| Előző esemény | Bostoni teadélután |
| Következő esemény | Éjféli lovaglás |
| Elkezdőtött | 1775. április 19. |
| Befejeződött | 1783. szeptember 3. |
| Helyszín | Amerikai gyarmatok, Észak-Amerika |
| Következmény | Az amerikai függetlenség elismerése |
| Jelentősebb csaták | Lexington és Concord Boston ostroma Bunker Hill-i csata Chesapeake-öböli csata Saratoga hadjárat Yorktown ostroma |
| Szembenálló felek | |
|---|---|
|
Egyesült Államok |
Nagy-Britannia |
| Parancsnokok | |
|
George Washington |
Lord North |
Az Amerikai Függetlenségi Háború, esetleg Amerikai Forradalom (1775-1783) a Brit Birodalom és az Észak-amerikai Gyarmatok közötti konfliktusként kezdődött, azonban csakhamar Európa több nagyhatalmát érintő háborúvá növekedett. Lezárása után Európa nagy része hivatalosan is elismerte az Amerikai Egyesült Államok függetlenségét.
A háború egy politikai forradalomból született meg, mely az 1765-ös bélyegtörvénnyel kezdődött, amit a gyarmatok elfogadhatatlannak tartottak, mivel nem volt képviseletük a Brit Parlamentben. A gyarmatiak követelték, hogy ilyen képviselet nélkül ne vethessenek ki rájuk vámokat, valamint hogy felállíthassanak egy félig önálló kormányt. Ezzel szemben a Parlament azzal érvelt, hogy náluk képviselete van a Brit Birodalom minden nemzetének, ezzel "tényleges képviseletet" biztosítva az összes polgárnak.
Emiatt a Parlament tovább folytatta a vámok kivetését, amíg a teára kivetett adó miatt megrendezésre került az 1773-as Bostoni teadélután. Ennek büntetése céljából hozták létre a Tűrhetetlen Törvényeket. A Parlament emellett feloszlatta a polgári gyarmati kormányt Massachusetts-ben, a gyarmatot pedig közvetlen katonai irányítás alá helyezte Thomas Gage, Brit Birodalmi Hadsereg tábornokának parancsnokságával, aki Bostonba helyezte székhelyét.
Kezdeti konfliktusok[]
A fegyveres konfliktus akkor kezdődött, amikor 1775 áprilisában Gage tábornok rájött, hogy a Concordban tárolt fegyvereket és lőszert eltulajdonították a helyi polgárőrök, az úgynevezett "minutemen" (~percemberek).
Gage tábornok brit katonákat küldött Bostonból, hogy visszaszerezzék vagy elpusztítsák a fegyvereket. Ennek következményeképpen fegyveres összecsapások törtek ki Lexingtonnál és Concordnál. A hivatásos brit katonákat egészen Bostonig visszaszorították.
A lexingtoni és concordi csaták után az Új-angliai gyarmatok polgárőrségei körbezárták a britek által megszállt Bostont, és ostrom alá vették a várost. Két hónap múlva a brit katonák megkíséreltek kitörni az ostromgyűrűből. 1775 június 17-én csaptak össze a patrióta sereggel, mely összecsapás a Bunker Hill-i csata néven híresült el. A britek újra súlyos veszteségeket szenvedtek, így kénytelenek voltak visszavonulni a városba.
Ugyanebben a hónapban kezdte meg a Kontinentális hadsereg a brit Kanada meghódítását egy szervezetlen és zavarodott hadművelettel. 1776. májusáig a brit erők megállították az inváziót, és ellentámadásba lendültek, súlyos veszteségeket okozva a patriótáknak. Ugyanez év októberéig teljesen megtisztították Kanadát a forradalmi erőktől, ezzel elnyújtva a háborút és visszafordítva az addigi patrióta sikereket a brit gyarmatokon.
A Függetlenségi nyilatkozat[]
Philadelphiában a gyarmatok képviselőinek gyűlése, az úgynevezett Kontinentális Kongresszus megvitatta a gyorsan terjedő konfliktus megelőzési módjait. Bár a Kongresszus számos kérelmet küldött III. György királynak közbelépéséért folyamodva, egy királyi rendelet a delegátusokat a brit korona árulójává kiáltotta ki. 1776. június 4-én a Kontinentális Kongresszus megszavazta és aláírta a Függetlenségi Nyilatkozatot. Végül 56 személy írta alá a dokumentumot, mely kikiáltotta, hogy az amerikai gyarmatok szabad és független államot alkotnak.
Kiteljesedés[]
A Nyilatkozat ellenére a britek előkészületeket tettek a háborúra. A III. György király és a Brit Parlament között kitörő viták hátráltatták háborús terveiket, azonban Anglia végül erősítést küldött az Új-angliai gyarmatokra. Ezzel megkezdődött a brit hadsereg győzelmi sorozata Cornwallis irányítása alatt. A Brit hadsereg ereje 1780-ban érte el tetőpontját, amikor is katasztrofális vereséget mértek a Kontinentális seregre a camdeni csatában. Mivel így irányításuk alá került a keleti part déli felének jelentős része, támadásokat indítottak észak és dél felé is, a gyarmatok szívét fenyegetve.
Azonban a franciák segítséget nyújtottak a patriótáknak, és flottájuk segítségével kiterjesztették a háborút a Csendes- és az Atlanti-óceán vizeire is. Az egyesült francia-amerikai seregek meghiúsították a britek erőfeszítéseit, majd 1781-ben a francia hajóhad keresztülhúzta Cornwallis terveit - melyek Washington Yorktownban való elfogására vonatkoztak - azzal, hogy a chesapeaki csatában legyőzte az erősítésül küldött brit flottát. Cornwallis megadta magát a túlerőben lévő francia-amerikai seregnek, de, bár a gyarmatokon állomásozó brit hadsereg nagy része ezzel visszavonult, a harcok szórványosan folytatódtak.
A Párizsi egyezmény[]
A háború a Párizsi egyezmény 1783-as aláírásáig tartott, mely alapján minden aláíró fél elismerte az Amerikai Egyesült Államokat, mint független államot.
Az új állam megkapta a Mississippi folyótól keletre fekvő területeket, Florida valamint Kelet- és Nyugat-Florida tartományokon kívül, melyeket Nagy-Britannia Spanyolországnak adományozott.
Utóhatásai[]
Az Egyesült Államokat, mint független nemzetet az európai nagyhatalmak nagy része elismerte, az új ország pedig különösen jó kapcsolatot ápolt Franciaországgal egészen az 1798-1800 között zajló "kvázi-háború"-ig. Amerikai vereségeik miatt az angolok gyarmatosítási erőfeszítései Indiában összpontosultak.
Áldozatok: 60000 halott vagy sebesült amerikai, 6000 francia vagy spanyol, 7500 német. Az angolok szárazföldi veszteségeit 20000 főre becsülik. A háború során emellett eltűnt 42000, meghalt 19700 tengerész.