio nevét elírták: a szövegben "Ezio Auditore de Firenze" szerepel a helyes "Ezio Auditore da Firenze" helyett.
- Bár a játék Forlì ostroma után játszódik, Eziót szakáll nélkül ábrázolják.
Assassin's Creed: Brotherhood
- Bár az Asszaszin Rendbe való beavatásakor Ezio bal gyűrűsujját megjelölték, ez a jel nem látható sem a Brotherhoodban, sem a későbbi részekben.
- Megtudhattuk, hogy Ezio beszél egy keveset franciául, mivel "volt néhány francia lány Firenzében".
- Mikor Baron de Valois táborába próbált bejutni, egy katona megkérdezte Eziótól különös kiejtése miatt, hogy Franciaország melyik részéről származik. Az asszaszin válasza "Montréal" volt, mely utalás a Ubisoft Montrealra, mely felelős az Assassin's Creed sorozatért.
- Egy, a játékhoz kiadott promóciós képen Ezio két rejtett pengéje ugyanolyan alkarpáncéllal rendelkezett. Azonban a játékban ezt lehetetlen megoldani.
- Ehhez hasonlóan a kép csak a baloldali lemezpáncél stílusú vállvédővel ábrázolta Eziót, ami szintén lehetetlen.
- Az "Testvériség" című regényben Ezio minden Kódex-fejlesztését (rejtett pisztoly, mérgezett penge, második rejtett penge) elveszti a Villa ostroma alatt. A játékban azonban egyedül Altaïr páncélja, az ugrómászás-kesztyű és a második rejtett penge lesz elérhetetlen számára az ostrom után.
- Ezio sérülései, amiket a Villa megtámadása alatt szerzett, megakadályozta az ugró mászás segédeszköz nélküli végrehajtásában.
Assassin's Creed: Revelations
- Mivel ebben a részben Ezio nem viselt köpenyt, a DLC-vel megszerezhető Brutus páncélja kinézet köpenyéhez a Brotherhoodból importálták az animációkat.
- A Revelations az egyetlen rész, melyben Ezio alapvető öltözete nem fehér színű.
- Ezio második, törött rejtett pengéjét aktiválni lehet a töltőképernyő alatt, a kampópenge megszerzése előtt.
- Ezio időnként török szavakat használt, mikor tanítványaival, kapcsolataival vagy a városlakókkal beszélt.
- Ennek ellenére Ezio azt állította saját török nyelvtudásáról, hogy "abszurd", görög tudása pedig "nem létező". Azonban lehet, hogy csak tréfált, mivel az általa énekelt dalok is humorérzékéről tettek tanúbizonyságot.
- Ezio bevallotta, hogy fiatalkorában tudott valamennyit lanton játszani, és "megtanult pár dallamot".
- Az ünnepségen énekelt dalaiban Ezio a múltja fontosabb szereplőit énekelte meg, mint Rodrigo, Cesare és Lucrezia Borgia, Vieri de' Pazzi, Duccio vagy Caterina Sforza.
- Bárhogyan is fejlesztjük és változtatjuk Ezio megjelenését, a videókban, melyekben Claudiának ír levelet, eredeti szürke ruhájában láthatjuk, páncél és fejlesztések nélkül.
Assassin's Creed III
- Ezio öltönye elérhető a UPlay rendszeren keresztül 30 pontért. Az öltözet Ezio római ruhája. Különös módon a ruha belső fele fehér volt az eredeti vörös helyett. Az öltözet egy bőr vállvédővel és egy rejtett pengés alkarpáncéllal rendelkezett, bár Connor képes volt a kettős rejtett penge használatára.
- Achilles Davenport megemlítette Eziót Connornak egy beszélgetésükben, melyben az Asszaszin Rend történetét ismertette.
- A Juno által Desmondnak mutatott látomásban, melyben Ezio Minervához beszélt, Eziót római öltözetében mutatták, míg valójában Altaïr páncélját viselte akkor. A kezdővideóban hasonló hiba fordult elő: ott ugyanezen jelenet alatt Eziót zarándoklati ruhájában láthattuk.
