Assassin's Creed Wiki
Advertisement
Assassin's Creed Wiki
Ikonac2


Maszjáftól Firenzéig
F I G Y E L E M!

A cikk a(z) Maszjáftól Firenzéig projekt része, így speciális védettséget élvez. A cikken jelenleg Csermely Attila dolgozik. Kérjük, csak akkor szerkeszd, ha nem tartalmi jellegű módosításokat kívánsz a cikken elvégezni, hanem csupán apróbb korrigálásokat (pl. nyelvtani hibák javítása)! Részletesebben erről a projektről ezen a lapon olvashatsz.

Társadalom

REBECCAAC84: Úgy tűnik, itt vásárolhatsz festményeket az Auditore-villába. Meglehet, hogy néhány különlegesség is akad náluk eladóban.
A reneszánsz korabeli művészek műtermei általában kicsik voltak és leginkább vallásos dekorációkat készítettek templomok és családi otthonok számára. Akkoriban a művészeket nem tartották vizionárusoknak, mint manapság, inkább csak afféle kézműveseknek, mint az asztalosokat és a kovácsokat. A műalkotások gyakran közös munkával készültek.
A műhely vezetője a mester volt, aki a megbízásokat kapta és felügyelte a festmények elkészültét. Elvárták tőle, hogy kereskedőként nyereséget termeljen, így rendszerint számos vallások festményt lemásoltak, amik akkor épp divatban voltak.

REBECCAAC84: Úgy látszik, a templomosok a bankhálózaton keresztül mozgatják a pémnzüket. Fogadok, hogy magadnak is leakaszthatnál tőlük egy kis summát.
A kettős köynvvitel beköszöntével, melynek hála a bankárok nyomon követhették ügyfeleik betéteit és kivéteit, illetve a különféle itáliai pénznemek elburjánzásával a nagy pénzkörforgásban a bankok a hétköznapi reneszánsz élet létfontosságú részévé váltak.
A bankok jogilag nem kereshettek pénzt a pénzükön, mert a katolikus egyház szerint tilos volt felszámítani; a gyakorlatban azonban nem izgatta különösen ez a korlátozás sem a bankárokat, sem a Vatikánt, ami szintén kivette a részét a banrendzseből saját bankjai révén, melyekre azért volt szükség, hogy "donációkat" fizessenek a pápának azon pénzösszeg arányában, ami nálunk letétbe helyezett. Elvégre ha nem "kamatnak" hívják, Istennek sem fog feltűnni, nem igaz?

REBECCAAC84: Ezeknél a fickóknál biztosan találsz fegyvereket, vérteket, tőröket és lőszert. Még javítást is vállalnak.
A reneszánsz korban minden közösségnek szüksége volt kovácsra. A kardok, zárak, lábasok, kések, szögek és vértek mind fémből készültek, amit meg kellet munkálni. Mellesleg a reneszánsz kori építészetben virágzásnak indult a fémművesség, lehetőséget adva a kovácsoknak, hogy gyakorlati mesterségüket művészeti célokra is alkalmazhassák.

REBECCAAC84: Itt befizethetsz egy másik városba induló karavánútra.
A reneszánsz korban az utazás még nem volt az az idegölő tortúra, mint manapság - ellenben annál félelmetesebb. A vidék hemzsegett az útonállóktól, ezért a legtöbb utazó karavánnak hívott, felfegyverzett csoportokba tömörült. A mindenüket féltő utazók pénzüket és egyéb értékeiket gyakran a cipőtalpaikba vagy zakóik bélésébe varrták.
Alkalmakként vetturinóknak nevezett kocsisokat fogadtak fel, hogy segítsenek a karavánút megtervezésében és szobákat foglaljanak az útba eső fogadókban; ők azonban nem ritkán összedolgoztak a banditákkal, akárcsak a mai utazási ügynökök.

A világhírű velencei karnevált 1296-ban rendezték meg először, mint nagyböjt előtti ünnepélyt. Nem sokkal később vált az álarcosbálok, színielőadások, felvonulások, utcai táncmulatságok, valamint a tojásdobálás, flörtölés és az általános dorbézolás időszakává, amikor - tudod - állatokat ölnek le nyilvánosan a tömeg szórakoztatására, meg a disznókkal teli szekereket gurítottak le a lejtőn, bele a folyóba.
Más szóval a karnevál egy jelentős előzménye volt a mai valóságshow-knak.

(VELENCEI KIKÖTŐÁLLOMÁS)
Velence egy körbezárt lagúnaszigetein terül el, emiatt a város megközelítéséhez és annak elhagyásához az utasoknak traghettókat (kompokat) kell igénybe venniük.Különféle méretű traghettók léteznek; a kisméretű csónakoktól, melyekkel embereket fuvaroznak szerte a városban, egészen a nagy hajókig, amik a szárazföld és a szigetek közt hordják-viszik az utasokat.
A traghettó-állomásokat céhek működtették, amik különféle törvényeket hoztak annak biztosítására, hogy csakis a legjobb kapcsolatokkal rendelkező tagok részesülhessenek a jövedelmező kiváltságból, hogy egy állomáson dolgoznak.
Minden állomásnak sajátos szabályai voltak, így volt, ahol például csak 40 éves vagy ennél idősebb férfiak dolgozhattak, illetve ahol révészek egyszerre csak 10 utast vihettek magukkal.

REBECCAAC84: Azok a lányok pénzért láthatóan bármire kaphatók. Remekül használhatnád őket mozgó fedezékként. Sőt, az őrökre is ráküldheted őket, hogy eltereljék rólad a nem kívánt figyelmet.
A prostitúció volt az egyik legnépszerűbb hivatás a reneszánsz kori nők körében, akiknek többnyire csak két választásuk volt: vagy a családjukkal maradnak, vagy pedig egy zárdában élik le az életüket. Az itáliai társadalom támogatta a prostitúciót; számos bordélyház állt kormányfennhatóság alatt. A 15. század végén a városok törvényeket kezdtek hozni a prostitúció ellen és arra kényszerítették a kurtizánokat, hogy sajátos öltözéket hordjanak, elkülönítve ezzel őket a tisztességes társadalomtól.

