 |
F I G Y E L E M! A cikk a(z) Maszjáftól Firenzéig projekt része, így speciális védettséget élvez. A cikken jelenleg NikitaDragovich dolgozik. Kérjük, csak akkor szerkeszd, ha nem tartalmi jellegű módosításokat kívánsz a cikken elvégezni, hanem csupán apróbb korrigálásokat (pl. nyelvtani hibák javítása)! Részletesebben erről a projektről ezen a lapon olvashatsz. |
- "Bárcsak kaphattunk volna egy második esélyt..."
- ―Cristina utolsó szavai Ezióhoz.[src]
Cristina Vespucci (1459 - 1498) egy közismert firenzei szépség, s több festő múzsája volt; leginkább Boticelli kedvelte őt, akinek Cristina több festményéhez is modellt állt.
Életrajz[]
Korai élete[]
Cristina 1459 körül született Olaszországban, Firenze városában.
A lány nagyban segített unokatestvérének, Amerigónak a pályafutásának elindításában. Mikor Cristina hivatalos volt egy vacsorára, szóba elegyedett Lorenzo de' Medicivel és Manfredo Soderinivel, akiknek említést tett kuzinjáról.
A lány ódákat zengett Amerigo zsenialitását illetően, azt mondta: "Próbálja csak ki Amerigót". Lemerném fogadni, hogy pár év múlva róla fogja elnevezni a hajózási társaságát." Lorenzo el volt ragadtatva Cristina szépségétől, ezért szavát adta, hogy megfogadja a lány tanácsát, s valóban néhány évvel később Amerigo volt az első, aki térképet készített az Újvilágról, amit később saját magáról nevezett el.
Firenze szépsége[]
- Cristina: "Mondtam már. Nem érdekelsz."
- Vieri: "Sì. De te viszont engem annál inkább."
- Cristina: "Cristina"
- Vieri: "Akkor állj be a sorba."
- —Cristina elfordulva Vieritől, a lány egyik udvarlójától.[src]
Fiatal korában Cristina sok fiú tekintetét vonzotta, kik titkon ki akarták maguknak sajátítani a lány szépségét.
Az egyik ilyen ifjú, maga Ezio Auditore volt, aki csak bátyja ösztönzésére mert odamenni hozzá 1476 egyik éjszakáján. Cristinát azonban nem érdekelte a fiú közeledése, úgyhogy inkább továbbsétált. Ezio nem volt hozzászokva ahhoz, hogy visszautasítsa őt egy nő, ezért árnyként kezdte követni a lányt a háztetőkön szökellve. Egészen hazáig követte, ahol észrevette, hogy Cristinát maga Vieri de' Pazzi várja.
Vieri de' Pazzi zaklatja Cristinát.
Vieri korábban már megannyi alkalommal próbálta kivívni a lány megbecsülését, ám mindhiába. A Pazzi ivadék türelmetlenségét tovább fokozta, hogy Cristina ismét elfordulva tőle, el akart mellette kullogni. Ezt mondta: "Belefáradtam már a várakozásba, hogy magadtól tedd szét a lábaidat nekem.", s inzultálni kezdte a lányt.
Azonban Ezio ekkor közbelépett, hogy megmentse Cristinát. A két fél között heves ökölharc alakult ki, amelyből végül Ezio került ki győztesen. Cristina nagyon hálás volt Ezio közbelépéséért, mely eseményt a kettejük közötti kapcsolat kezdetének lehet nevezni.
Ezio mindezek után gyakran tett titkon látogatást a lány házában, akit egyébként sokszor csak "hihetetlenül ügyesnek" írtak le, ahogy mindig ki tudta cselezni az őröket, mikor tilosban járt.
Ezio megajándékozza Cristinát.
Később, miután az Auditore család férfitagjait kivégezték Firenze főterén, Ezio üldözötté vált. Cristina segített Eziónak, hogy megadhassa a családi tragédia áldozatainak járó végső tiszteletet. Ezio "ellopta" édesapjának és fivéreinek holttestét az éjszaka leple alatt. Firenze kikötőjében egy hajóra vitte őket, hogy aztán majd valahol eltemethesse szeretteit egy a nyilvánosság elől elzárt sírban. Mindezek után Ezio arra kérte Cristinát, hogy szökjön meg vele Monteriggioniba a nagybátyjához. A lány el akart menni vele, de nem tehette, hiszen nem hagyhatta el családját. Ekkor Ezio adott neki egy nyakéket, hogy bármi történjen is, emlékezzen rá, és hogy örökké együtt lehessenek legalább lélekben.
Ezután egy hosszú, forró csókot váltva egymással Ezio megígérte a lánynak, hogy majd ha megnyugodnak a kedélyek, visszajön érte. Ezekkel a szavakkal és a nyaklánccal egyetemben hagyta ott egyedül Cristinát a holdfényes kikötőben...
Eljegyzés és házasélet[]
1478-ban ő ragaszkodott az apjához, így Cristina el volt jegyezve Manfredo Soderininek. Egy nappal az esküvőjük előtt, Ezio visszatért Firenzébe, és Cristina volt az első, akit meglátogatott.
Ezio meglátogatja Cristinát 1478-ban.