Soulcalibur V
- Ezio feltűnt a Soulcalibur című játéksorozat ötödik részében, mint vendégkarakter. A játékban római öltözetét viseli, és számos fegyver áll rendelkezésére. Az egyetlen változtatható dolog rajta ruhájának színe; fehér-vörös helyett szürke-sárga színezetűre lehet állítani.
- A játékban Eziót ugyanolyan alkarpáncélokkal láthatjuk, hasonlóan a Brotherhood megjelenés előtt közzétett képeihez.
- Érdekes módon Ezio római kardot és stilettót használ erősebb fegyverei helyett. A játék többi karakterétől eltérően csak ez az egy fegyverkészlet áll rendelkezésére, azonban ezt csak ő tudja használni.
- Ezio Soulcaliburos megjelenését a Brotherhood egyik promóciós képéről mintázták, melyen éppen Cesare Borgiára veti magát.
- Profilképét az Assassin's Creed II borítóképe alapján alkották meg.
- Ezio Soulcaliburbeli története szerint megakadályozott egy templomos támadást Izabella királynő egy hajóján, és egy ismeretlen tárgy megfogása után előreugrott az időben a 16. század végéig.
Egyéb
- Darby McDevitt, a Revelations fő történetírója szerint lehetséges, hogy Eziónak tudtán kívül több gyermeke is született élete során.
- Ezio második részbeli kinézete feloldható tartalomként megjelent a Prince of Persia: The Forgotten Sands c. játékhoz, 30 UPlay pontért.
- A PlayStation Store-ban megvásárolható a LittleBigPlanet c. játékhoz egy figura Ezio ACII vagy Revelations kinézetével.
- Ezio szerepelt a PS3 "Michael" című reklámvideójában. Itt tisztelgett Michael előtt, mivel az ő szerepét játszotta, mikor "a templomosok meggyilkolták a családját", majd a többiekkel együtt kiáltotta Michael nevét.
- A Neca magas kidolgozottságú Ezio-figurákat gyártott. A White Edition (Fehér kiadás) tartalmazott egy szobrot, mely Eziót ábrázolta apja ruháiban, két rejtett pengével, melyek közül a jobb oldali levehető volt. A Black Edition (Feketi kiadás) Eziója egy rejtett pengével rendelkezett, viszont ruhája lápvidéki éden stílusú festést kapott, és a Missaglias páncélt viselte. Később készítettek figurát a Brotherhoodhoz is, mely alapszintű római öltözetében ábrázolta, ezt azonban csak különállóan lehetett megvenni.
- Az Xbox 360 esetén meg lehet vásárolni Ezio mindhárom alapöltözetét avatár kinézetnek, darabját 400 Microsoft pontért.
- Darby McDevitt megerősítette, hogy Altaïr és Ezio nem rokonok, csupán Desmond, közös leszármazottjuk köti össze őket.
- Ezio Auditore részt vett a Spike Videojáték Díjátadón 2010-ben, ahol jelölték az Év Karakterének. Mikor megemlítették a jelöltek között, megköszönte a lehetőséget a résztvevőknek, és figyelmeztette őket a templomosok jelentette veszélyre.
- Készítettek egy másik klipet is arra az esetre, ha Ezio nyeri a díjat. Ebben Eziót a "legjobban öltözött asszaszinnak" nevezik, mialatt ő megköszöni a díjat azoknak, akik segítették őt Rómában, majd Mario Auditorénak ajánlja azt.
- Ezio megjelent a Revelations TV-reklámjában, Adrian Peterson, BJ Penn és Derrick Rose NFL, UFC és NBA sportolók mellett. Eziót mutatták utoljára, amint felteszi csuklyáját.
- A videóban azt állítják, Ezio 90793 találatot vitt be ellenfeleinek.
- Ezio Revelations kinézete feloldható a Final Fantasy XIII-2 c. játékban.
Forrás[]
http://assassinscreed.wikia.com/wiki/Ezio_Auditore_da_Firenze