REBECCAAC84: Az a doktor biztos meg tud gyógyítani, ha fizetsz neki.
A könyvnyomtatás, valamint az emberi testről készült anatómiai rajzok nagymértékben befolyásolták a reneszánszkori orvostudományt, amire korábban, a középkorban az arab orvoslás volt nagy hatással.
A 15. századra a tudományág lassan eljutott arra a pontra, hogy a gyógyításban egyre inkább a tényekre támaszkodjon a spirituális dolgok helyett. Ennek ellenére sokan makacsul ragaszkodtak a régi módszerekhez, akik a doktorok helyett továbbra is a helyi misztikus gyógyítókhoz fordultak.
Az Európát 1350-ben feldúló pestisjárvány után számos doktor különleges, a pestistől védő öltözéket kezdett viselni. A fertőzés megakadályozására viasszal bevont köpönyeget hordtak, valamint egy kezdetleges, madárcsőr alakját utánzó légszűrő maszkot.

REBECCAAC84: Ha egy hírnök a merényleteidre próbálná terelni a közfigyelmet, fogadok, hogy pénzzel megveheted a hallgatását.
A proklamációkat, helyi törvényeket, híreket, a piacnapokat és hirdetéseket mind hírnökök adták tudtul, mivel a reneszánsz kori Itáliában sokan nem tudtak olvasni. Külön törvényeket kellett hozni, hogy védve legyenek a tömegtől, miután az nem egyszer extrém módon fejezte ki nemtetszését az adóemelések hallatán.

REBECCAAC84: Lefogadom, hogy azok a zsoldosok harcolnának érted. Menj oda, beszélj velük!
A zsoldosok igen mobilisak voltak a reneszánsz kori Itáliában, ha a pénz után kellett menniük. A városok által fizetett, condottieróknak nevezett hivatásos zsoldoskapitányok rendszerint hatalmas seregeket toboroztak össze meghatározott szolgálati időre. Az Itáliában szolgáló bérkatonák legtöbbje még csak nem is volt olasz; javarészt német, svájci és magyar származásúak voltak.
Az itáliai államok az ország uralmának megszerzéséért folytatott örökös küzdelmükben gyakran béreltek fel zsoldosokat, hogy hadat viseljenek szomszédaik ellen. Ezek a többnyire becstelen jellemű katonák gyakran nők megerőszakolásával és fosztogatással tetézték támadásaikat.
Mikor az őket támogató államok kifogytak a pénzből, a seregek feloszlottak, hogy aztán nemritkán azon városok lerohanására béreljék fel őket, melyet korábbna ők védtek.
Néhány zsoldos becsületes volt, olyan ügyekért harcoltak, melyekben hittek: Ők azonban kevesen voltak. Ahol mégis találni lehetett ilyeneket, ott sokkal keresettebbek is voltak.

REBECCAAC84: A szabóktól biztosan vehetsz nagyobb erszényeket is a holmid számára. Talán még az öltözékeden is segíthetnek!
A reneszánsz korabeli kereskedők közül a szabók az új középosztályba tartoztak, akiket jól megfizettek azért, hogy a gazdagokat a legújabb divat szerint öltöztessék. Sokan közölük a munkájukkal járó közvetlenségnek köszönhetően közel tudtak kerülni vagyonos ügyfeleikhez, melyekkel tartós kapcsolatokat alakítottak ki.

REBECCAAC84: Lefogadom, hogy azok a tolvajok segítenének neked elterelni az őrök figyelmét és ha bajba kerülsz, alighanem melletted küzdenek majd. Majd ők megmondják, mennyiért állnak melléd.
A reneszánsz kor tolvajai renszerint csavargók voltak, akik a baj első jelére köddé váltak, megnehezítve ezzel az őket kereső őrök dolgát.
A reneszánsz kori Itáliában csak úgy virágzott a feketepiaci kereskedelem. A nagyobb városokban szinte mindennaposak voltak a rablótámadások és a gyilkosságok. Az éjszaka sötétjében kószálókat gyakran megtámadták, megölték, kifosztották és a legközelebbi folyóba vagy csatornába lökték. Még ha egy tolvaj inkább csak lopott, mintsem ölt, az elfogása esetén járó büntetések akkor is túlontúl szigorúak voltak. A kínzás mindennapos gyakorlat volt. a tolvajokat kalodába zárták, néha nyilvánosan ki is végezték őket.
Hogy elkerüljék a büntetést, a tolvajok gyakran alakítottak ki egymás közt bizalmi köteléket. Mindegyik köteles volt beszámolni piszkos titkaikról a többieknek, ami azt jelentette, hogy lényegében minden tolvaj a kezében tartotta bajtársai életét.

Kapcsolatok

Született: 1441.
Foglalkozása: csomaghordár.
A Velencei születésű Alvise sok éven át dolgozott, mígnem végül - meggyőződve Velence tengeri fölényéről - beállt a hadiflottához. 1500-ban őt bízták meg, hogy védje meg Modon erődjét a törökökkel szemben.
Egy hosszú, átdorbézolt éjszaka után Alvise arra ébredt, hogy török ágyútűz bombázza a várost. Riadalmában, ahogy átfutott a fedélzeten, megbotlott, beverte a fejét, beleesett a vízbe és megfulladt.
Mikor világossá vált, hogy Velence elvesztette a csatát, a hajó kapitánya hanyagsággal vádolta őt, és törölték a flotta hajónaplóiból.

Született: 1457.
Foglalkozása: cseléd.
Az Auditore-családdal élő cseléd, Annetta azon foglalkozások egyikét űzte, melyek a reneszánsz kori, alacsony származású nők előtt nyitva álltak. A gazdag családok ritkán tartottak egy-két cselédnél többet. Legtöbbjük fiatal volt, nemritkán gyermekkorú. Sokuk remélte, hogy gazdáik segítségével feljebb léphetnek a társadalmi ranglétrán, de az ellenkezője többnyire hamarabb következett be.
Végső soron igen keveset tudni Annetta életéről. Anélkül élte le... életét, hogy nyomot hagyott volna a történelemben.