Egy rövid beszélgetés során Cristina szomorúan közölte a fiúval azt a tényt, hogy nem számított rá, hogy valaha is visszatér hozzá, s kénytelen volt felfedni, hogy ő el lett jegyezve, ezzel pedig összetörte Ezio szívét. Ámde kicsit később tájékoztatták Cristinát, hogy Manfredót megtámadták, mivel a szerencsejáték függősége végett, adósságokkal tartozik. Ezio egy szempillantás alatt elrohant, hogy megmentse Cristina vőlegényét. Miután megölte a játékosokat, Ezio lehimbálta Manfredót egy hídon, és követelte, hogy válaszoljon arra, hogy ő igazán szereti-e Cristinát, amelyre Manfredo őszintén válaszolt, hogy: igen.
Válaszul Ezio elrendelte, hogy Manfredo hagyja abba a szerencsejátékokat, és hogy jó férje legyen Cristinának, különben ő levadássza és megöli őt. Ezt követően Ezio találkozott Cristinával és megcsókolta őt, valamint kijelentette, hogy gondoskodott arról, hogy Manfredóból jó férj legyen. Bár összetört szívvel távozott, Cristina mégis feleségül ment Manfredóhoz, és elkezdtek együtt élni Firenzében.
Nyolc évvel később Cristina elutazott Velencébe, hogy részt vegyen a Karneválon a férjével. Azonban Leonardo da Vincinek eszébe jutott, hogy ő és Ezio közeli kapcsolatban álltak, így tudósította Eziót a fejleményekről.
Cristina faképnél hagyja Eziót.
Mindazonáltal Ezio attól tartott, hogy Cristina nem fog vele foglalkozni, mivel már régóta nem látták egymást, így egy levelet csúsztatott a lány zsebébe, melyben a férje nevében megkérte őt, hogy találkozzanak egy sikátorban. Cristina tudatlanul megcsókolta őt, hiszen azt hitte, hogy Manfredóval randevúzik, mivelhogy Ezio egy maszkot viselt.
Miután felfedezte a lány az igazságot, kiabálni kezdett Ezióval, mert megcsókolta őt, illetve azért is, mert már férjnél volt. Ez idő tájt Cristina elregélte az egykori szerelmének, hogy korábban szerette őt, és inkább őhozzá ment volna feleségül, de már túl késő, és azt szeretné, ha sohasem találkoznának. Nem sokkal ezután Cristina faképnél hagyta a szomorú Eziót.
Halála[]
- "Bárcsak kaphattunk volna egy második esélyt..."
- ―Cristina utolsó szavai Ezióhoz.[src]
1494-ben Girolamo Savonarola Lorenzo de' Medici halála után átvette az irányítást Firenze felett. Mivel ő kijelentette, hogy minden reneszánszbeli alkotás gonosz, és azt javasolta a városnak, hogy állítsák vissza a középkort, ennek fényében Savonarola elindította a Hiúságok máglyáját.
Cristina meghal Ezio kezei között.
1498-ban Savonarola fanatikusai megtámadták Manfredót és halálos sebet ejtettek a férfin, Cristina viszont egérutat nyert.
Ezen a ponton Ezio, aki hallotta, hogy mi történt a haldokló Manfredótól, a szerelméhez sietett, hogy megmentse. Ez idő alatt Ezio meggyilkolta a fanatikusokat, ám Cristina halálos sebet szerzett, így lassan elkezdett haldokolni.
Ezio sürgősen el akarta vinni őt egy orvoshoz, de a lány lemondóan kijelentette, hogy érzi, hamarosan kiszáll belőle az élet... Ennek fényében egy villa kertjében lefektette a leányt a fűbe, majd a fiú észrevette a nyakában azt a nyakéket, amit még tőle kapott huszonkét évvel ezelőtt, mikor elbúcsúzott tőle az Arno partján, s azon a napon, amikor az Auditore család férfitagjait kivégezték és gyökeresen megváltozott az asszaszin élete. Cristina pedig ezzel is bizonyította, hogy annyi év után is szerelme töretlen volt Ezio felé. Egy pár perc elteltével Cristina kijelentette, hogy bárcsak kaphattak volna második esélyt, aztán meghalt Ezio kezei között.
Apróságok[]
- Bár Cristina körülbelül tizenhat éven keresztül házas volt, Ezio iránti szerelme töretlen maradt. Mikor találkoztak Ezióval, bevallotta neki, hogy sokkal jobban szereti, mint férjét.
- Az Assassin's Creed: Reneszánszban Cristina vezetékneve "Calfucci" az eredeti "Vespucci" helyett.
- Ezt később módosították az Assassin's Creed: Revelationsban.
- Cristina többször felbukkan az Assassin's Creed: Brotherhoodban, visszatérő memóriaként.
- Ezio szemtanúja volt Cristina halálának, de csak később tájékoztatta Niccolò Machiavellit a lány haláláról.
- Úgy tűnik, hogy Cristina szemszíne kékről megváltozott barnára a Brotherhoodban, bár néhány emlékben a szemszíne továbbra is kék maradt.
- A Reneszánszban lévő medál, melyet Ezio adott Christinának, határozottan eltér a játékbeli változatától: ahelyett, hogy egy aranyékszer lenne, a regény egy egyszerű, mégis nehéz ezüstmedálként ábrázolja, melybe bele lett gravírozva egy 'A' betű.
- Az Assassin's Creed: Revelationsben Ezio egy levelet ír Claudiának, melyben megemlíti Cristinát.
Galéria[]