Született: 1443.
Foglalkozása: a Gilda dei Ladri di Venezia (Velencei Tolvajcéh) vezére.
Antonio a velencei társadalom legaljáról származott. A feljegyzések szerint apja cipész volt, anyja pedig házicselédként szolgált a Bellini családnál.
Apjánál eltöltött inaséveiben önszántából megtanult írni és olvasni. Antonio később jelentkezett a Padovai Egyetemre, alacsony társadalmi státusza miatt azonban elutasították. Több olaszországi levéltár adatai szerint más itáliai iskolákba is jelentkezett, de sehová sem vették fel. 1465 környékén eltűnt a feljegyzésekből, négy évvel később azonban ismét felbukkant a neve egy előkelő velencei palota kirablását illetően, mely történetesen a padovai egyetemei rektor tulajdonában állt.
Egy, a városőrség által feljegyzett vallomásában, mielőtt rejtélyes módon megszökött volna tömlöcéből, Antonio ezt mondta: "Pusztán kemény munkával nem kerülhet senki feljebb a velencei ranglétrán. Ha valaki többet akar, másoktól kell azt elvennie."

Született: 1420.
Foglalkozása: Velence dózséja.
Agostino Barbarigo 1486-tól 1501-ben bekövetkezett haláláig volt dózse, mely idő alatt sikerült szövetséget kötnie a városállamokkal hogy kiűzze VIII. Károly francia királyt Itáliából, területekre téve szert közben az olasz csizmán.
Úgy tűnik azonban, a velencei dózsék képtelenek voltak területeket szerezni anélkül, hogy valahol máshol el ne veszítsék azokat. Velence 1499-ben háborúba lépett a törökökkel, ám végül a Zonchio-foki katasztrofális kimenetelű tengeri csatában a velencei flotta pusztulásához vezetett. A veszteséget elfoglalták Lepantót, Modonét és Coronét – az összes megállót Ázsia felé menet.
Agostino Velence hatalmas csalódásaként hunyt el. Mi több, halála után megvádoltak azzal, hogy számos üveg bort kapott ajándékba, amiket adómentesen adott tovább "a börtönök lépcsői alól" a Nagytanács inkvizítorain keresztül.
Na ilyen egy valódi vezető: ha már a területeidet nem tudod megtartani, legalább a foglyaidat tedd boldoggá!

Született: 1455.
Foglalkozása: condottiero.
A közép-itáliai Alviano városában született Bartolomeo talpraesett és leleményes katona lett. Miután több évet töltött Velencében, az Orsini-család oldalán 1496-ban harcba Szállt VI. Sándor pápa (Rodrigo Borgia) ellen, aki az Orsinik birtokainak megszerzésére törekedett.<bryA pápai Sereg fölénybe került, amitől Bartolomeo erőforrásai három erődre szűkültek, ő ennek ellenére mégis kitartott. Cesare Borgia - a pápa fia - érezve közelgő győzelmét, elvágta a zsoldosvezér utánpótlásait. Majd, mikor már minden veszni látszott, Carlo Orsini tűnt fel seregével a dombokon, aki csatlakozva Bartolomeóhoz leverte a pápa seregeit és még Cesarét is sikerült megsebesítenie az arcán.
1503-ban Bartolomeót felbérelte ll. Ferdinánd aragóniai király, hogy segítsen a spanyol hadnak legyőzni a franciákat és megszerezni a Nápolyi Királyságot. A következő évben győzelmet aratott I. Miksa német-római császár felett, elfoglalva Triesztet és Goriziát. Velence . lenyűgözöttségében a város helytartótábornokának nevezte ki.
Ezután minden rózsásan alakult Bartolomeo számára egészen 1509-ig, a balszerencsés véget ért agnadellói csatáig, mikor ellenszegülve a parancsnak, hogy kerülje a harcot, egyenesen nekirontott a francia hadaknak.
A csatát elvesztették, Bartolomeót megsebesítették és fogságba ejtették a franciák, Velence pedig egyetlen nap alatt Lombardiát, "amit nyolcszáz év alatt annyi fáradozással megszereztek".
A feldühödött velencei vezetés megtagadta a segítséget Bartolomeótól, aki váltig állította, hogy a francia hadvezér ellopott egy "felbecsülhetetlen értékű velencei ereklyét", amit ő próbált megakadályozni.
Bartolomeo egészen 1513-ig raboskodott francia földön. Ám mint az köztudott, a franciák nagyon megbocsátóak. Kiengedték a börtönből, elvesztette hogy értük harcoljon - mindössze 300 lovaggal legyőznie a Svájciakat 1515-ben.
Később, még abban az évben, a Velence hadsereg tábornokaként Visszanyerve régi dicsőségét Brescia ostromakor elesett.
Velence hatalmas szertartás keretében fogadta vissza testét, amit a Santo Stefano templomban helyeztek végső nyugalomra.

Született: 1478.
Foglalkozása: nemes.
Vannak emberek, akik álomvilágban élnek. Bianca Riario... no,. ő nem tartozott közéjük. 1484-ben, hatévesen szemtanúja volt római családi palotájuk feldúlásának, eszelős amazon anyja pedig - egyenesen magával vitte a Castel Sant'Angelo ostromába.
Sőt, családja ezután Forlìba hurcolta magával, ahol még borzasztóbb mulatságok várták. Röviddel Bianca 10. születésnapja után apját, Girolamót halálra késelték, meztelen testét pedig kidobták a város főterének kellős közepére. Ezután a családnak ezt a kastélyát is feldúlták, majd az Orsi fivérek fogságába került.
Biancának sikerült megszöknie az Orsiktól és visszatért anyjához (bár hogy egész pontosan hogyan tudta ezt véghezvinni, az rejtély). Ezután, mikor 16 éves korában vadászatra ment anyja új férjével, Giacomo Feóval, rajtuk ütöttek és végignézhette mostohaapja megölését. 1500-ban Bianca anyját foglyul ejtette Cesare Borgia és ha igaz, Rodrigóval együtt meg is erőszakolták.
Cesare később, 1502-ben végzett Bianca férjével III. Astorre Manfredivel. Újra férjhez ment, ezúttal egy grófhoz, I. Troilo de’ Rossihoz, aki 1521-ben meghalt. Bianca ekkor döntött úgy bölcsen, hogy elege van az életből, és 1522 körül ő is sírba szállt.

Született: 1452.
Foglalkozása: szerzetes.
Darby O'Callahan a Palánkon túl született (vagyis az Angol Királyság Írországi területén kívül; az ezen túl elterülő földeket a késői középkorban civilizálatlannak tartották, innen származik az angol mondás, hogy „beyond the pale", vagyis „a Palánkon túl/a világ végén"), ahol ifjonc éveit vadászattal és angol települések feldúlásával töltötte. Ezen korszakáról azt írja emlékirataiban: életem sötét foltja volt, de őszintén megvallva a legmókásabb is".
Mikor azonban O'Callahan gael apja katolikus nőt vett feleségül, minden megváltozott. „Kényszerített, hogy a földünkön dolgozzak, Búcsút inthettem a fosztogatásnak és a lányoknak is. Maga volt a földi pokol." - írja egy 1462-ben kelt bejegyzésében. Hogy apjától megszabaduljon, O'Callahan úgy döntött, szerzetesnek áll: „Anyám azt mondta, a szerzetesek alig dolgoznak valamit, ünnepekkor viszont bitang nagy lakomákat csapnak."
1462-ben tehát bevonult az Abbeylara-kolostorba, és cisztercita lett. Egy idő után azonban kezdte túl szigorúnak találni a rendet: „Látástól vakulásig dolgoztunk a mezőkön, Shaw apátúr pedig nem engedte, . hogy igyunk. De ami a legrosszabb; nőkből nem voltak mások csak . apácák. Bármit is hittem eddig a Pokolról, ez még annál is rosszabb volt".
Meggyőzve néhány szerzetestársát, hogy álljanak be a dominikánusokhoz, Darby 1463-ban maga mögött hagyta Írországot és Itáliába ment, „ahol felfogadhatunk parasztokat, hogy helyettünk gondozzák a földeket; aztán, ha kiprédikáltuk magunkat, örömünket élhetjük Isten gyönyörűségében, Itália arany napsugaraiban és a parasztok feleségeinek beszédes tekintetében".
O'Callahant végül 1493-ban kirúgták a Domonkos-rendből, mert o számos alkalommal próbálta a városiakat egy csapszékben - megtéríteni". Darby saját bevallása szerint nagy sikert ért el a térítésben, jóllehet az embereknek „eszük ágában sem volt templomba járni, ezért többször is vissza kellett térnem a sörházba, hogy hirdethessem nyitott füleiknek az Úr szavát”.
1494-ben a romagnai lápvidékre költözött, hogy a Szent Patrik Rend nevében kolostort nyisson egy elhagyatott templomban, de nem volt , Sok Szerencséje a hittérítéssel.
1500-ban halt meg egy betegségben, amit "vérbajnak" tituláltak, de inkább szifilisz lehetett. Testét a templom melletti kis temetőben helyezték nyugalomra.

Született: 1463.
Foglalkozása: Forlì grófnéja, nemes.
A házassága révén grófnővé előlépett Caterina már jóval Forlìba érkezése előtt közismert volt. A milánói udvarban nevelkedett lány klasszikus oktatásban részesült, míg apja, a herceg a háború művészetére tanította őt. Az alkímia és a vadászat iránti szenvedélye s az udvarnál alakult ki.
Caterinát 1473-ban, 10 éves korában hozzáadták Girolamo Riarióhoz, a pápa unokaöccséhez; házasságukat a lány 14 éves korában kötötték meg.
Amint Rómába került, a vatikáni udvar egyik legtársaságkedvelőbb nemeseként kezdték számon tartani, míg férje ellenben az egyik legkegyetlenebb hírében állt. A pápa másik unokaöccsének korai halálával Girolamo még több hatalomra tett szert, ezáltal biztosíthatta magának Imola és Forlì grófi címét.
Mikor a pápa meghalt, fosztogatók árasztották el Rómát, akik Caterina rezidenciáját is feldúlták. Az akkor 7 hónapos terhessége - ellenére is rettenthetetlen Caterina a Castel Sant'Angelóba vágtatott lóháton, és ágyútűzzel, valamint a vár katonáival megvédte a Vatikánt.
1484-ben Forlìba költözött családjával. Valaki, akinek bizonyára Útban volt a férje, lefizette az Orsi fivéreket, akik 1488-ban megölték Girolamót. Ennek következtében Caterina vált Forlì és Imola úrnőjévé.
Nem vesztegette az időt; elnyerte a szomszédos egyei átalakította az adórendszert, és maga képezte ki a helyi milíciát. Jóllehet, Caterina békepárti volt, ám mikor a körülötte élőket bántalom érte, kegyetlenül bosszút állt – büntetésből gyakran kivégezte ellenségei feleségeit és gyermekeit. Mikor Eorit ostrom alá vette Cesare Borgia, a pápa fia, egy levelet küldött a pápának, amit pestises fekélyekkel dörzsölt be.
Forlì és Caterina végül 1499-ben megadta magát Cesare Borgiának aki a grófnőt foglyul ejtette és Rodrigo Borgiához vitte Rómába. Rodrigo egy évig tartotta rabságban őt a szóbeszéd szerint fiával együtt megerőszakolta. Mikor kiszabadult a Vatikánból, Caterina haja állítólag őszbe volt fordulva.
Ezután Firenzébe száműzték, ahol tüdőgyulladás végzett vele 1509-ben.

Született: 1461.
Foglalkozása: tanuló, nemes.
Giovanni és Maria Auditore harmadik gyermeke, és az első lány a családban. Úgy tűnik, Claudia egy kissé elkényeztetett poronty volt: Szüleinek 1000 fiorinóval meg kellett emelniük lányuk hozományát, miután az összes potenciális kérőjét elijesztette.
Egy, az iskolájából származó jelentésben az áll, hogy egyszer rátámadott egy lányra, mert az az udvarlójára nézett... és félholtra verte.
A jó hír, hogy Ezio húga, szóval nincs mitől félned.

Született 1459.
Foglalkozása: tanuló, nemes.
Cristina Vespucci közismert szépség volt Firenzében és számos festő, köztük a híres Botticelli kedvence is, akinek Számos festményéhez modellt ült. Az apja őrsége által vezetett feljegyzések szerint Ezio gyakran meglátogatta; őt magát "hihetetlenül ügyesnek" jellemezték, lévén az őrök sosem bírták elkapni birtokháborításért.
Csinos külsején kívül Cristina láthatóan azzal is büszkélkedhetett, hogy nagy szerepe volt unokabátyja karrierjének beindításában, akiről egy elég híres kontinenst neveztek el. Egy vacsorafogadáson, melyre Cristinán kívül számos illusztris vendég közül Lorenzo de Mediciis hivatalos volt, állítólag élénk párbeszédet folytatott Lorenzóval és Manfredo Soderinivel kuzinja zseniális hajóstudásáról.

Nos, nyilván kicsit túlzott, hogy elnyerje Lorenzo elismerését, aki szépségétől megigézve beleegyezett, hogy felbéreli. “Tegyen próbát Amerigóval. Lefogadom, hogy pár év múlva róla fogja elnevezni a hajóstársaságát." – mondta állítólag tréfálkozva. Nos, nyilván kicsit túlzott, hogy elnyerje Lorenzo elismerését aki szépségétől megigézve beleegyezett, hogy felbéreli. "Tegyen próbát Amerigóval. Lefogadom, hogy pár év múlva róla fogja elnevezni a hajóstársaságát" - mondta állítólag tréfálkozva.
Az évszázad legnagyobb eufemizmusa.

Született: 1459.
Foglalkozása: tanonc, nemes.
Egy 1474-ben kelt naplóbejegyzésében Maria Auditore Firenze legnagyobb krónikásainak egyike és Ezio anyja, fiát így jellemezte: "Versengő, önfejű és nagyszájú, mégis olyan szenvedélyes, hogy lehetetlen bármiért is haragudni rá". Több arisztokrata nemestől is érkezett rá panasz a városőrséghez, azt sugallva, hogy Ezio afféle nőcsábász hírében is állt.
A nagy bankárnál, Giovanni Tornabuoninál Ezio tanulmányai 17 éves kora körül megszakadtak, mely időszakban a Teve összefüggésbe került Valami szörnyű bűncselekménnyel!
A feljegyzésekből lehetetlen megállapítani, miféle bűntettről lehetett Szó, nagyon kevés szerepel itt, de utána Ezio teljesen eltűnt a történelemben, mintha sohasem létezett volna.

Született: 1456.
Foglalkozása: tanonc, nemes.
Ezio bátyja és a legidősebb testvér a családban. korában a Medici-bankhoz került, mint hivatalnok. A bank jegyzőkönyvei szerint azonban idejét inkább lebzseléssel töltötte, mint munkával.
Az egyik bejegyzés különösen részletesen ír arról, hogy 1475. Szeptember 17-én nyoma veszett egy zsák fiorinónak: "Mikor a bankban kitört a pánik, az idősebb Auditore odament Francesco Sassettihez, és mosolyogva megmutatta, hol a zsák ami a tetőgerendák között volt elrejtve! Ha nem Giovanni Auditore fia lenne, rögvest beszélnék Lorenzo de' Medicivel és kalodába záratnám!"
Nem meglepő módon Federico nevét röviddel 20. születésnapja után törölték a bank bérlistájáról.

Született: 1436.
Foglalkozása: bankár, tanácsadó, nemes.
Giovanni Auditore a firenzei bankszakma egyik kulcsfigurája volt a 15. században. A Medici-bank itáliai fiókjainak felügyeletével megbízott bankár gondoskodott a Medici-gépezet olajozott működéséről, amíg Lorenzo a kormányzással volt elfoglalva. Befolyása külföldre való kiterjesztésével Giovanni vette észre elsőként, hogy gondok vannak a Lyon-i bankkal, minek okán riasztotta Francesco Sassettit. megmentve ezzel a bankfiókot.
Il Magnifico nagylelkű jutalomban részesítette őt. Giovanni ezután szoros barátságba kerülve Lorenzo de' Medicivel egyik legbizalmasabb tanácsadójává vált. 1471-ben sikeres tárgyalásokat folytatott a pápával, hogy megszerezze támogatását a Medici-bank számára.
A megkönnyebbült Lorenzo hálája jeléül pedig, mintegy ajándékként, kifizette Giovanni palazzóját.

Született: 1453.
Foglalkozása: nemes.
Lorenzo, a híres államférfi öccseként és a Család szépfiújaként o Giuliano de' Medici közismert volt haditornáiról, vonzó fizikumáról és törvénytelen gyerekéről.
Mikor Giulianót megölték a Pazzi-összeesküvés tagjai, fiát, Giuliót törvényes örökösévé nyilvánították egy egyházjogi kiskapunak köszönhetően, mely lehetővé tette, hogy a házasság szűk körben, két ember között is létrejöhessen, vagyis a szülei beleegyezhettek abba, hogy összeházasodnak anélkül, hogy bárkinek is szóltak volna róla. Bizony, katolikusok: a szeretőiteknek több hatalma van, mint hinnétek.
Amint hivatalosan is Medici lett, ez a kereskedő lányától született gyermek lett idővel VII. Kelemen pápa.
Ezt kapd ki: VII. Kelemen Róma kifosztásakor volt pápa, mely idő alatt a Castel Sant'Angelóban (az Angyalvárban) raboskodott. Fogva-tartóitól végül is úgy menekült meg, hogy kereskedőnek öltözött.
Egy kereskedő lányának fia szomorú múltja elől menekülve pápa lesz, hogy aztán újra kereskedővé válhasson. Ah, az élet iróniája.

Született: ?
Foglalkozása: tolvaj.
Szinte semmilyen nyomát sem találni La Volpének (a történelem könyvekben. A név nyilván álnév, de hogy kié, azt nem tudni. Ami kevés információ található róla, azok is jórészt legendáknak tűnnek.
La Volpe állítólag egyszer kirabolta a pápa hintóját anélkül, hogy - bármelyik őrének vagy magának a hintóban ülő pápának feltűnt volna. Egy éjjel, 1467-ban pedig látták a Palazzo della Signoria, a Palazzo Medici és a Santa Croce tetején, mindenhol ugyanabban az időben. Egyesek szerint halhatatlan, nem öregszik, míg mások állították, hogy ibolyakék szemeivel képes átlátni az épületek falán és . Szemügyre venni mindent, ami odabent rejlik.

Született: 1452.
Foglakozása: festő, feltaláló, építész, tudós, hadmérnök.
Leonardo da Vinci egy nótárius és egy parasztlány törvénytelen gyermekeként jött a világra Toszkánában. Mint a legtöbb született szupersztárnak, neki sem volt családneve; a Vinci nevet arról a városról kapta, ahol született.
14 évesen tanítványnak szegődött egy firenzei festő, Verrocchio mellé, akitől vegytant, vázlatrajzolást, festészetet, szobrászatot és modellkészítést tanult. Mikor betöltötte a 20 éves kort. Leonardo saját műhelyet alapított és utazgatni kezdett szerte Itáliában, és végül megfestette legnagyobb mesterműveit; az utolsó 1498–ban, illetve a Mona Lisát 1503 és 1507 között.
Utazásai során Leonardo olthatatlan kíváncsisággal tanulmányozta a világot, megfigyeléseit pedig tükörírással rögzítette jegyzetfüzeteiben. Számos gépről készített terveket, többek között helikopterről, tankról, napelemről és számológépről is. Hadmérnökként mindezen felül laktanyákat, ágyúkat és mozgatható barikádokat tervezett.
Elért eredményeinek eme hősies lajstroma ellenére Leonardónak sosem volt nyugta mecénásaitól örökös halogatása miatt: művei sokszor hosszabb idő alatt készültek el, mint várta, közülük sokat pedig be sem fejezett.
Leonardo szerelmi élete is viharosnak volt mondható. 1476-ban szodómia vádjával illették; valószínű, hogy homoszexuális volt. A segédje, Salai, akit ugyan lopással és azzal vádolt, hogy túl sokat költekezett ruhákra, egyúttal alighanem Leonardo szeretője is volt. Leonardo számos képéhez modellt állt Salai, többek közt a híres Keresztelő Szent Jánoshoz is, és őrá hagyta a Mona Lisát, mikor 1519-ben elhunyt.

Született: 1449.
Foglalkozása: Firenze uralkodója.
Életben tartva a Firenzei Köztársaság álomképét, népnek kevés beleszólást hagyott a törvényhozásba, Lorenzo de' Medici gyakorlott kézzel uralta a reneszánszban fénykorát élő Firenzét.
Lorenzo nagyapja, Cosimo hozta létre a Medici-bankot, Európa egyik legbefolyásosabb pénzintézményét, melyből mesés gazdagságra tett szert. Cosimo unokái közül a legeléseszűbbnek számító Lorenzót már gyerekkorában diplomáciai küldetésekkel bízták meg. Jóllehet apja gyenge és beteges volt, költő anyja azonban a kor számos kimagasló művészének bemutatta őt, Lorenzóba Oltva ezzel a művészet és kultúra iránti szeretetét.
1469-ben, alig húsz évesen vált a Medici család fejévé, mettől fogva a városi tanácsban szerzett barátain, csúszópénzeken, érdekházasságokon és fenyegetéseken keresztül rövid idő alatt bebiztosította a firenzei kormány feletti hatalmát. Firenze virágzott, míg Lorenzo mozgatta a szálakat. Békét köttetett az egymással hadakozó itáliai államok között. Számos reneszánsz mestermű, köztük olyanoké, mint Botticelli és Michelangelo, az ő gondossága alatt készültek el.
Lorenzót idővel végül jobban lekötötte a versírás és az árnyékkormányzás, mint a családi bank igazgatása. Elete során a bank több fiókága is tönkrement, a Medici-vagyont pedig olyan frivol dolgokra tékozolták el, mint a haditornák.
Lorenzo 1492-ben hunyt el. Az addigra már csaknem teljesen megtört államférfi képtelen volt gátat vetni a fényűző életmódja elleni egyre népszerűbb negatív reakcióknak, és az őrült szerzetes, Savonarola hatalomra törésének.

Született: 1432.
Foglalkozása: író, nemes.
“Belefáradtam már, hogy falak vesznek körül és torkig vagyok a biztonsággal is. Eljött az idő, hogy elhatározzam: kimegyek, hogy ássam, milyen az igazi, kinti élet."
Maria 16 éves korában írta ezeket, egy héttel azelőtt, hogy találkozott volna Giovanni Auditoréval.
A befolyásos Mozzi bankárfamíliából származó Maria a kori Egyik leghíresebb történelmi forrása lett több kötetre kiterjedő naplójának köszönhetően, melyet számos neves tudós lefordított már, és ami manapság is megtekinthető a firenzei Uffizi Képtárban. Szülei pénzétől támogatva Maria megnyitott egy pékséget családja palazzójának udvarán, amit művészi gyülekezőhelyé alakított át. Itt találkozott először "egy olyan szilárd meggyőződésű férfival, akitől ott helyben földbe gyökerezett a lábam, és őt látva képtelen voltam másfelé nézni”. Ez a férfi volt Giovanni Auditore.
Maria és Giovanni 1450-ben keltek egybe. Maria naplójába az elkövetkező néhány évtizedben is kerültek bejegyzések melyekben - leírja, hogyan vett pártfogásába több ígéretes tehetségű művészt, valamint anyai megpróbáltatásairól is írt, mely után - számtalan történész legnagyobb bánatára - hirtelen abbahagyta az írást.

Született: 1434.
Foglalkozása: condottiero, nemes.
A toszkánai vidéken portyázó condottierók egyikeként Mario Auditore fontos szerepet játszott az anghiari csatában, mikor riasztotta Micheletto Attendolót az úton közeledő porfelhőkre, amelyek a milánói csapatok meglepetésszerű előrenyomulását jelezték. Mariónak hála, a milánóiak támadása meghiúsult és a firenzeiek nyerték a csatát.
Noha Mario Firenze oldalán harcolt Anghiari-nál, pályafutása java részében szülővárosa, Monteriggioni érdekeit védte, elhárítja Firenze minden, Toszkána területének megszerzésére tett kísérletét.
Öccsével, Giovannival ellentétben, aki 1454-ben Firenzébe költözött, hogy bankár lehessen, Mario Monteriggioni-ban, a családi villában maradt; egy Giovanninak küldött levelében úgy indokolta ezt, hogy ő "inkább harcol férfiként, minthogy vagyonkimutatások felett görnyedjen".

Született: 1469.
Foglalkozása: filozófus, író, politikus.
A fegyveres próféták mindannyian győztek, a fegyvertelenek pedig elbuktak."
E cinikus szavakat Niccolò Machiavelli, a reneszánsz egyik legnagyobb gondolkodója vetette papírra. A realista filozófia úttörőjének számító férfi úgy vélte, alapvetően minden ember gonosz és, ha alkalmuk nyílik rá, aljas természetüknek engedve engedve cselekszenek.
Machiavellit, aki egy firenzei ügyvéd harmadik gyermekeként jött а világra, az apja oktatta nyelvtanból, retorikából és latinból. 1494-ben állami szolgálatba állt, mint tisztviselő és diplomata. A firenze diplomáciai tanács tagjaként Franciaország, Spanyolország és Róma udvaraiban teljesített szolgálatot 1499 és 1512 között.
1503-tól és 1506-tól Machiavellit tették meg a firenzei milícia fejének, hogy szervezze meg a város védelmét. A város polgáraiból ő toborzott önkénteseket; hidegvérű zsoldosok helyett inkább olyanokat választott, akiknek érdekükben állt Firenze sikeres fennmaradása. Stratégiája úgy tűnik, be s vált 1509-ben, mikor Firenze legyőzte Pisát.
Machiavelli a Medici-család kitűzetése után is részt vett Firenze kormányzásában. Mikor azonban a Mediciek visszatértek, , letartóztatták és megkínozták őt. Azzal vádolták, hogy ellenük szövetkezett.
Miután semmilyen gaztettet nem tudtak felhozni ellene, a Mediciek száműzetése mellett döntöttek. Machiavelli Santa Andreában lévő birtokára vonult vissza, ahol olyan híres műveket írt meg, mint "A fejedelem", az "Értekezések Titus Livius római történeteinek első tíz könyve fölött" és a "Firenze története".
Machiavelli 1527-ben hunyt el. Sírjának pontos helyére azóta sem derült fény.

Született: 1479.
Foglalkozása: gróf, nemes.
Ottaviano 19 éves korában anyja, Caterina Sforza kérésére – aki baráti kapcsolatait szándékozta megerősíteni Firenzével - a Firenzei Köztársaság szolgálatába lépett, mint condottiero. Száz embert vezényelt magával Forlìból, de alig egy év múlva felmondta megbízását, mert Firenzének nem volt rá pénze, hogy megfizesse őt. Egyes beszámolók ellenére, melyek Ottavianót elhízottnak, ostobának és anyja szoknyájába kapaszkodónak írják le, VI. Sándor pápa (Rodrigo Borgia) felajánlotta Ottavianónak lánya. Lucrezia kezét. - Hogy miért? Mert Rodrigo úgy vélte, ezeket a még el tudja viselni egy vőnél, amennyiben ez a vő a kulcs a Forlì és Imola o területei feletti hatalom megszerzéséhez. Ráadásul az az ájtatos manó lánya, Lucrezia ritkán maradt sokáig frigyben egyetlen férfival is: férjei rendre nemzőképtelenségi nyilatkozatokat írtak alá, vagy egyszerűen köddé váltak. Bölcs módon Caterina visszautasította a házassági ajánlatot, amivel magára vonta a pápa haragját és annak fia, Cesare támadását Forlì ellen.
Miután Cesare szabadon engedte és Firenzébe száműzte Caterinát, - anyja irányítása alatt Ottaviano megpróbálta meggyőzni az új pápát, | Gyulát, hogy adja vissza neki Imola és Forlì grófi méltóságát, helyette azonban Ottaviano - alighanem egy régi adósság fejében - végül átruházta jogigényét a pápára.

Született: 1438.
Foglalkozása: A La Rosa Colta madame-ja.
A történelemkönyvek nem tartalmaznak túl sok Paoláról a firenzei levéltár adataiból azonban kiderül, hogy nyolcévesen árva lett, mikor szüleit meggyilkolták a tengeren. Mikor választania kellett az apácazárda és a prostitúció közt, az utcai élet mellett döntött.
16 éves korában váratlanul eltűnt a feljegyzésekből, 20 évesen azonban újra felbukkant, mikor letartóztatták egy városőr meggyilkolásáért. Érdekes módon Giovanni Auditore képviselte őt a tárgyaláson, és védőbeszédében önvédelemre hivatkozva megnyerte az ügyet.
A börtönből kiszabadult Paola saját bordélyházat nyitott, hogy védelmet nyújthasson az utcán dolgozó, kiszolgáltatott nőknek.

Született: 1463.
Foglalkozása: tanuló, nemes.
Az Auditore család legifjabb sarja. Petruccióról sokkal apja, Giovanni Auditore egy Lorenzo de' Medicinek címzett levelében azt írta, hogy „gyenge alkattal bír".
Ez nyilván később sem változott. Petrucciót 12 évesen betegség miatt kivették az iskolából és - a család orvosának feljegyzései szerint - ágyhoz kötött beteg lett. Más adat nem létezik róla, úgyhogy valószínűleg végül megadta magát a betegségnek.

Született: 1454.
Foglalkozása: tudós, költő.
Az akkor csodagyereknek számító Poliziano görögül tanult, 18 éves korára pedig elismert szerző volt. Lorenzo de' Medici felfogadta tanítónak gyermekei mellé és elintézte, hogy állást kapjon a firenzei Studio-ban.
Sajnos úgy tűnik, Poliziano nem volt mindenki kedvenc tanára. Arzénmérgezésben halt meg 1494-ben, amelyért alighanem korábbi tanítványa, Piero de' Medici volt a felelős.

Született: 1460.
Foglalkozása: tolvaj.
Egy ismeretlen velencei nemes és egy prostituált gyermekeként Rosa egyedül nőtt fel Velence utcáin. 1475-ben megpróbálta kizsebelni a Velencei Tolvajcéh vezérét, aki rajtakapta. Antonio azonban nem jelentette fel az őrségnél, sőt, tanítványává fogadta őt.
Számos naplót vezetett a lány kitanításáról, melyekben külön megemlíti „páratlan" képességét, hogy képes volt az utcáról látszólag elérhetetlen ablakpárkányokhoz is felugrani.
Szociális készségeit illetően úgy nyilatkozott róla, hogy "enyhén szólva is cifra". Úgy tűnik, harcban is megállta a helyét. Antonio azt írja, „tolvajaim közül a legutolsó, ki megpróbálta megcsókolni őt, jobbára sértetlen szájjal úszta meg".

Született: 1450.
Foglalkozása: a La Rosa della Virtù madámja.
Noha Teodora az egyházba lépésekor elhagyta családi nevét a velencei adófeljegyzések szerint a Contanto családban nőtt fel. Szülei egy ékszerkereskedést vezettek, ahol Teodora eladólányként tanulta el anyjától a szakmát.
A bolt egyik látogatója 1462-ben ezt írta: "Vettem ma egy pár gyémánt fülbevalót Margaritának a Contanto-család sarki boltjában. Egy bájos kislány segített becsomagolni őket. Mikor átadta nekem a fülbevalókat, összeértek az ujjaink. Rögtön ki kellett mennem а boltból. Istenem, bárcsak ne házasodtam volna meg."
A bírósági jegyzőkönyvek alapján mire Teodora betöltötte a 17-et, már nemcsak ujjakkal érintkezett. 1467. november 26-án - házasságtörésen kapták egy nős férfival, akinek felesége a velencei bíróságokhoz fordult. Ahogy az az efféle helyzetekben szokás volt, a szülei válaszképpen zárdába küldték őt, hogy csöndes imádkozásban élje le élete hátralévő részét.
Teodora 1467-ben bevonult a Santa Maria degli Angelbe azzal a szándékkal, hogy vezekeljen bűnéért. 1473-ban azonban megszökött, a rendházból; csupán egy nyilatkozatot hagyott a főkapura szögezve. Azt írta benne, az élet a kolostorban túl meddő és “világi" volt, és hogy csakis “másokkal való kapcsolatok" révén „borulhatunk igazán Isten karjaiba".
Teodora még abban az évben megnyitotta a La Rosa della Virtùt. Pietro Bembo költő szerint - aki gyakori kuncsaft volt nála - Teodora bordellója „egy új katolikus felekezet egyháza" volt.

Célpontok

Született:
Foglalkozása:

Az Auditore-család bizalmas barátja. A történelem könyvek szerint ez a fickó valóságos szent volt. Gyilkosokat és kéjgyilkosokat küldött rács mögé; a legrosszabb bűnűzőket. Itália egyik legjobb ügyvédje volt; minden ügyet megnyert annak ellenére, hogy autodidakta módon képezte magát. Na mármost találtam egy kiskaput a templomosok adatszerverébe és átfésültem, hátha találok valami cáfolhatatlan bizonyítékot. Megtaláltam. Úgy látszik, Uberto családját annak idején kilakoltatta a Medici-bank. Uberto azóta kereste az alkalmat a bosszúra, és a templomosok támogatták benne. Ezio apja útban volt nekik és Uberto is irigy volt a firenzei kormányra való befolyására. Két legyet egy csapásra, mi? Úgy fest, Uberto a Signoriába beválasztását várta, hogy lesújthasson.

Született:

Foglalkozása:

Született:

Foglalkozása:

Született:

Foglalkozása:

Született:

Foglalkozása:

Született:

Foglalkozása:

Született:

Foglalkozása:

Született: 1454
Foglalkozása: Nemes

A második leghírhedtebb firenzei bankárcsalád legifjabb tagja. Ez a kölyök aztán tudta, hogy hogyan verje el az apja pénzét. Nem elég, hogy költekezései problémáiban különféle fegyvereket, egzotikus állatokat és ruhákat összevásárolt, ádázul versengő is volt. Vieri mindenféle versenyeket tartott: evezést, lovaglást, futást. Persze mind meg volt bundázva. Ezt hallgasd: ha valami hihetetlen mázli folytán mégis vesztett, a nyertes egész családját megvendégelte egy győzelmi vacsorára. És haláli menüt szolgált fel nekik.

Forrás

http://assassinscreed.wikia.com/wiki/Database/People_(AC2)

Advertisement